Laura V. Cuaya pár éve költözött Magyarországra Mexikóból, hogy az ELTE Etológiai Tanszék Neuroetológiai Kutatócsoportjánál kezdje meg a posztdoktori munkáját. A kutyája, Kun-kun is vele jött.
Amikor megérkeztek Budapestre, a kutató elgondolkodott, vajon feltűnik-e az ebnek, hogy itt más nyelven beszélnek az emberek, hiszen addig lényegében csak a spanyollal találkozott. Azt tudjuk, hogy az emberek már csecsemőkorban, még mielőtt megtanulnának beszélni, képesek megkülönböztetni egymástól a nyelveket. De vajon a kutyáknak is feltűnnek a különbségek? Hiszen nem tanítjuk őket kifejezetten arra, hogyan hangzik egy adott nyelv.
A kérdés megválaszolására agyi képalkotásos kísérletet terveztek, amelyben Kun-kun és 17 másik kutya vett részt. Minden részt vevő állat csak egy nyelvet hallott a gazdájától egész életében: a magyart vagy a spanyolt.
A kísérlet során A kis hercegből játszottak le nekik részleteket magyarul és spanyolul, hogy összehasonlítsák agyi válaszaikat az általuk ismert és nem ismert nyelvre. Továbbá a szövegrészleteket egészen rövid szeletekre darabolva és összekeverve természetellenes (nembeszéd) ingereket is előállítottak.
Ezekkel az ingerekkel azt nézték, a kutyák egyáltalán felismerik-e a különbséget a beszéd és a nembeszéd között.
A kutatók azt találták – eredményük két napja a NeuroImage folyóiratban jelent meg –, hogy a kutyaagy, hasonlóan az emberekéhez, képes elkülöníteni a beszédet a nembeszédtől.
Ugyanakkor a beszédszerűség érzékelésének mechanizmusa más lehet, mint emberek esetében: amíg az emberi agy különös becsben tartja a beszédet, addig a kutyák agya feltehetően egyszerűen a hanginger természetességét érzékeli – magyarázza a tanszék közleményében Raúl Hernández-Pérez, a cikk társszerzője.
A kutatás másik fontos eredménye az volt, hogy a kutyák agya a magyar és a spanyol nyelvet is képes volt megkülönböztetni. Erre abból következtettek a kutatók, hogy másik agyterületen, a másodlagos hallókéregben eltérő mintázatokat találtak az agyi válaszokban a két nyelvre.
Ráadásul minél idősebb volt egy kutya, az agya annál jobban el tudta különíteni a két nyelvet. Az eredményeik arra utalnak, hogy a kutyák életük során egyre jobban megtanulják, hogyan hangzik a gazdájuk nyelve.
„Először sikerült kimutatnunk, hogy nem emberi agy is képes megkülönböztetni egymástól az emberi nyelveket. Ez a felfedezés azért izgalmas, mert megmutatja, hogy nem csak az ember tudja számontartani a nyelvek hangzásbeli sajátosságait. Azt azonban továbbra sem tudjuk, hogy minderre csak a kutyák képesek-e, vagy más fajok is” – összegezte az eredményeket Andics Attila, az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője.
Szintén az ELTE etológusai ismerték fel, hogy a kutyák meg tudják különböztetni a különböző beszédhangokat, és vannak hasonlóságok a szavak idegi feldolgozásában kutyák és emberek között. A legtöbb kutya ennek ellenére csak kevés szót képes megtanulni élete során még akkor is, ha emberekkel együtt, emberi nyelvi környezetben él.
– A szótanulás rengeteg kognitív folyamat eredménye: például képesnek kell lennünk különbséget tenni a beszédhangok között, képesnek kell lennünk akár absztrakt jelentést is társítani egy adott hangalakhoz, de azt is meg kell értenünk, hogy egy-egy beszédhang megváltoztatása jelentésváltozással járhat, és képesnek kell lennünk hosszú távon tárolni a szavakat.
Ezen kognitív folyamatok egy részéről már tudjuk, hogy a kutyáknál is megtalálhatók, mások megismerése még további vizsgálatokat igényel. Az Etológiai Tanszéken jelenleg is folyó kutatások azt mutatják, hogy bár rendkívül ritkák, de vannak olyan kutyák, amelyek megdöbbentően nagy mennyiségű tárgyszót képesek megtanulni, akár néhány bemutatás után is.
Ugyanakkor eredményeink azt is mutatják, hogy a kutya ugyan képes megkülönböztetni a beszédet a nembeszédtől, az emberekkel ellentétben azonban a beszédre adott agyi válaszai nem erősebbek a nembeszédre adott agyi válaszainál. Tehát ugyan körülveszi a kutyát az emberi beszéd, de azért mégsem annyira releváns vagy informatív számára, mint számunkra.
Ez alapján talán nem olyan meglepő, ha nem is tanulják olyan hatékonyan, mint mi – összegez Andics Attila. Az agykutató szerint számos olyan beszédfeldolgozási képesség, amelyről korábban azt gondoltuk, hogy kizárólag az emberre jellemző, megtalálható a kutyában.
Most azt vizsgálják, vajon olyan társállatként tartott más emlősöknél, amelyeknek a háziasítása később kezdődött el, mint a kutyáké, szintén kimutathatók-e ezek a képességek.
A hazai etológia egyik megteremtője, Csányi Vilmos professzor korábban azt mondta, hogy pár évtized, és a kutyák megszólalnak. Andics Attila ezt érdekes jóslatnak tartja. Biztosan sok kutyatartó örülne, ha bekövetkezne, de a tudomány mai állása szerint erre semmi jel nem mutat. Azt azonban ne feledjük, hogy azért még számos más módja maradt a kutyákkal való kommunikációnak.
Borítókép: Képernyőfelvétel (Fotó: Youtube.com/Family Dog Project Research Group)
