Valótlan világok

1041568706 Forrás: Getty Images

A legsikeresebb játékosoknak hatalmas követői táboruk van; a német Dennis Werth játékát például 175 ezren nézik. 

A metaverzumoktól az internet újabb forradalmasítását várják. Ez megteremti sokak álmát, a tetszésünk szerinti, általunk irányított élet vágyát. Most ki-ki felépítheti a saját világát, illetve eldöntheti, hogy virtuális önmaga milyen világban akar élni, harcolni, játszani. A Roblox, Everquest, World of Warcraft, Mine­craft, Fortnite, Animal Crossing, Epic Games, Unity és a többiek tömegesen produkálják számunkra a valótlan világokat, hogy azokban tetszés szerinti valótlan szerepeket ölthessünk magunkra. 2020-ban világszerte 178 milliárd dollárt költöttek videójátékokra, és ennek 75 százaléka a valótlan figurákra fordított valós költekezésből származik. A Roblox platformként is működik: sémákat ajánl fel a játékosoknak, amelyekből azok megpróbálnak saját játékokat kifejleszteni. Az Nvidiának szintén van platformja. Omniverse nevű szolgáltatása lehetőséget ad virtuális helyek kibérlésére, hogy ott a bérlők virtuális másolataikkal különféle tevékenységeket végezhessenek. (Tehát nem lakást, műhelyt vagy földet bérlek, hanem virtuális világban virtuális helyet.) A Robloxnak saját pénze is van, a Robux, amellyel kellékeket lehet vásárolni tőle. A Fortnite és a Unity olyan bonyolult szoftvereket árulnak, amelyekkel videójátékokat lehet készíteni. A szakma most afelé halad, hogy a weboldalak programozására szolgáló HTML nyelvezethez hasonlóan kialakítja a háromdimenziós videójátékok készítésének programnyelvét.

E valótlan világok hamarosan fontos szerephez jutnak majd a valóságban. Ha nem más bőrébe bújunk az interneten, hanem saját magunkat „játsszuk”, létrehoztuk virtuális önmagunkat. 

Videójáték népszerűsítése egy németországi vásáron. Időzített bombák  Fotó: INA FASSBENDER / Europress/AFP

Ez például módot ad arra, hogy egy előadóművész egyszerre több hallgatóság előtt is szerepeljen, vagy egy munkahelyi vezető beosztottainak más-más csoportja előtt egyszerre tartson eligazítást. Egy videón rögzített szerepléstől ez abban tér el, hogy a videó szereplője ebben az esetben „él”, meg lehet szólítani, kérdéseket lehet feltenni neki, beszélni lehet vele. Ez a technológia kriminális lehetőségeket is magában rejt.

A német Tatort sorozat 2016-ban készült Echolot című epizódjában megöltek egy nőt, és a gyilkosságot másolatának online szereplésével igyekeztek elleplezni. És ez az elképzelés már hat évvel ezelőtti technológián alapult… Travis Scott, az ismert rapper 2020-ban virtuális koncertet adott avatárjával; a fizika törvényeit semmibe vevő figurája 12,3 millió nézőt vonzott, videójának nézettsége most 178 milliónál tart.

A videójátékok gyártói készítik a Csillagok háborúja és más fantasztikus filmek földöntúli környezetét. Kísérletek folynak arra, hogy valódi történéseket – többek között sporteseményeket – virtuális környezetbe helyezzenek, és a legkülönfélébb szemszögekből mutassák be azokat (mondjuk az egyik bokszoló szemszögéből láttassák a meccset).

Miután Mark Zuckerberg tavaly októberben átnevezte Facebookját Meta Platformsra, a Wall Street-i tőzsdén óriási érdeklődés mutatkozik minden iránt, ami a metaverzum elnevezéssel kapcsolatos. Tőzsdeszakértők ebben legalább évi kétbillió (azaz kétezermilliárd) dolláros üzleti bevételi lehetőséget látnak. Arra számítanak, hogy a valótlan világokra alapozott üzleti fellendülés ahhoz hasonlatos lesz majd, mint amelyet az okostelefonok hoztak magukkal az internet világában.

A techguruk legújabb őrülete után (amikor a szórakozásban a való világot a virtuálissal vegyítik, a filmekben, a zenében vagy a divatban alkalmazzák) most új jelenség van kialakulóban: a vállalati metaverzum. 

Robert Solow Nobel-díjas közgazdász egyszer rosszmájúan megjegyezte, hogy a komputerkorszak már mindenhol érezteti a hatását, csak a termelékenységi statisztikákban nem. Ez most gyökeresen megváltozik. A kulcsszó: „digitális ikrek” vagy „ikervilág”. Egész vállalatokat képeznek le a virtuális térben – a csavaroktól kezdve teljes gépsorokig –, és azokat ott működtetve kísérleteznek velük. Modellezik, egy-egy változás milyen eredménnyel jár, és ha az sikeres, megvalósíthassák a való világban is. Itt az információs technológiák összefonódnak. A mesterséges intelligenciát már egy ideje használják hasonló célokra. Repülőgépmotorokat tökéletesítenek: egy-egy összetevőjüket virtuálisan megváltoztatják, majd szintén virtuálisan kipróbálják a prototípust. Vagy épületeket mesterségesintelligencia-programokkal terveznek, s így a tervezők számára lehetővé válik az épület belsejének megtekintése a legkülönfélébb nézetekből.

Sokan úgy vélik, hogy a kapitalizmus most újabb, hatalmas piachoz jutott a virtuális térben.

 De mások ezt kétségbe vonják, szerintük a való világ kereskedelmi forgalmával szemben a virtuális világé nem lesz jelentős. Eme újdonságok legfigyelemreméltóbb mozzanatának én azt tartom, hogy lehetőségünk adódik önmagunk másfajta kifejezésére, megalkotására, mindenféle – akár bűnös – vágyak és szándékok kiélésére. Végül is a virtuális térben egyelőre mindent szabad, nincsenek erkölcsök, törvények, és álmaink megvalósulása előtt nincsenek anyagi korlátok vagy intellektuális kötöttségek. A legtöbb videójáték kulcseleme a harc, a pusztítás, a rombolás. Bár ahogy a rendszer fejlődik, itt is ugyanúgy megjelennek majd azok a moderátorok, tartalomellenőrök, kiépülnek azok a kontrollok, amelyek a politikai korrektség jegyében a mai interneten is működnek. És hogy ebből mi fog kisülni? A választ talán a pszichológiától várhatjuk: az indulatok, vágyak, érzelmek kiélése vagy elfojtása a célszerűbb? A pozitív érzelmek megélése, az ilyen törekvések megvalósításának lehetősége viszont egyértelműen hasznos. Olyan ez, mint amikor egy jó regényt olvasva azonosulunk valamelyik szereplővel… Csak sokkal olyanabb.

Borítókép: Getty Images