Eltűnő illatok

A vírusfertőzés után fellépő szaglás- és ízlelészavar gyakori tünet, kezelésére jelenleg az egyetlen bevált gyógymód a szaglástréning. A hivatalos adatok szerint az érintettek harmada fél évnél hosszabb ideig él együtt a jelenséggel, de vannak olyanok is, akiknek egy évnél is többet kell várniuk, hogy szag- és ízérzékelésük megközelítse a korábbit.

Fotó: Kovács Attila Forrás: Semmelweis Egyetem

– A két ember közti vonzalom attól is függ, milyennek találják a másik illatát. A szagérzékelés torzulása az egymás közötti kommunikáció megváltozását is eredményezheti – magyarázza Kraxner Helga. – A szaglásvesztés bizonytalanságérzést okozhat. Ez csökkentheti a társadalmi érintkezésre való igényt, ami idővel a beteg elszigetelődéséhez vezethet, ezzel együtt nő a depresszió kialakulásának esélye. A szaglás visszanyerése ugyanakkor a páciens mentális állapotának javulásával, társas interakcióinak élénkülésével járhat.

A gyógyászatban a nyolcvanas években kapott hangsúlyt a különféle szaglásvizsgáló módszerek kifejlesztése. A szaglásambulancián is alkalmazott Sniffin’ sticks szaglástesztet Thomas Hummel német fül-orr-gégész és munkatársai fejlesztették ki a kilencvenes évek végén.

– Az ambulancián való megjelenéshez előzetes fül-orr-gégészeti vizsgálat szükséges. Ennek során kiderül, hogy nem más oknak – például arc­­üreggyulladásnak vagy orrpolipnak – tulajdonítható-e a szaglásromlás. Ha bebizonyosodik, hogy nem, akkor várjuk a pácienst a szaglásambulanciára – mondja az adjunktus. – A szaglásvizsgálat során – a teszt végeredményeként kijövő pontszám alapján – megállapítjuk, milyen az illető szaglóképessége. Amennyiben csökkent, úgy elindítjuk a kezelést: helyileg gyulladáscsökkentőket javaslunk az orrba, szájon át vitaminokat és az immunfolyamatokat kedvezően befolyásoló szereket. Ami a legfontosabb: megtanít­juk, hogyan végezze a beteg helyesen a szaglástréninget.

Ez utóbbi terápiás eljárást 2009-ben írták le a gyógyászatban. A módszer lényege: négy alapillatot (virág [levendula], gyümölcs [citrom], fűszer [szegfűszeg], gyantás [eukaliptusz]) kell kitartóan, négy-hat hónapon át napi rendszerességgel, naponta kétszer – kúraszerűen – alkalmazni.

A szagolgatni való illatokat illóolaj formájában lehet legegyszerűbben beszerezni. A szakemberek javasolják, hogy egy-egy szippantás legalább tíz-húsz másodpercig tartson, mialatt az illető összpontosít, és – korábbi szagmemóriája alapján – igyekszik felidézni az adott illatot. Mindez koncentrációt igényel, tehát fontos, hogy semmi se vonja el közben a beteg figyelmét – se a mobiltelefonja, se a laptopján nézett film.

A sikerhez tehát odafigyelés, kitartás, szorgalom szükségeltetik. Emellett javasolt szaglásnaplót vezetni, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a tréninget végző – heti egy alkalommal – tízes skálán értékeli a szaglását, és azt összeveti az előző heti tapasztalataival és az akkori pontértékkel. Ez segítheti a betegek motivációjának fenntartását a hosszas terápia során.

– Az illattréning sem csodaszer, nem kecsegtet gyors sikerrel. Azonban mivel tanulási folyamatról van szó – ami a memóriára alapozva segít regenerálni a szaglórendszert, továbbá helyreállítani az ingerek központi idegrendszeri feldolgozását –, kitartó munkával szinte minden esetben jelentős eredményeket lehet elérni – hangsúlyozza az adjunktusnő. – Ez nem feltétlenül jelenti a szaglás teljes helyreállását, de a javulás mérhető, számszerűen megjeleníthető.

Bár a koronavírusos betegek többségénél a szaglás két-három hét alatt spontán helyreáll, egyharmaduk akár fél évig is kénytelen együtt élni a szaglás kisebb-nagyobb hiányával vagy a kóros szagérzékeléssel. A Covid után szagláscsökkenésben szenvedő betegek nyolc-tíz százalékánál azonban ennél is tartósabb a probléma.

A már említett csoport megszólalói közül többen ez utóbbi körbe tartoznak: beszámolóik szerint több mint egy éve veszítették el a szaglásukat, amely még nem állt vissza teljesen.

„Az illóolaj-szaglásterápia nagyon jó, valamint C-, D-vitaminok, cink, szelén és sok folyadék. Majd egy éve használom az itt leírtakat” – fogalmaz egy Anikó nevű hölgy. A cikk elején megszólaló Éva ugyanakkor így összegzi a tapasztalatait:

– Öt-hat hétig végeztem rendszeresen a szaglástréninget, utána egyre rendszertelenebbül, végül abbahagytam, mert nem igazán tapasztaltam változást – a benzin és egy büdös mosdó szaga például ugyanolyan volt az orromban. Körülbelül három hónap elteltével éreztem először valamit – úgy emlékszem, a fokhagymát –, és nem sokkal utána főzés közben megcsapott az étel illata. De még most sem százszázalékos a szaglásom: csak a nagyon intenzív szagokat, illatokat érzem – de azokat legalább helyesen.

Borítókép: teszt a Semmelweis Egyetem szaglásambulanciáján. A probléma jelentős életminőség-romlást okozhat (Fotó: Semmelweis Egyetem/Kovács Attila)