– Nemrég tért vissza a családjával Ghánából. Pihenni vagy dolgozni mentek?
– Most több célunk is volt azonkívül, hogy találkozzunk a családdal. A Covid alatt a férjemmel, Élő Marcival és egy fuvolista barátunkkal, Pásztor Ákossal alakítottunk formációt Sena DagaDub néven, és Ghánában tizenegy kis videót forgattunk le együtt. Édesanyámmal, akitől megtanultam magyarul és a nővéremékkel voltunk együtt, ők egy házban laknak, és a féltestvéremmel is találkoztam. Édesapám sajnos már nem él, de amikor ott vagyok, érzem, hogy kapcsolatba kerülünk. Szeretném, hogy Ghána, ahogy nekem, a gyerekeinknek is az otthont jelentse.
– Édesapja ghánai, édesanyja magyar, s a mai napig Ghánában él. Mivel foglalkozik?
– Az ékszereket, amelyek rajtam vannak, mind ő készítette. És ha látná a kollekciót, ami fent van az emeleten! Miután anyukám apámmal Ghánába költözött, a nagyanyám által megismerte a gyöngykultúrát, és a szerelmese lett. A gyöngyöknek történetük van, a színeknek és a fajtáknak jelentésük. Anyukám ma már ismert művész Ghánában. A legnagyobb rajongója vagyok, ahogy ő nekem.
Felszabadító érzés
– Tizennyolc évesen a nővére után Budapestre jött tanulni. Mit kezdett a nagy szabadsággal?
– A születésnapom előtt egy nappal érkeztem meg, s mint a filmekben, elképzeltem, hogy egy új kontinensen leszek felnőtt, élem világom, mindent és mindenkit meghódítok. Aztán elég gyorsan rájöttem, hogy ez nem így lesz. Hiába jártam előtte többször Magyarországon, itt élni egészen más. Akkor még nem jártam egyetemre. Barátok és tervek nélkül bolyongtam a városban, s nem találtam a helyem. A szabadidőmben elkezdtem írni, kezdetben naplót, később a leírt sorok egyre rímesebbé váltak. Az egyetemen egy kedves osztálytársamnak mutattam meg őket, s vele kezdtünk el fantáziálni arról, hogy milyen jó lenne zenélni. Egy nap a nővéremmel sétáltunk az utcán, amikor a kezünkbe nyomtak egy szórólapot, amely reggae, dancehall és hip hop estre hívott. Mi ilyen zenéken nőttünk fel, ezeket szeretjük! A buliban körbejárt a mikrofon, és aki akarta, kipróbálhatta magát. Arra már nem emlékszem, hogy mit énekeltem, csak arra, hogy nagyon felszabadító, jó érzés volt.