Kényes reformok

Tabudöntő intézkedéseket vezettek be Japánban a katasztrofális munkaerőhiány orvoslására a közelmúltban. A dolgozó akár a nyolcvanadik életévén túl is vállalhat munkát. És egyszer és mindenkorra le kell számolni azzal a felfogással, hogy Japánban a társadalmat kizárólag japánok alkotják.

Forrás: Pixabay

A cél azonban változott: a tokiói politikusok belátták, hogy a munkaerőhiány miatt – ha már hazai nem „terem” – növelni kell a vendégmunkások számát. Az eddigi körülmények inkább azokat a fia­talokat vonzották Japánba, akik pár év munkával elég pénzt akartak­ gyűjteni az otthoni életre. A szakképzett és diplomás külföldi munkavállalók előtt most kinyílt az ajtó: korlátlan ideig lehet alkalmazni őket, ráadásul jogot kaptak a családegyesítésre. Egyelőre mintegy 350 ezer szakképzett külföldi élhet ezzel, várhatóan időről időre növelni fogják a számukat. Tizennégy különösen munkaerő-hiányos szektorban helyezkedhetnek el, ezek közt van a mezőgazdaság, a halászat és a szállodaipar. Az építőipar és a hajógyártás már eddig is különleges elbánásban részesült.

Mielőtt még az eddig uralkodó elveket, a japán társadalom homogenitását talonba tették volna, a vezetők próbálkoztak a diaszpóra hazacsalogatásával is. A Toyota homi üzemében több ezer olyan külföldi állampolgár dolgozik – többségük Brazíliából érkezett –, akinek az egyik vagy mindkét szülője japán felmenőkkel rendelkezik. Hiába a közös gyökerek, a kezdetekben mindennapos volt a súrlódás a helyi lakossággal, akik nehezen tűrték a hangoskodást, a hajnalig tartó bulizást, a szemetelést. Az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy a vendégmunkások gyermekei közül csak nagyon kevesen jártak iskolába. Japánban ennyi portugálul beszélő tanárt nem is lehet leakasztani. Két-három évet így oktatás nélkül kibekkeltek, a szülők sem izgatták magukat, hiszen úgyis visszatérnek a hazájukba. A szakértők szerint az engedélyezett családegyesítésekkel „forradalmi változás” előtt áll a társadalom. Japán földön tartósan együtt kell élni a külföldiekkel, meg kell ismerni a szokásai­kat, kultúrájukat, mi több, elviselni. „Mi nem vagyunk erre felkészülve!” – ez a reformot elutasítók álláspontja. Az viszont nem biztos, hogy a vendégből állandó lakos lesz, azaz végleg maradnának: Japánban drága a mindennapi élet, és szinte reménytelen az állampolgárság elnyerése, évente tízes nagyságrendben vannak, akik megszerzik ezt a státust.

A japán társadalom elöregedésével a börtönök­ben is nő az életkor. Két évvel ezelőtti felmérés szerint a rabok 13 százaléka 65 év feletti volt, míg ez a szám 1990-ben 0,5 százalék volt. A tokiói­ Fucsu börtönben meghaladta a húsz százalékot az idős rabok aránya. Nem elég, hogy a szabadulás önmagában sokkot okoz számukra, de egészségi állapotuk sem megfelelő a kinti életre. Ezért fizikai feljavító programokat dolgoztak ki számukra, amelyeknek egyik alapeleme a munka.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)