– Mennyit úszott?
– Nem úsztam, tornáztam, és fél órát gyalogoltam a vízben.
– Hetente hányszor jár ide?
– Ha nem forgatok, mindennap. Erre költök. Nem viccelek. Kicsit amerikai életstílus, hogy az ember arra gyűjt, hogy öreg korában uszodába és kezelésekre járhasson. Moziba nem járok, legfeljebb tévét nézek. De sorozatot nem.
– Mi a baj velük?
– A legfőbb problémám, hogy nem fejlődnek a karakterek.
– Ennek ellenére reneszánszukat élik a sorozatok.
– Ez nem reneszánsz, ez új.

– Miért lenne új? Régen is voltak sorozatok.
– Jó, persze. Akkor úgy fogalmazok, hogy a hollywoodi filmek helyét átvették a hollywoodi sorozatok. Ez az elmúlt néhány év történése és gyors térnyerése. Mindennek van természetes keletkezése, fejlődése, virágkora és elmúlása. Ciklikusan. Embernek, állatnak és művészeti ágaknak is. Megszületik az új gondolat, amely cáfolja a régit, néha meg is semmisíti azt. Aztán az is kimúlik, és jön a következő. A televízió sem fog soká tartani, és a sorozatok sem. Majd jön valami új. Azt nem tudom megmondani, hogy mi, csak azt, hogy tíz-tizenhárom év múlva megtörténik. Azt viszont kijelenthetjük, hogy mára a filmet kiszorította a televízió. Az emberek nem mennek be a moziba, művészfilmekre főleg nem. Nyugaton, aki a saját pénzét fekteti be a filmkészítésbe, ezt már régen tudja. Én fölfedeztem magamnak a televíziót, hogy oda kell készíteni filmeket. Van köztük olyan, amelyet ötszázezer néző látott a tévében.
– Miért nem rendez sorozatokat?
– Nem kaptam megrendelést. Nekem akkor jön meg a munkakedvem, ha felkérnek. Tudom, hogy sok helyen felvetődött a nevem, de volt eszük, és nem bízták rám a sorozat rendezését. Nekem az nem fér bele, hogy egy karakter nem fejlődik, hogy a szereplőt nem éri olyan meglepetés, hogy belerendül a lelke. A sorozatok nagy része nem lélekábrázoló. A művészet lényege, hogy hasson a lélekre, hogy jobb emberré váljunk. Az én filmművészetem credója a katarzis és az értékátadás. Nekem csak ilyen céllal szabad filmet készíteni.
– Öt Móricz-adaptációt készített 2007 óta.