Megálltunk egy szóra

A magyar nyelv hagyományainak őrzője, a nyelvművelés kiemelkedő alakja,­ Magyarország legnépszerűbb nyelvésze. Országszerte akkor vált ismertté, amikor már nemcsak az újságok hasábjain, hanem rádió- és televízióműsorokban is foglalkozott anyanyelvünk használatával. Népszerűségének titka szerénysége, empátiája és kapcsolatteremtő képessége. Grétsy László­ holnap, február 13-án ünnepli kilencvenedik születésnapját.

Budapest, 2020. december 16. A Duna Médiaszolgáltató által 2019-ben alapított Tőkéczki László-díjjal idén kitüntetett Grétsy László nyelvész, a nyelvművelés kiemelkedő alakja, az Álljunk meg egy szóra! egykori műsorvezetője budapesti otthonában 2020. november 23-án. Online ünnepi műsorban adta át a közmédia legrangosabb díjait Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója és Dobos Menyhért, a díjakat alapító Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója. MTI/Cseke Csilla Fotó: Cseke Csilla Forrás: MTI

– Vérbeli pedagógus. Le sem tagadhatná, hogy tanárember. Azt hittem, a szóról legelőször a kandidátusi értekezése jut az eszébe, amelynek címe és alcíme: A szóhasadás – egy kevéssé számba vett szóalkotásmód típusai és szerepe irodalmi és köznyelvünk fejlődésében.

– Én ennek a szóalkotásmódnak a felderítését, elnevezését, helyének és szerepének a nyelvtudományban és a nyelvben való megjelölését tekintettem a feladatomnak.

– Nyelvművelő tevékenységének fontos színhelye volt a televízió és a rádió. Népszerű műsorait – Álljunk meg egy szóra!, Gyöngyök, Szószóló – szinte az egész ország nézte, hallgatta. Hogyan viselte a népszerűséget?

– Először a rádió éreztette hatását, mert a hangomról ismertek rám, majd pár évvel később a tévé is, amely inkább a többnyire derűs, mosolygós arcomat idézte fel a nézőkben. Sokkal többen köszöntek rám, mint korábban, és ez a nyelvművelő, valamint ismeretterjesztő munkámban nemhogy nehezítette volna a helyzetemet, hanem inkább nagy előnyt jelentett. Egyáltalán nem zavart, hogy minden bevásárlóutamon elbeszélgettem néhány olyan emberrel, akit addig nem is ismertem, attól kezdve viszont kedves ismerősömnek tekinthettem.

– Hogyan látja, egészségesen fejlődik a nyelvünk? Kell küzdenünk az „idegen elnyomás” ellen, és tudatosan törekedni a magyar szavak használatára?

– Nyelvünk folytonosan változik, fejlődik, és van benne annyi bölcsesség, amennyi ahhoz kell, hogy a divat hatására betüremkedett talmi igaz­ságok idővel szoruljanak vissza vagy akár végleg tűnjenek el belőle. A ránk zúduló idegenszó-áradatot sem szabad tűzzel-vassal irtani, hiszen a tengernyi új idegen szó nélkül egész társadalmi és gazdasági, valamint tudományos és kulturális életünk kártyavárként omlana össze. De ha továbbra is nemzetünket és anyanyelvünket egy­aránt szerető polgárokként kívánunk élni, akkor még ebben a globalizálódó világban is meg kell őriznünk, sőt meg kell erősítenünk mind nemzeti tudatunkat, mind anyanyelvi kultúránkat.

– Mióta foglalkozik nyelvi játékokkal?

– Gyerekkorom óta. Én, hála testvéremnek, Marikának, aki nálam két évvel előbb kezdett iskolába járni, s az általa tanult új betűket szintén megtanultam, öt-hat éves koromban már jól olvastam, s a hetilapok között sok olyat is találtam, amelyben mindig voltak képrejtvények, szórejtvények és egyéb játékos feladványok. Ezek már gyerkőcként is kedves „olvasmányaim” közé tartoztak. Vargha Balázs irodalomtörténész barátommal, aki ugyanúgy vonzódott a nyelvi játékokhoz, mint én, Budapesten, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Kossuth-klubjában 1970-ben megalapítottuk a Nyelvi Játékok Klubját. Az ország minden részéből voltak tagjaink.

– Melyik a kedvenc nyelvi játéka?

– Erre igen nehéz válaszolnom, mert szinte mindegyiket a bajban is vigaszt nyújtó jó barátnak tekintem. A nyelvi játékoknak három nagy válfajuk van: a társas nyelvi játékok, a rejtvényként megjelentetett, feladott nyelvi talányok megfejtése, megoldása és a saját magunk szórakoztatására szolgáló klasszikus és új nyelvi játékok alkotása. A rejtvényfejtés is jó mulatság, de számomra a rejtvények alkotása, maga az alkotás folyamata a leggyönyörűbb dolog. Nekem a sakk és ez a két legkedvesebb hobbim!

– A kedvelt elfoglaltságain kívül mivel tölti az idejét mostanában? A mai napig faggatják aktuális nyelvi kérdésekről?

– Eleget teszek annak a javaslatnak, hogy minél többet legyek otthon, lakásomban könyveim között, napjaimat kedvem szerint töltve. Ráérősebben élek, mint korábban, de olykor megjelenik egy-egy könyvem, ahogy idén is, ugyanis rövidesen napvilágot lát a Melyiket válasszam? főcímű nyelvművelő kötet, amelyet Kiss Gáborral, a Tinta Könyvkiadó vezetőjével közösen szerkesztünk. Lehetőség szerint vigyázok magamra, a napi félórás tornázás sosem marad el, s a nekem küldött kérdésekre, ha tudok, készséggel válaszolok.

Névjegy Grétsy László nyelvész, főiskolai tanár, televíziós személyiség 1932-ben született Budapesten. 1960-ban szerezte meg a nyelvtudományok kandidátusa címet. Három évtizedig a Nyelvtudományi Intézet kutatója, tudományos osztályvezetője volt, majd az ELTE TFK Magyar Nyelvtudományi Tanszékét 1987-től 1998-ig, nyugállományba vonulásáig vezette. Negyvennél több önálló vagy szerkesztett könyve és több ezer cikke jelent meg. Számos díj, kitüntetés birtokosa. Az Anyanyelvápolók Szövetségének 2013 óta tiszteletbeli elnöke, az általa harminc évig szerkesztett Édes Anyanyelvünk című folyóirat tiszteletbeli főszerkesztője.

Borítókép: Grétsy László nyelvész, a nyelvművelés kiemelkedő alakja, az Álljunk meg egy szóra! egykori műsorvezetője budapesti otthonában (Fotó: MTI/Cseke Csilla)