Munkáskéz

Az erdélyi Mezőség és a Székelyföld fejlődését segítik elő a magyar kormányforrásokból megvalósuló gazdaságfejlesztési programok. A kis és nagy összegű támogatások jelentősen hozzájárultak a gazdák és a mezőgazdasági­ termékeket feldolgozó üzemek sikeres integrációjához. Erdély szívében, mezőségi gazdaportákon jártunk.

Szék, 2019. április 20. Az erdélyi Mezőség legnagyobb településen, Széken a református templomban a hívők népviseletben vesznek részt a húsvéti istentiszteleten és az úrvacsora vétel szertartásán. MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemű – különösen szerzői jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzője/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelőssége e körben kizárt. Fotó: Oláh Tibor

– Győzködtem a gazdákat, de nem mindenki hitt benne. Amikor a pályázatokat intéző marosvásárhelyi Pro Economica Alapítvány átutalta a pénzt, sokan bosszankodtak, hogy ők bezzeg lemaradtak. Pedig mindenki számára elérhető volt a pályázati kiírás, az űrlapokat könnyű volt kitölteni, sőt pályázatíró szakembert is beszerveztünk. Mifelénk az emberek már elszoktak a könnyű és áttekinthető ügyintézéstől – magyarázza a református pap.

Szórványmúzeum a mezőségi Ördöngösfüzesen (Fotó: Margittai Gábor)

Érthetetlen vándorlás

A Harangozó-portán megnézem a tágas ­istállóba bekötött szarvasmarhákat. Akár kiállításra lehetne vinni valamennyit, olyan szépek. A téli takarmányt a család termeli meg, hétvégeken a gyerekek is besegítenek, akik a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum diákjai. 

A fárasztó ingázás miatt beköltöztek az iskola kényelmes kollégiumába, így szünidőben és hétvégeken segédkeznek a szülőknek. A munkáskéz mindig elkél, mert a család tagjain kívül másra nem lehet számítani, napszámost nem találnak a faluban. 

Míg a rendszerváltás után még kétszáz bivalyt és háromszáz tehenet hajtottak ki reggelente a szépkenyerűszentmártoni gazdák, mára pár családnál maradt jószág, közöttük a legnagyobb állomány a Harangozóéké. Számukra is segítséget jelent, hogy kölcsönadják egymásnak a gazdák a mezőgépeket, így az is boldogul, akinek nincs meg minden felszerelése. 

A magyar pályázattal megújult a faluközösség mezőgépállománya: a nyugat-európai gyártmányoknál jóval olcsóbban megvásárolható fehérorosz traktorokkal is jól boldogulnak az erdélyi gazdák.

Az istálló elkerített sarkában áll a frissen kifejt tej tárolására szolgáló új hűtőtank. A portán a régebben nyűgöt jelentő kézi fejés is múlt idő, sikerült modern fejőgépeket vásárolni.

– Soha nem vágytam el a faluból, mindig gazdálkodásból éltünk. Nem értem a mai emberek állandó vándorlását, hányódását külföldön, mert itthon is meg lehet élni. A gazdálkodással a magad ura vagy, és ha ügyesen csinálod, évről évre lehet fejleszteni, beruházni, az egész család jól megél belőle – magyarázza Harangozó Róbert.

Következő állomásunk a 27 kilométerre fekvő Szék. A népviseletéről, népzenéjéről, néptáncairól híres mezőségi magyar településen 25 gazda pályázott sikeresen a gazdaságfejlesztési programra. A faluban most kezd újra erőre kapni a mezőgazdaság, mivel a kilencvenes években a férfiak többsége elszegődött építkezésekre. 

Ismét ára van a közel-keleti piacokra értékesített báránynak, miután a bukaresti kormánynak sikerült kiiktatnia az értékesítési lánc számtalan élősködőjét, akik aprópénzért vásárolták fel a gazdáktól az élő állatot, és hatalmas haszonnal exportálták azt.

Filep József – aki a magyar pályázatból negyven törzskönyvezett birkát vásárolt – elújságolja, hogy négy évvel ezelőtt, amikor élősúlyban 250 forintnyi összegért vásárolták fel kilónként a bárányokat, abba akarta hagyni a juhászatot. Ma már örül, hogy kivárt, mert tavaly megötszöröződött az átvételi ár. 

Jól jött tehát a pályázati forrásból származó 2019-es befektetés: a 270 birkát számláló állományt tovább szeretné növelni, ahogyan sokan mások Széken, ahol jelentős fejlődésnek indult a juhászat. A falu nagy kiterjedésű kaszálóinak és legelőinek egy része környezetvédelmi terület. Mezőgazdasági kihasználására uniós forrásból többlettámogatás igényelhető, így az új felvásárlási árral a gazdáknak megéri az állattartás.

Paprikafüzér széki portán, 1989 (Fotó: Fortepan/Urbán Tamás)

Több lábon

Megnézzük a juhok téli szállását a falu külterületén. A gazda gyakran itt alszik éjjelente: mostanában bárányoznak a juhok, így mindig akad tennivaló. Ma már nyárára is nehéz hozzáértő juhászt találni, télire még nehezebb, így a takarmányozás, az állatgondozás és a gyógyítás a gazdára hárul. A korábban építkezéseken dolgozó széki juhtartó gazda pár éve hagyta ott a kolozsvári építőtelepeket, és hazatért szülőfalujába.

A koronavírus-járvány előtti években feleségével, Zsuzsanna asszonnyal beletanultak a szűcsmesterségbe, hagyományos, korpás módszerrel dolgozzák ki a birkabőrt, és subát varrnak belőle. Korábban uniós pályázatot nyertek hozzá, az ígéretesen induló vállalkozást azonban derékba törte a pandémia. Az utóbbi két esztendőben a kézműves vásárok megszűntek, vagy ritkán tartják meg őket, így nincs hol értékesíteni a portékát.

– Ezeket a kézműves ruházati termékeket nem lehet interneten árulni. Kell a személyes találkozó a vásárlóval: pár évvel ezelőtt bejártuk az egész országot, eljutottunk minden jelentősebb vásárba. Ahogy vége szakadt, mi is szüneteltetjük a bőrcserzést és -feldolgozást – magyarázza Zsuzsanna asszony.

Az egymás mellett sorakozó széki emeletes házak és szépen rendezett porták jólétről és a helybéliek szorgalmáról tanúskodnak. Mint sok széki házban, Filepéknél is hagyományos varrottasokkal berendezett széki szoba fogadja a vendéget.

Filep József szerint jó hír, hogy a fiatalok nem vándorolnak el a faluból. Itthon alapítanak családot, a férfiak szülőfalujukból ingáznak el a környékre építkezésekre, de az asszonyok is bejárnak kolozsvári családokhoz dolgozni. A faluban mintegy harminc juhosgazda él meg az állattartásból. Filepék is abban reménykednek, hogy a járványnak hamarosan vége szakad, így sikerül visszatérni a több lábon álló gazdálkodáshoz, amelyben bőrfeldolgozásra is alapozhatnak.

Kozma Mónika, a marosvásárhelyi székhelyű Pro Economica Alapítvány igazgatója sikertörténetnek tartja az Erdélyi Gazdaságfejlesztési Program keretében meghirdetett kis és nagy összegű pályázatok lebonyolítását. 

A Mezőség Maros megyei részében elsőként meghirdetett pályázati kiíráson összesen 1,39 milliárd forintot fizettek ki a sikeresen pályázó 425 gazdának, amelyből többek között 72 traktort és 186 csatolható mezőgépet vásároltak a gazdák. A Kolozs és Beszterce-Naszód megyei mezőségi falvakban az 1,59 milliárd forintnyi elnyert pályázatból 399 gazda részesült. A legnagyobb horderejű kiírásnak a székelyföldi kis összegű mezőgazdasági támogatási program bizonyult: a 18,87 milliárd forintnyi pályázati összeget 4659 gazda között osztották szét.

– Jól látható, hogy egy-egy tájegység életében mekkora szerepet játszik a magyarországi támogatás. A Székelyföldön látványosan megnőtt a tejtermelés: több olyan tejfeldolgozó kis- és nagyüzem működik, amelyek tulajdonosai a nagy összegű magyarországi támogatásoknak köszönhetően fejlesztették termelési kapacitásaikat, ugyanakkor a kisgazdáknak nyújtott támogatással megvalósult az integráció. 

A helyi tejfeldolgozók jóval nagyobb mennyiségű tejet tudnak felvásárolni, így a kisgazda és a feldolgozóüzem egy­aránt jól járt – foglalja össze a fejlesztési program fő célkitűzésének tartott gazdaintegrációt a marosvásárhelyi szakember.

A zömében mezőgazdaságból élő mezőségi falvakban nagy gondot okoz a vízhiány (Fotó: Váradi Péter Pál/Mezőség – A Holt-tenger tükrében)

Tovább a Partiumba

Kozma Mónika szerint a magyar pályázati lehetőséggel sok gazdát hozzásegítettek ahhoz, hogy részfoglalkozás helyett egyre több termelő főállásban élhessen meg a gazdaságából. Azt is a pályázat sikeres utóéletének tartja, hogy a gazdákat sikerült nagy közösséggé kovácsolni, akik számára belső online platformot hoznak létre, hogy megoszthassák egymással tapasztalataikat, illetve szakemberek révén szaktanácsadást is biztosítsanak számukra. 

Az új internetes fórum az értékesítésben is segíti a székelyföldi és mezőségi gazdákat. A felületet bővítik, hiszen az Erdélyi Fejlesztési Programot szeretnék kiterjeszteni más magyarlakta vidékekre is, elsőként a partiumi Bihar, Szilágy és Szatmár megyére.

A magyarországi gazdaságfejlesztési támogatásokat kezelő marosvásárhelyi alapítvány a Székelyföld három megyéjében – Maros, Hargita és Kovászna – 49 nagyberuházást felügyel, ezek zöme a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén valósul meg. Az ötvenszázalékos önrésszel elnyert pályázatok között vannak több millió eurós nagyberuházások is a tej-, hús- és zöldségfeldolgozás területén, és hiánycikknek számító gabonatárolók is épültek. 

A szépkenyerűszentmártoni Harangozó házaspár a tehénistállóban (A szerző felvétele)

A Kolozsvárt Marosvásárhellyel összekötő autópálya mentén átadták az ország legnagyobb takarmánykeverő üzemét, amely nemcsak méretében a legjelentősebb beruházás, hanem világszínvonalú csúcstechnológiát is meghonosított. Az üzem 2019 májusi hivatalos átadóján részt vett Orbán Viktor miniszterelnök is.

– Harminc nagyberuházás történik meg idén magyar kormányzati támogatással Erdélyben, a székelyföldi turizmus fejlesztésére például nyolc szálloda épül. A magyar gazdaságfejlesztés révén olyan beruházások valósulnak meg Székelyföldön, amelyek jelentősen hozzájárulnak a vidék fellendüléséhez – fogalmazott a Magyar Nemzetnek Kozma Mónika.

Újra felfedezve

A román, magyar és szász településekből álló Mezőség az Erdélyi-medence hatezer négyzetkilométeres tájegysége. A Székelyföld, a Szászvidék, a Bánság, a Partium és Belső-Erdély mellett a Mezőség Erdély jellegzetes régiója, amelynek magyar lakossága a középkori törökdúlás és a tatárbetörések nyomán ritkult meg, helyét átvette a betelepülő románság.A kulturális hagyományairól – főleg népzenéjéről és néptáncairól – híres Mezőséget a nagyobb városok közé ékelődött mintegy háromszáz falu alkotja a Kolozsvár, Dés, Beszterce, Szászrégen, Marosvásárhely, Torda által határolt régióban, ahol a magyar falvak szórványosan helyezkednek el a többségi román tengerben. A Beszterce és Szászrégen környéki szász települések 1990 után elveszítették szász lakosságukat.A zömében mezőgazdaságból élő mezőségi falvakban nagy gondot okoz a vízhiány, ez ugyanis az Erdélyi-medence legszárazabb része. Erdély többi régióihoz képest a Mezőségen nehéz életkörülmények maradtak fenn, amit már Orbán Balázs is megemlített a XIX. században, amikor az itteni parasztvilágot Marosszék vagy Kalotaszeg polgáriasodó falvaival hasonlította össze. 

Makkai Sándor református püspök-írónak a két világháború között megjelent Holttenger című műve szintén a mezőségiek nehéz sorsát járja körül, amely napjainkban is tetten érhető főleg a világtól elzárt kisebb falvakban, több tíz kilométerre a legközelebbi várostól. A Mezőség legismertebb néprajzkutatója, Keszeg Vilmos, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem professzora szerint a tájegységről napjainkban is töredékes tudásunk van. A mezőségi származású szakember pozitív fejleménynek tartja, hogy az utóbbi években megjelentek olyan regionális szerveződések, gazdasági szervezetek, amelyek keretében helyi értelmiségiek fogtak össze, hogy egy-egy mikro­régióban a turizmust és más gazdasági lehetőségeket népszerűsítsenek, illetve idevonzzák a befektetőket. Keszeg Vilmos meglátása szerint a Mezőség újrafelfedezése éppen napjainkban zajlik. A térségre minden szempontból rá­fér a kiemelt figyelem, mert a szegénység miatt a környező erdélyi tájegységek viszonylatában a mezőségi falvakból vándorolt ki a legtöbb fiatal az elmúlt három évtizedben. Sok település lakossága vészesen megfogyatkozott, a magyar és román falvak egyaránt elöregedtek, számos faluban megszűnt az elemi oktatás. Erdélyi magyar szakemberek szerint a magyar kormány részéről jó döntés volt, hogy az Erdélyi Gazdaságfejlesztési Program nyitányaként az első két pályázati kiírással a mezőségi településeket célozta meg. A gazdasági lehetőség sok magyar mezőgazdasági termelőt újrakezdésre, illetve kitartásra ösztönöz. A térség számára egyértelműen a mezőgazdaság fejlesztése jelenti a jövőt.

Borítókép: Az erdélyi Széken a református templomban a hívők népviseletben vesznek részt a húsvéti istentiszteleten, 2019 (Fotó: MTVA/Oláh Tibor)