Szent Mihály lován

205 éve született Trefort Ágoston művelődéspolitikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Trefort Ágoston Forrás: flickr

Ezernyolcszázharmincegy június vége táján Homonnára érkeztem: szüleim egészségesek voltak, még nyoma sem volt a betegségnek, noha a nyugtalanító hírek nyomán egyfajta általános levertség és depresszív nyugtalanság már érezhető volt. Július 12-én jelentkezett szomszédságunkban az első kolerás megbetegedés; a beteg meghalt, s ettől szegény anyám annyira megrettent, hogy ágynak esett. Egy napra rá hányni kezdett és hasmenést kapott; úgy tűnt, hogy krónikus gyomorgörcs lépett fel, ami az előző nyáron is éppen így megkínozta anyámat. Apám orvosi körúton volt a határszélen (Krajna), oly szerencsétlenül esett el, hogy a jobb vállban eltört a kulcscsontja. Erős fájdalmak közt tért haza. Nehéz órák vártak rám. Anyám állapota­ nem akart jobbra fordulni. A környéken 2500 ember esett a kolera áldozatává, naponta 35-40-en. Atyám kedélye egyre rosszabbá vált, s az volt a meggyőződése, hogy sem ő, sem anyám nem fogja túlélni ezt a katasztrófát. Könnyek közt dicsérte anyám jó tulajdonságait, engem a lehetséges veszteségre felkészített, s azt mondta, hogy mindkét szülőm halála esetén azonnal forduljak Csáky Petronella grófnőhöz, aki neki megígérte, hogy ebben az esetben fiai gyámságát elvállalja.

Apának álmatlan éjszakái voltak a fájdalom miatt, anyámnak úgyszintén, s én éjszakákon át virrasztottam betegágyuk mellett. Július 28-án reggel kilenc óra tájban tört ki atyámon a kolera iszonyú görcsök között. Déltájban már öntudatán kívül volt, és 4 órakor már mint halott került fel Szent Mihály lovára! Anyám a szomszédos szobában feküdt, és éppen egy könnyebb napja volt: mi azt mondtuk neki, hogy apa nincs jól és ágyban kell maradnia. Délután mégis megérezte a félelmetes igazságot és egyszerre csak ezt mondta:

Ó, ti elhallgattátok előlem, de én mégis tudom; ő halott!

és könnyekre fakadt. Semmi sem indokolta, hogy továbbra is elhallgassuk az igaz­ságot, így megmondtam neki, s kértem, hogy legyen nyugodt, hogy megmaradhasson nekünk. Ekkor úgy tűnt, mintha mégis megmaradna, mivel az éjszakája nyugodtabb volt; reggel levest kívánt, ami már több mint nyolc napja nem történt meg, de mindez már csak egy utolsó fellángolás volt; 11 óra tájban görcsök rohanták meg, s fél egyre már halott volt! Ki tudná fájdalmamat, kétségbeesésemet leírni! Azt gondoltam, ezt nem fogom túlélni! Mégis túléltem, s jöttek még újabb félelmek, újabb rémületek, újabb fájdalmak!

A parasztfelkelés két mérföldnyire innen tört ki, s félelmetes öldöklés kezdődött. Hasonló sors várt volna ránk is, s biztos utol is ért volna minket, ha a kassai katonaság csak huszonnégy órával is később érkezett volna meg.

Közben a hetvenéves nagymama, ahol akkor laktunk, megbetegedett és augusztus 7-én meghalt. Atyám 60., anyám 40. évé­ben volt. Béke poraikra!

A fertőzéstől való félelem miatt szeptembertől fogva teljesen elzárkóztunk mindenkitől. Én és hatéves testvérem három szolgával mindenkitől elzárkózva éltünk a szülői házban, mint egy lakatlan szigeten.

Közben írtam Csáky grófnőnek, aki egy percig sem tanakodott azon, hogy gyámságunkat elvállalja-e. De ő ekkor nem volt még itt, csak szeptember 20. körül jött Homonnára.

A vármegyei tisztviselő hivatali gyámot rendelt ki számunkra Füzesséry Dániel személyében, majd javainkat összeírták, ingóságainkat árverésre bocsátották, és mindenünket átadták hivatali gyámunknak. Füzesséry elvitt magával Varannóra, ahol a statáriális bíróság a fellázadt parasztokon ítélkezett. Ez félelmetes vérbíróság volt, ahol nem jogról és igazságról, hanem bosszúról volt szó. Jelen voltam Mernyik mellett egy kilenc paraszton végrehajtott ítéletvégrehajtáson. A hóhérjelenet olyan félelmetes benyomást tett rám, hogy még mielőtt a harmadik szerencsétlent felakasztották volna, szinte belebetegedve gyalogoltam vissza Varannóba.

(Trefort Ágoston önéletírása)

*

1. Aradon a Kossuth Lajos szobor mellékalakjait hatfogatú tüzérkocsihoz kötve rántották le, majd az egész szobrot lebontották. Ugyancsak itt megcsonkították Csiky Gergely szobrát, Zala György remeke, a Vértanú-szobor pedig e pillanatban a városi lovarda raktárában busul.
2. Nagyszalontán Kossuth Lajos élet nagyságú szobrát 1919. májusban döntötték le akként, hogy a szobor nyakába kötelet erősítettek s lovakkal lerántották.
3. Nagyváradon Szigligeti és Szent László szobrait eldugott helyekre szerelték. A bihar-megyei közkórház emléktábláját leszerelték.
4. Zsombolyán Kossuth Lajos szobrát dinamittal felrobbantották.
5. Nagyszentmiklóson Révai Miklós költő mellszobrát leszerelték s a talapzatra Eminescu román költő szobrát helyezték.
6. Karánsebesen Erzsébet királyné szobrát megcsonkították, majd eltávolították. Majd eltávolították Ferenc József szobrát. Egyébként Ferenc József szobrát – pedig milyen nagy volt az a Habsburg-barátság, a következő helyeken tüntették el: Kolozsvárt, ahol a szobor fejét leütötték, Marosvásárhelyt, ahol nyirkos pincébe került, Temesvárt a hadapródiskola udvaráról elvitték a szobrot.
7. Buziásfürdőről Trefort szobra tűnt el.

(Brassói Lapok, 1930. augusztus 15. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Kétszázöt éve, 1817. február 6-án született Trefort Ágoston művelődéspolitikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Borítókép: Trefort Ágoston (Forrás: Flickr)