Országszerte megemlékezünk a táncházmozgalom ötvenéves jubileumáról, arról a spontán kialakult új szórakozási formáról, amely kivételesen hazai hagyományokra épül, nem pedig más országok, földrészek világdivatjainak szolgai és esetenként megemésztetlen másolására. Ez a mozgalom azért is nagyon érdekes, mert a kiindulásként tekintett hagyomány természeténél fogva nem valamiféle bezárkózáshoz vezet, hanem a teljes európai kultúrtörténet feltárásához, a más etnikumokkal való kommunikáció spontán kialakulásához is. Ennek ékes példája volt, amikor néhány éve Agócs Gergellyel filmriportot készítettünk a szlovák táncházakról, az ottani mozgalom szlovák (nem szlovákiai magyar!) vezetői azt nyilatkozták, hogy ők már egy évtizede figyelik a magyarországi táncházak működését, rendszeresen át is járnak ezért Magyarországra, mert az a véleményük, hogy amit a magyarok kitaláltak, az jó, és érdemes követni. Nem tudom, hogy 1920 óta elhangzott-e ilyen mondat a Kárpát-medencében bármilyen műfajban. Azóta, mint hallom, Lengyelországban is meghonosodott ez a hagyományos zenékkel és táncokkal való szórakozás, ami nagy dolog, mert utolsó élményem az ottani turnéink alkalmával még az volt, hogy a lengyel fiatalokat másod-harmadkiadású utánjátszott rockzenénél (az eredeti nem volt engedélyezett) egyéb nemigen érdekli.
Sokan elmesélik, hogyan találták fel a táncházat, ezért én is elmesélem, hogy nem valamiféle „ötletelés”, hanem a csillagok együttállása mellett nagy, lelkes munka eredménye volt. A sok párhuzamos vonal együttes játéka olyan eredőt mutatott, amelyet semmilyen „marketingszakember” nem gondolt volna előre.
Eszmefuttatásomban a sokszor lefitymált tudomány szerepét szeretném kihangsúlyozni, amely e mögé a popzenei mozgalom mögé 150 év elképesztő kutatási eredményeit sorakoztatta föl, és önzetlen támogatása lehetővé tette, hogy a gyűjteményekbe zárt anyagok felszabaduljanak és önálló életre keljenek.
Andrásfalvy Bertalannal készített interjúmban megkérdeztem, hogy milyen szándékkal utaztak Martin Györggyel a hatvanas évek derekán Erdélybe. Azt válaszolta, Kallós Zoltántól hallották, hogy ott még látványos formában élnek a zenei és táncbéli hagyományok, gondolták, átmennek, lefilmezik, megtanulják, és mindenkinek megtanítják őket. Ennyit a táncház ötletéről.