Az orosz–ukrán konfliktus szálai az égig érnek, pedig az Apollo–Szojuz-együttműködés elindulása után úgy tűnt, a hidegháború űrszakaszát sikerült lezárni. 1975 júliusában öles címekkel hirdették az újságok, hogy a tizennyolc éve zajló űrverseny véget ért. A hidegháború egyik legfontosabb csatáját hallgatólagosan az amerikaiak nyerték a holdra szállással, de az oroszoknak sem kellett szégyenkezniük. A kiegyezés első szeleként a legendás asztronauták, Tom Stafford, Deke Slayton és Vance Brand, illetve a hasonlóan neves Alekszej Leonov és Valerij Kubaszov kozmonauták közösen végeztek űrbeli vizsgálatokat, többek között napfogyatkozás közben fényképezték a napkoronát. A közös repülés a későbbi Mir űrsiklóprogramnak és a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) folyó munkának ágyazott meg.
Az orosz–ukrán háború kitörése után a NASA közleménye szerint továbbra sincs probléma az orosz űrkutatási hivatallal, a Roszkozmosszal való együttműködésben, mégis felmerült a kérdés, hogy amikor letelik az amerikai Mark Vande Hei 355 napos küldetése, vajon az eredeti terveknek megfelelően a Szojuzzal tér-e vissza. A NASA asztronautáit az űrsiklóprogram leállítása óta az orosz űrhajók szállítják az ISS-re. Mindegyikük méretre készült üléseket és speciális felszerelést kap, így nem csoda, hogy a NASA kizárta annak lehetőségét, hogy Vande Hei az űrállomáshoz kereskedelmi modult építő Axiom Space hajóján térne vissza, annak Ax–1 nevű missziója potyautasaként.
Vande Hei ugyanakkor valószínűleg az egyik utolsó Szojuzzal utazó asztronauta lesz, mivel a NASA egyre inkább nyit a kereskedelmi vállalatok felé. A hivatal szerint az ISS szállítási és ellátási feladatait folyamatosan adják át a kereskedelmi vállalatoknak, hogy a NASA a hosszú távú űrrepülésekre koncentrálhasson. Így a jövőben a SpaceX Crew Dragon űrhajója fogja szállítani az asztronautákat. A lépést az amerikai közvélemény is támogatja, mivel a többség komoly törésként és hiúsági kérdésként kezelte, hogy az Atlantis 2011-es utolsó repülése óta nem amerikai földről szálltak fel az űrhajósok. Az orosz–ukrán konfliktus nyomán pedig még nagyobb a nyomás a NASA-n, hogy az amerikaiak minél kevésbé függjenek az orosz technikától.
Az amerikai szankciók az orosz gazdaságot és hadiipart célozzák, így amerikai várakozások szerint az orosz űripar is vissza fog esni. A Nemzetközi Űrállomás ugyanakkor jelenleg csak a Szojuz űrhajók dokkolórendszerével rendelkező Progressz teherűrhajókkal tartható megfelelően pályán, ezzel lehet ugyanis az űrszemét miatt szükséges pályakorrekciókat elvégezni.
Az idén januárban 2030-ig hosszabbították meg az ISS működési idejét, azonban kérdés, hogy addigra mennyire marad még nemzetközi. Kína ugyanis már építi saját űrállomását, és az oroszok tavaly áprilisban mutatták be új saját űrállomásuk első modulját, amelyet 2025-re szeretnének pályára állítani.
A két ország tavaly arról is megállapodott, hogy közösen építenek egy Hold körüli űrállomást is, amely a tudományos kutatáson túl a Hold hasznosításának első lépése is lesz.
Az átalakuló orosz–amerikai kapcsolatokon túl az oroszok Európai Űrügynökséggel (ESA) való további együttműködése is kérdéses. Az uniós szankciók miatt az oroszok már távoznak a kouroui Guyana Űrközpontból, és a Galileo helymeghatározó rendszer két új műholdját sem Szojuz fogja áprilisban szállítani. Az ESA bejelentette, hogy a Galileo és a Copernicus program az oroszok nélkül, az ExoMars viszont továbbra is orosz részvétellel folytatódik.
A földi konfliktusok elől tehát a világűr sem menekülhet. A net szarkasztikus megjegyzései szerint igazán szerencse, hogy az űrhajósok híresen feladatorientáltak, így a beszélgetés aligha okoz gondot.
Borítókép: Nemzetközi Űrállomás (Fotó: NASA)
