Szlovákia két legnagyobb városát, Pozsonyt és Kassát a Szlovák Vasutak ma csak közel száz kilométeres kerülő úton, komoly szintkülönbségeket leküzdve, Zsolna érintésével tudja összekapcsolni – miközben a vasútnak igazi közúti alternatívája sincs Szlovákiában.
Ez nem mindig volt így. Trianon előtt a Magyar Királyi Államvasutak a két várost a lehető legrövidebb útvonalon, vasúti fővonallal kötötte össze. Csakhogy a Trianon palotában megalkotott békediktátum a magyar–csehszlovák államhatárt az Ipoly folyó mentén jelölte ki a szobi Duna-torkolattól Ipolytarnócig.
A jórészt a Felvidéken haladó vasútvonal azonban Ipolytarnóc és Hont/Ipolyság között a kacskaringós és hektikus vízjárású folyó déli oldalán fut végig, többek között Balassagyarmatot is érintve. Mindebből persze nem kellene szükségszerűen a vasútvonal eljelentéktelenedésének következnie, de a politika felülírta a racionális szempontokat.
A hatvanas évek elején még fel is szedték a síneket mintegy hat kilométer hosszban az Ipolyságnál meghúzott államhatár és Drégelypalánk között. Az a szóbeszéd járta, hogy e mögött magyar részről honvédelmi megfontolások voltak, így kívántak megnehezíteni egy Budapest elleni esetleges csehszlovák inváziót.
A sors iróniája, hogy a sínek hiánya végül éppen a Magyar Néphadseregnek okozott problémát, amikor részt vettünk a Csehszlovákia elleni 1968-as „testvéri-baráti” intervencióban. A sínfelszedés másik magyarázata az, hogy az épülő 2-es főút metszette a vasutat az ipolysági határátkelőnél, és olcsóbb volt felszámolni a vasúti közlekedést ezen a szakaszon, mint felüljárót építeni. Akármi is az igazság, mindez döntően járult hozzá az érintett vasútvonal mellékvonallá válásához és máig tartó agóniájához.
De nemcsak a vasútvonal került perifériára, hanem vele együtt a kettészelt Nógrád megye is, amelynek székhelye, Balassagyarmat, hirtelen határvárossá lett. 1950-ben Rákosiék el is vették a monarchia fénykorának hangulatát máig büszkén őrző, a csehszlovák hódítókat 1919 januárjában civil felkelők által kiűző „Legbátrabb várostól” (Civitas Fortissima) a megyei jogokat, átadva őket a faluból szocialista iparvárossá fejlesztett Salgótarjánnak.