Szóval… Arról a bizonyos pornófilmről Farkas Bertalan mesélt nekem.
A következőképpen történt az eset:
Az Interkozmosz zárt körű repüléseire minden ország űrhajósa vitt magával egy videókazettát az űrállomásra. Mondván az elvtársak a sok űrkutatás közepette nyilván szórakozni is kívánnak majd, ebben pedig a szocialista országok televízióinak gazdag választéka messzemenőkig a segítségükre lehet. A magyar videókazetta összeállításában a legendás Zsurzs Éva segédkezett, és persze a biztonság kedvéért egy pszichológus főorvos is közreműködött a szelektálásban, mert hiszen nagyon nem mindegy, az orbitális pályán keringő fiainkra az elébük tálalt audiovizuális szórakoztató csomag tartalma milyen nyomasztó vagy elkerülendő érzelmekkel hat.
Ahogy Farkas Bercink mesélte, a videóanyaggal kapcsolatban többféle elvárást fogalmaztak meg. A nemzeti jelleg megőrzése mellett nyilván a tartalomnak internacionalista szellemiséget kellett sugároznia, s úgy kellett szórakoztatnia, hogy megkérdőjelezhetetlenül magas művészi színvonalat képviseljen az anyag.
A magyar videómix meglehetősen excentrikusra sikeredett. A Szózattal kezdődött, aztán egy összeállítás következett az Országházról. Aztán jött egy mély, befelé nézős vers, majd a Magyar Néphadsereg művészegyüttese szándékozott elkápráztatni a világűrben lebegő nézőközönséget. Később – Farkas Bertalan emlékei szerint – egy, a család jelentőségéről szóló beszélgetés következett, majd, mintegy megsejtvén, hogy a szórakoztató faktor valamelyest hiányt szenved az összképet illetően, Szűcs Judit egy dala jött, amelyet a művésznő szűk, testhez álló ruhában adott elő.
Az elfogadóbizottság feje, egy magas rangú elvtárs a videó ellenőrzése folytán ennél a pontnál hördült fel először. Állj! Mi ez, elvtársak? A mix összeállítói sápadtan jelezték, hogy Szűcs Jutka a Berci kedvenc énekesnője, hát ezért került fel a dal a válogatásra.
