Pornófilm a világűrben

Nagy volt Farkas Bertalan meglepetése, amikor Moszkvában az elvtársak megmutatták, milyen „egyéb” videótartalmakat visznek fel a kozmonauták.

A Szojuz MSz-10-es orosz űrhajó a levegőbe emelkedikFORRÁS: MTI/AP/DMITRIJ LOVECKIJ

Szóval… Arról a bizonyos pornófilmről Farkas Bertalan mesélt nekem.

A következőképpen történt az eset:

Az Interkozmosz zárt körű repüléseire minden ország űrhajósa vitt magával egy videókazettát az űrállomásra. Mondván az elvtársak a sok űrkutatás közepette nyilván szórakozni is kívánnak majd, ebben pedig a szocialista országok televízióinak gazdag választéka messzemenőkig a segítségükre lehet. A magyar videókazetta összeállításában a legendás Zsurzs Éva segédkezett, és persze a biztonság kedvéért egy pszichológus főorvos is közreműködött a szelektálásban, mert hiszen nagyon nem mindegy, az orbitális pályán keringő fiainkra az elébük tálalt audiovizuális szórakoztató csomag tartalma milyen nyomasztó vagy elkerülendő érzelmekkel hat.

Ahogy Farkas Bercink mesélte, a videóanyaggal kapcsolatban többféle elvárást fogalmaztak meg. A nemzeti jelleg megőrzése mellett nyilván a tartalomnak internacionalista szellemiséget kellett sugároznia, s úgy kellett szórakoztatnia, hogy megkérdőjelezhetetlenül magas művészi színvonalat képviseljen az anyag.

A magyar videómix meglehetősen excentrikusra sikeredett. A Szózattal kezdődött, aztán egy összeállítás következett az Országházról. Aztán jött egy mély, befelé nézős vers, majd a Magyar Néphadsereg művészegyüttese szándékozott elkápráztatni a világűrben lebegő nézőközönséget. Később – Farkas Bertalan emlékei szerint – egy, a család jelentőségéről szóló beszélgetés következett, majd, mintegy megsejtvén, hogy a szórakoztató faktor valamelyest hiányt szenved az összképet illetően, Szűcs Judit egy dala jött, amelyet a művésznő szűk, testhez álló ruhában adott elő.

Az elfogadóbizottság feje, egy magas rangú elvtárs a videó ellenőrzése folytán ennél a pontnál hördült fel először. Állj! Mi ez, elvtársak? A mix összeállítói sápadtan jelezték, hogy Szűcs Jutka a Berci kedvenc énekesnője, hát ezért került fel a dal a válogatásra.

Szó sem lehet róla, következett a dörgedelem. Mit gondolnak az elvtársak, ha majd a hónapokig nőket nélkülöző szovjet űrhajós elvtársak meglátják a csinos énekesnő elvtársat… Mi lesz szegény Bercivel, ha ezek a kiéhezett szovjet fickók…

Hát így nem került a világűrbe Szűcs Jutka dala. De ezzel még nem volt vége a nyugati világ ópiumának számító, fülledt erotika kigyomlálásának az ominózus űrvideóból. Ugyanis cirkuszi varietészám következett, melyben egy hölgy igen rövid szoknyában produkálta magát. Az egyik dobásnál ráadásul a meglebbenő miniszoknya alól még a fehérneműje is kivillant… Állj, bődült fel az elfogadóbizottság feje megint. Mi volt az ott? Szó sem lehet róla, hogy ilyen erotikus léhaságokat nézzenek az elvtársak a kozmoszban!

Így aztán bizonyos, itt nem részletezendő szakmai vitákat követően nagy nehezen elkészült az abszolút szexmentes és szórakoztatófaktor szempontjából korlátozottan átütő erejű videó, amelyet Berci annak rendje s módja szerint fel is vitt magával a világűrbe.

Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor Moszkvában az elvtársak megmutatták, milyen „egyéb” videótartalmakat visznek fel a kozmonauták. A magyarok feltételezték, hogy majd csasztuskák, esetleg néhány Majakovszkij-idézet sokkolja őket, de az a helyzet, hogy nem egészen ez az élmény várt rájuk.

Az első kockák után elállt a lélegzetük; egy, a ZDF által készített ízléses pornófilmet láttak. Gyönyörű emberpár szeretkezett a képernyőn, lágy zenére, sejtelmes gyertyafényben – nem csoda, ha a Majakovszkijra és csasztuskákra számító magyar küldöttség kezéből kiesett a jegyzeteléshez használt toll.

Hogy nem lesz-e ebből baj? Ugyan, felelték a derék szovjet elvtársak. Az asztronautáink egész nap szigorú időbeosztás szerint dolgoznak ott fönn. Néha nem árt emlékeztetni őket arra, a földi élet igen szép. Sok élmény várja még őket idelenn…

Meglehetősen tanulságosnak találtam a történetet, elvárásokról, prekoncepciókról, szervilitásról. Élményekben gazdag, ám hadtörténeti szempontból csakugyan nem kimondottan jelentős katonai pályafutásom ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok és élmények sokaságával telt, és ez a történet azóta is sokszor eszembe jut.

Mint ahogy az is, amikor alig tizenkét évesen, 1980. május 26-án este a Magyar Televízió megszakította adását, és a képernyőn feltűnt a bajkonuri űrközpont kilövőkomplexuma. Soha nem felejtem el azt a büszkeséget és izgalmat. A mi fiunk kijut a világűrbe!
Arról, hogy mi mindent vitt fel oda, akkor még nem tudtam.

Tegyük hozzá, egyszer azért jó lenne olvasni ezeknek az időknek a nem hivatalos krónikáját is…

Borítókép: A Szojuz MSz-10-es orosz űrhajó a levegőbe emelkedik (Fotó: MTI/AP/Dmitrij Loveckij)