Fölöttébb vidám volt egy sorkatona élete a kilencvenes évek első felében, erről volt szerencsém személyes és nehezen feledhető benyomásokat szerezni. Különösen, hogy az adott sorkatona ama „tréfával” kezdte fegyveres szolgálatát, hogy két diplomával a zsebében a rá jellemző fölényes, ugyanakkor megnyerően szerény gesztussal lemondott az altiszti karrierről, és bárgyú mosollyal az arcán ragaszkodott ahhoz, hogy mezei sorkatonaként védhesse a hazát. Eme döntésére a benne egyébként ritkán feltörő demokratikus sugallatok sarkallták, feledve minden végzettséghez, szaktudáshoz vagy más cifra, úri előjoghoz fűződő vélt vagy valós előnyt.
Nem volt jó ötlet, és erre az érintett sorkatona nagyon hamar rájött.
Arra talán egy másik alkalommal kitérek majd, milyen számottevő tapasztalatok megszerzésére ösztökélte mindez az érintett sorkatonát a 37. II. Rákóczi Ferenc Pontonos Hidász Ezred mindig vidám és a felhőtlen szórakozásról folyamatosan gondoskodni tudó kollektívájában, különösen egy-egy havas, jeges folyón történő első lépcsős átkelési gyakorlat alkalmával.
Most nem erről szeretnék beszélni, hanem a pornófilmről. Egészen pontosan arról a pornófilmről, amelyet a világűrben néztek a magyar és szovjet űrhajósok az Interkozmosz elnevezésű többlépcsős, zárt körű társasági esemény keretein belül.
A világ hadtörténete szempontjából talán könnyen zárójelbe tehető katonai szolgálatom és a világűrben megtekintett pornófilm között egészen laza kapocs említhető; jelesül, hogy a 37. II. Rákóczi Ferenc Pontonos Hidász Ezred soraiban eltöltött felhőtlen időszakot követően a hazai vizekhez közelebb evezve a kecskeméti ROVKI (Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézet) fegyveres védelmében vállaltam oroszlánrészt. Azért azt minden szerénytelenség nélkül leszögezhetjük, hogy nem is mert az ottlétem alatt senki támadást intézni a bázis ellen, gondolom, ebben inkább jelenlétem elrettentő hatása érvényesülhetett, semmint más, stratégiai megfontolások.
Ellenben érdekes vendégei voltak ennek a kutatóintézetnek. És mivel akkoriban már – mintegy önkritikát gyakorolva – feladtam belső ellenkezésemet az altiszti és tiszti pálya iránt, s már kvázi haditudósítói munkaköröm eljövendő tudatában, persze csak amikor a bázis védelme az elrettentő jelenlétem révén ezt lehetővé tette, szívesen készítettem interjúkat az intézet jeles látogatóival.
