Szatirikus csárdás

A budapesti Uránia Színházban április 3-án este, mikor a közönség már összegyűlt a nézőhelyen, tűz ütött ki a színház mellékhelyiségében.

A budapesti Uránia Színházban április 3-ikán este, mikor a közönség már összegyűlt a nézőhelyen, tűz ütött ki a színház mellékhelyiségében, a laboratóriumban. Ekkor este dr. Erődi Bélának „Jézus élete a szentföldön” czímű darabját készültek bemutatni. Néhány perczczel az előadás előtt a jelen volt rendőrtiszt tudtul adta a közönségnek, hogy az előadást nem lehet megtartani. Nincs veszedelem, de a közönség legyen szíves távozni. A közönség el is hagyta a színházat. A színház elé ekkor már megérkeztek a tűzoltók is. A tűz a nézőhelytől távol eső udvari helyiségben támadt, a hol egy asztalon a villamos lámpa felrobbant, meggyújtotta a közelben volt papirosokat és gyorsan terjedt. A kár jelentékeny, mert sok értékes műszaki fölszerelés, a mozgó fényképek bemutatásához való fölvételek megsemmisültek. Pekár Gyulának és Kern Aurélnak a „Táncz” czímű darabjához készült fölvételek is elpusztultak. A tudományos színház vezetői Molnár Viktor miniszteri tanácsos és Szana Tamás igazgató a színház személyzetével együtt szomorúan nézték a pusztulást. A tűzoltók hamar elnyomták a veszedelmet, mely több ezer korona kárral sújtja a színházat. A vizsgálat úgy találta, hogy a falba alkalmazott izzólámpának sugárzó melegétől fogott tüzet valami közelében heverő, könnyen gyúló tárgy, esetleg épen egy darabja annak a mozgófénykép-szalagnak, a mely czelulózból készülvén, mint a megejtett próba is igazolta, már 60 fokos hőségnél két percz alatt lobot vet. A mozgófényképek szalagjai 35,000 koronát értek, s ezek legnagyobb része elégett. A tűz az épületben csak 240 korona kárt okozott, a kész lemezekben pedig 32,000 koronát. A színházat a részvénytársaság 70,000 koronára biztosította, abban az összegben azonban bele foglalvák a színpad, a nézőtér és a teljes bútorzat. A mozgófény kép szallagok a biztosítás felvételekor csupán 10,000 koronával szerepeltek, azóta azonban a készlet meg nagyobbodott. Az előadásokat másnap már újra folytatták.
(Vasárnapi Újság, 1901/14)

*

Azok a keskeny képszalagok, a melyekben az egyes apró képek alig észrevehető különbséget mutatva következnek egymás után: az első magyar mozgófényképek Pekár Gyulának és Kern Aurélnak „A táncz” czimű művéből. Ugyanazok a kinematogrammok ezek, természetes nagyságban, a melyek nagy része a múlt héten elégett az „Uránia” laboratóriumában s a melyek helyett az Uránia most más képeket kénytelen anyagi erejét meghaladó költséggel készíteni.

Az Uránia szkioptikonja az ilyen apró képet két-háromszoros nagyításban veti a fehér vászonfüggönyre. Egy másodpercz alatt körül belül tiz ilyen kis kép fut el a szkioptikon lencséje előtt, ennek megfelelően tehát a fehér függöny 3-4 méteres képei egy másodpercz alatt 30-40 méternyi gyorsasággal, vagyis gyorsvonati sebességgel haladnak el a néző szeme előtt s így történik meg, hogy az egyik kép formája a másikra vetődve, a mozgás be nyomását kelti.

Az itt közlött mozgóképek igen jellemzők Pekár Gyula művére, melynek czélja a táncz kezdőkorától fogva a mai napig bemutatni a táncz fejlődését és az ifjúsággal megkedveltetni a legszebb tánczot: a magyar tánczot.

[…] A harmadik mozgókép a szatirikus csárdást mutatja. Pekár Gyula ugyanis, hogy megmutassa a különbséget az igazi csárdás közt és a mai divatú félszeg és rángatódzó csárdás közt, amazt Blaháné tánczával, emezt pedig három kiváló komikus-szinészünkkel mutatja be.

[…] A gépek tervezője és alkalmazója: Zitkovszky Béla, az Uránia fényképésze, ki a féltve őrzött párisi és az Edison-társaság amerikai felvevő gépeinek ismerete nélkül önállóan oldotta meg a feladatot, hogy mikép vegyen fel tánczprodukcziókról negatív mozgóképeket és ezekből a negatív lemezekből mikép állítsa elő a diapositiv mozgóképlemezeket.

[…] Következik most a negatív lemezről a dia pozitív lemezek elkészítése. E czélra szolgál Zitkovszky Bélának saját találmányú szerkezete, melynek lényege abból áll, hogy a negatív és az érzékeny lemezt együtt húzza egy óraszerkezet a gép azon részéhez, a hol egy kinyiló ajtócska egyszerre három képnek megfelelő helyre engedi a fényt, hogy ismét bezáródjék és csak akkor nyíljék meg újra, mikor három képhossznyira tovább haladt a két lemez. A diapositiv lemezeket most ismét úgy kell előhívni és fixálni, mint ahogy a negatív lemezeket. A műveletek tűzveszélyessége abban áll, hogy a celluloid lemezek rendkívül gyúlékonyak, 60 fokos melegben már füstölögnek. A megejtett tűzvizsgálat alkalmával több kísérletet tettek s kitűnt, hogy a villamos lámpa sugárzó melege is már füstölögteti a celluloid lemezt és lecsípve, eltörve az izzólámpa üvegkörtéjét a közelében levő lemezek lángra lobbantak. A tűz helyétől nyolcz méternyi távolságban szárítás végett kifeszített lemezek egytől-egyig elégtek. Ezek voltak az első magyar mozgófényképek. Ezt megelőzőleg, sem magyar géppel, sem idegennel kinematogramm-fölvételek nálunk nem történtek. Lehettek akármilyen kitűnő színészeink, színésznőink, lehetett a magyar táncz akármilyen eredeti és népéletünk akármilyen érdekes, minderről még sem adhattunk fogalmat a külföldnek, mig az Uránia bele nem fogott e nagy munkába. Még pedig teljesen a maga erejéből. Csak az Uránia-egyesület elnöke, Molnár Viktor egynehány barátjával, az Uránia igazgatósági tagjaival áldozott pénzt, fáradtságot, hogy a fővárosnak legalább egy modern, tudományt nép szerűsítő színháza legyen. Két esztendeig sikerrel küzdöttek, míg a múlt heti tűzeset, a mely a laboratóriumi fölszerelést és mozgókép-raktárt 40,000 korona értékben tönkretette, meg nem akasztotta nemes tevékenységüket. Ezt már ki nem birják, s máris bizonytalan időre bezárták a színházat. A társadalomhoz fordult a színház vezetősége kérő szózatával, a minek hiszszük, hogy lesz is sikere.

(Vasárnapi Újság, 1901/15)

Minden évben április 30-án ünnepeljük a magyar film napját: 1901-ben ezen a napon mutatták be a Zsitkovszky Béla rendezte A táncz című alkotást.

Borítókép: Az Uránia díszterme (Fotó: Oravecz István)