Egy hónapja az Európai Unió vezetői már be is jelentkeztek Joe Biden amerikai elnöknél, hogy az idén az unió 15 milliárd köbméterre lenne vevő. Most már csak az a kérdés, hogy hol lennének a visszaalakító kikötői terminálok, amelyek felépítését két-három évre taksálják. A Biden-adminisztráció is felgyorsította a palagáz-kitermelési koncessziók kiadását. Nagy reményeket fűznek a hatalmas texasi gázmezőhöz, a Golden Passhoz, ám ennek a kiaknázását csak két év múlva kezdhetik el.
Az ExxonMobil, a Qatar Energy és Texas állam együtt konzorciumot alkotva abban bízik, hogy ebből a mezőből fogják kielégíteni az európai kereslet nagy részét. Természetesen emelt áron.
Ha az a nyilvánvaló cél, hogy az ukránok minél tovább ellenálljanak az orosz támadásnak, akkor fel kell fegyverezni Kijevet. Ezt a nyugatiak meg is teszik, de különösen az amerikai fegyverek kellenek az ukrán frontokon. Ezért azonban valószínűleg sokáig vagy talán sohasem látnak pénzt, viszont a hírüket hallja minden fegyverre vágyó, mégpedig a harc közben szerzett tapasztalatokról.
A nagy üzlet nem ez, hanem az orosz–ukrán összecsapás következtében kialakuló fegyverkezési láz, amely jelenleg egész Európán végigsöpör. Az öreg kontinens államainak jó része vagy harminc évig csak ímmel-ámmal tett eleget a NATO biztonsági követelményeinek, most viszont azonnal mindenki amerikai csúcsfegyverekért kuncsorog.
A háború február 24-i kezdete óta hatalmasat fordult a világ Németországban. A korábban mindenféle fegyvervételtől ódzkodó Berlin egyszer csak talált százmilliárd eurót a fejlesztésre. Az elavult brit–olasz–német Tornado vadászgépek helyére azonnal 35 darab csúcsmodern, ötödik generációs amerikai F–35 Lightning II-es gépre fáj a foguk.
Nem tudni, miért, de valahogy nem érdeklődnek a Párizs és Madrid közös európai fejlesztésében megvalósuló vadászgépek iránt. Az amerikai fegyvergyárak jó ideig nem lesznek megrendelések nélkül, hiszen olyan jelentős termékeikre az európai kereslet.