Csigák a kottán

Fotórealisztikus stílusban festett Zenészportrék című kiállítását januárban Kassán láthatta a közönség. Márciusban a Magyar nők Bécsben című tárlaton a Collegium Hungaricumban állították ki alkotásait. Férjével, ­Bogányi Tibor karmesterrel, csellóművésszel számos alkalommal dolgoznak együtt, a koncerteket vizuális ­élményekkel gazdagítják. Zászkaliczky Ágnes festő- és orgonaművész a műtermében fogadott minket.

Ozsda Erika
2022. 05. 01. 14:00
Zászkaliczky Ágnes orgona- és festőművész 20220412 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Hogyan jutott ilyen lehetőséghez?

– A férjem Finnországban kapott állást, a Lappeenranta Városi Zenekar zeneigazgatója, vezető karmestere lett. Én a szomszédban lévő templomban gyakoroltam, koncerteket is adtam, aztán felajánlották a kántori állást. Mindig az volt az álmom, hogy az olajfestés technikáját és a portréfestést orosz mesterektől tanulhassam. Mivel közel éltünk Szentpétervárhoz, jelentkeztem a Repin Akadémiára, amelynek volt egy kihelyezett tagozata Finnországban. Szerencsés vagyok, hogy a nagy professzorok átjöttek, és ugyanazt tanították nekünk, mint Péterváron.

– A Nagyváradi Nemzetközi Orgonafesztivál művészeti vezetője 2006 óta. Miért ott szerveztek koncerteket?

– Többször jártunk a rokonaimhoz Nagyváradra, ahol Tibor is többször fellépett. Finnország Pori nevű városában, ahol annak idején gyakoroltam, lecserélték az orgonát, és a régit megkaphatta a nagyváradi református templom. Így kezdődött.

– Akkoriban hol éltek?

– Két évig Budapesten, utána mentünk Finnországba öt évre, és onnan Ausztriába. Jelenleg Bécsben és Budapesten élünk. A járvány miatt tavaly februárban úgy döntöttünk, hogy hazajövünk, és a gyerekeink a Budapesti Osztrák Iskolában tanulnak tovább. A fiunk, Jancsi 17 éves, a Bécsi Fiúkórus tagja volt, öt éven keresztül járta a világot. A lányunk, Olívia April tízéves, ő szobrászkodni szeret.

– Melyik volt előbb, kiállítása vagy saját lemeze?

– Tízéves koromban állították ki először a képeimet Szentendrén. Bécsben 2014-ben nyílt önálló kiállításom. Az első lemezt Tiborral közösen készítettük 2007-ben. Az eredetileg orgonára és csellóra írt zeneműveket adtuk elő.

– Mikor kezdett el portrékat festeni?

– Tizenéves koromban a zebegényi táborban, amikor a büféslányt beállítottuk, és lefestettük. Portrét festeni nemcsak technikailag, minden szempontból a legnehezebb.

– Legismertebb festményei a zeneművészekről készült alkotásai. Számos képet készített a családtagjairól is. Megrendelésre is dolgozik?

– Igen, nemrég a Botaniq Turai Kastélyba kaptam felkérést két képre. A zenészportré-sorozatot 2014-ben kezdtem. Először közeli hozzátartozókat, barátokat, kollégákat festettem le. Mindig fotóról dolgozom, mert egy portré elkészítése több hétig tart. A Fischer Annie-emlékévben felkérésre készítettem három portrét a zongoraművésznőről, majd a Bernstein 100 emlékév kapcsán állítottam ki Palm Beachen, a Kravis Centerben. Oda öt képet készítettem a mesterről. Érdekes volt, hogyan jutottam a fotókhoz. A Bécsi Filharmonikusok Archívumába kaptam bejárást, ahonnan kihoztak nekem nagyon kicsi fekete-fehér képeket Bernsteinről. Nem profi fotók, akkor készültek, amikor Bécsben próbált és koncertezett. Technikailag nagy kihívás volt elkészíteni a festményeket. Az egyik képen a feleségével láthatjuk egy koncert után. A kiállításra eljött a lányuk, Nina Bernstein is, aki odament, és megsimogatta a festményt.

– Nem csak klasszikus zenészekről készít portrét. Megörökítette Lenny Kravitz amerikai énekes, színészt és Al Di Meola világhírű gitárost is. Miért őket választotta?

– Tetszenek a zenéik, és személyes kapcsolatom is van velük. Al Di Meolát a dobosán keresztül ismertem meg. A fotót is Meolától kaptam.

– Ők látták a festményeket?

– Igen. A Lenny Kravitzról készült képem eltűnt a Palm Beach-i galériából. Aztán három év múlva előkerült.

– Lenny Kravitz visszavitte.

– Nem, nem ő vitte el! Nem tudom, ki volt.

– Nagyon érdekesek a hátterei. Színesek, ritmikusak, pulzálnak.

– Már gyerekkoromban készítettem olyan rajzokat, amelyeknek a hátterébe pici, színes háromszögeket, geometrikus formákat rajzoltam. Később ezt továbbfejlesztettem az olajfestményeken.

– Előfordul, hogy ön kér meg valakit, hogy lefesthesse?

– Persze. Néha profi modellel dolgozom, de a legjobb modelljeim a gyerekeim. Most épp egy sorozatot készítek, amelyen egy gyönyörű fekete nő – egy Magyarországon élő szomáliai modell lány – és a szőke, kék szemű fiam látható.

– Milyen műhöz készítette az első látványtervét?

– Amikor Tibor Finnországban a zenekarával dolgozott, kezdetben a koncerttermek előterében állítottuk ki a képeimet, aztán úgy gondoltuk, a képeket feltesszük a színpadra. 2011-ben először Mahler Das Lied von der Erde művéhez készítettem látványterveket. Ezek nem díszlettervek, hanem a szimfonikus zenekar mögé vetített képek.

– A 2018 őszén bemutatott Carmina Burana című produkciójukat, amelynek Bogányi Tiborral a művészeti vezetői, az Erkel Színházban láthatta a közönség. Mitől vált egyedülállóvá az előadásuk?

– Carl Orff darabjának nincs összefüggő története, nem opera, hanem „szcenikus kantáta”, melyet legtöbbször oratorikusan adnak elő. Megalkottunk hozzá egy szimbólumrendszert, és erre az erős, egyetemes szimbolikára építettük fel a képi világot. Tibor számos alkalommal dirigálta már a művet, és régi álma volt, hogy szabadon vezényelhesse. Ahogy ő vezényel, én annak megfelelően irányítom a látványt kézi vezérléssel. Érintőképernyős számítógép előtt ülök, monitoron figyelem őt, és intésre látványt váltok. A százfős kórus a fehér ruhában maga is vetítőfelület. Ők a három szólistával a színpadon énekelnek, a zenekar az árokban játszik, a táncosok a hátsó térben megemelve helyezkednek el. A 3D vizuális látványvetítésre és tervezésre a Freelusion társulatát kértük fel. Az összművészeti elképzelést a legmodernebb látványtechnikával ötvözzük.

Névjegy: Zászkaliczky Ágnes 2004-ben diplomázott orgonaművészként Salzburgban, a Mozarteum hallgatójaként, majd Finnországban kezdett dolgozni kántorként. Ötéves kora óta fest, rajzol. Első önálló kiállítása 2001-ben volt Szentendrén, azóta a képeit Bécsben, Helsinkiben, Palm Beachen, Londonban, New Yorkban is kiállították. 2008 óta készít látványterveket nagyszabású zeneművek előadásaihoz.

Borítókép:  Bach Máté

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.