A tiszti zubbonyát mintha rám öntötték volna. Vérfolt nincs rajta, pedig tegnap ezt viselte. És információim szerint nem fékezte magát. Egy vadállat vallatótiszt. Az én feladatom kifinomultabb. Mondhatni perverzebb. És csak a kezem fog látszani.
Ahogy beléptem a vallatásra berendezett sötét lyukba, elkapott a nyomasztó hangulat. A műszak mindent beleadott. Rozsdás csövek, törött csempék a falon (talán a gyanúsított fejét odaütötték), elkenődött foltok, gépzsírszag. Az asztalon lámpa, hamutartó, tele csikkel, meg egy sötétszürke gumibot. A falon egyetlen kép, Rákosi Mátyás vizslató szemmel néző kopasz portréja. Tehát ő lenne a megbízó. A jelenethez vásárolt drága töltőtoll ott hevert a vallatási jegyzőkönyv mellett. A többiek még a világítást igazították, tervezték a beállításokat. Egy egyszerű kínvallatás is mennyi felkészülést, odaadó figyelmet, mondhatni szakmai alázatot igényel.
Mibe keveredtem? Még ha nekem ilyen dolgom nincs is, mégis közöm van hozzá. A feladat az feladat. Bírnom kell. Mindenesetre áldozatot – egyelőre – nem hoztak be. Beleittam a felém nyújtott vizespalackba. Lecsavartam a töltőtoll kupakját. Hoppá. Ebben a pillanatban jutott eszembe, hogy balkezes vagyok.
Ez tényleg aggályos. Fel kell hívni a főszereplő Haumann Mátét. Végül is őt helyettesíteném. Egy asszisztens már penderült is telefonálni. „Jobbkezes!” Jött a hír. Sejtettem. (Sóhaj.) Hát most mi legyen? Egy életen át bal kézzel írtam, rajzoltam, tőrvívtam, pödörtem bajuszom, amíg le nem vágtam, azt is ballal.
A stáb várakozóan nézett rám. Nekem a művészet szent. (Meg a tiszteletdíj is.) Megoldom. Végül is egy kínzókamrában kell szerepelnem, miért pont én érezzem magam jól? Már az is megtiszteltetés, hogy részt vehetek a vallatásban. És micsoda szerencse, hogy a kegyetlen tiszt kézi rajzolásban nem olyan profi, mint mondjuk színészetben.
A sors ezt a kombinációt dobta ki. Máté csak beszélgessen, járkáljon fel s alá, üsse azt a szerencsétlent. (Jó, persze csak imitálva.) A szenvedélyét, hogy nemcsak kacskaringós pofonokat kever le, de csodálatosan rajzol, mint egy Dürer, egy Goya vagy még inkább George Grosz, a jellemábrázoláshoz meg is kell mutatni.