– Könyve a közösségi médiában megfigyelhető narcizmus történeti, orvosi és társadalomtudományos magyarázataival foglalkozik. Miért találta érdekesnek a témát?
– Reinhold Niebuhr teológus szerint az ember minden problémája közül a leggyötrőbb éppen önmaga. A könyv azt szeretné megérteni, hogy hogyan gondolkodunk önmagunkról a technológia hatására. A közösségimédia-felületek megjelenésével az, hogy mit tartunk értéknek, a közösségelvű gondolkodástól elmozdult az egyén ünneplése és az egyéniség felértékelése felé.
– Az individuumban való gondolkodás viszont már jóval a közösségi média előtt megerősödött.
– A XVIII. századtól a kapitalizmus kialakulásával járt kéz a kézben, amely lebontotta a protestáns értékeket, például a mértéktartást, hogy a puritán erkölcs ne álljon többé a nyereség útjába. Az emberi vágyak megismerése és felszabadítása szépen lassan a fogyasztásösztönzés eszköze lett. Az önimádatot aztán a bécsi pszichoanalitikusok fedezték fel a századfordulón. Ezt követően a 60-as és 70-es évek az Egyesült Államokban már az önimádatról szóltak. Sorra jelentek meg könyvek, cikkek egy új vallásosság felemelkedéséről, az én évtizedéről, amely a nemzet egészét veszélyezteti. A következő mérföldkő 1980 volt. Azóta a narcisztikus személyiségtorzulás (NPD) létező betegség, és kialakult a társadalomtudományi mérőrendszer is. A jelenség iránti érdeklődés az ezredfordulón futott fel újra. Itt fontos változás, hogy manapság egyre többet olvashatunk az önimádat előnyös oldaláról, ami az érdekérvényesítést, a romantikus kapcsolatokat, a karriercélok elérését illeti. Ez azt mutatja, hogy a társadalom egyre inkább elfogad bizonyos, az önimádathoz kapcsolt személyiségvonásokat, miközben maga a narcizmus fogalma is köznyelvivé vált.