Tunézia a francia gyarmati birodalom egyik államaként 1881 és 1956 között tartozott a nyugat-európai anyaország fennhatósága alá, függetlensége kivívásának egyik legnagyobb alakja pedig az ország későbbi első elnöke, a nacionalista Habib Burgiba volt. A hazafias államférfi ugyan 2000-ben elhunyt, hagyatéka azonban még ma is ott él a róla elnevezett sugárutaknak, mauzóleumoknak és emlékműveknek, illetve a tunéziaiak hétköznapi világlátásának köszönhetően. A dekolonizáció után ugyanis Tunézia sajátos pozíciót választott: az arab világ más országaihoz hasonlóan ugyan itt is előtérbe kerültek az iszlám tradíciók, de Burgiba annak a híve volt, hogy az immár egykori gyarmatosító országot követendő, egyfajta nyugati típusú modernizáció megvalósítása is szükséges a megfelelő fejlődéshez – a függetlenség biztosítása mellett.

Igyekezett tehát megtartani Franciaország társadalmi és kulturális értékeit, hatalmas hatást gyakorolva ezzel az 1950-es évek után született tunéziaiak minden generációjára.
Burgiba például a nyilvános visszaemlékezéseiben szinte alig beszélt az apjáról, miközben édesanyjáról rendszeresen magasztaló szónoklatokat tartott. Ezzel egyértelmű irányt mutatott a patriarchális társadalom elutasítására vonatkozóan, ami későbbi politikájának egyik legfontosabb pillére lett
– magyarázza kísérőm, Aymen a Tuniszban található Habib Bourguiba sugárúton állva, miután a feltűnően európai stílusú tunéziai nőkről kérdezem. A harmincas évei végén járó Aymen két múzeumnak is az igazgatója, szakdolgozatait pedig muszlim létére a kereszténységből írta, a legjobb forrásból tanulhatok tehát a hagyományos családi berendezkedés hátrányait felismerő Burgibának a nők társadalmi megreformálását célzó elnöki intézkedéseiről.

Az európaias arc ellenére azonban elmarta a turistákat az országból a szúszai üdülőkomplexum elleni 2015-ös terrortámadás. Az uniós tagállamok számára is a véres merényletektől való rettegéssel telt évek rányomták a bélyegüket az észak-afrikai ország idegenforgalmára. Pedig Tunézia a 2011-ben kezdődő arab tavasz egyik sikertörténetének számít: