Hollywood gyakran a kínai piac igényeire szabja a produkciókat

Szegény hongkongi család sarja, akit Hollywood karolt fel, de Pekinghez lojális – leegyszerűsítve így összegezhető az amerikai sajtó nem túl pozitív véleménye Jackie Chanről. A 68 éves akcióhős-filmsztár az elmúlt években sokkal inkább politikai állásfoglalásaival, mintsem kasszasikereivel keltette fel a média figyelmét.

SYRIA-CHINA-YEMEN-UAE-CONFLICT-CINEMA-CHAN Fotó: LOUAI BESHARA Forrás: Europress/AFP

Jackie Chan Oscar-díjas színész, harcművész a kínai filmfesztivál megnyitóján a fővárosi Uránia Nemzeti Filmszínházban 2017. április 23-án.  Fotó: MTI/Mohai Balázs

A Kínához 1997-ben visszakerülő Hongkongban zajló tüntetéseket többször elítélte, miközben támogatta két évvel ezelőtt azt a nemzetbiztonsági törvényt is, amely kiterjeszti Peking befolyását és hatalmát az egykori brit gyarmat felett. – Büszke kínainak érzem magam, bárhol járok a világon. Az ötcsillagos vörös zászlót (a kínai nemzeti lobogót) a világon mindenhol tisztelik. Hongkong és Kína a szülőföldem és az otthonom. Kína a hazám. Szeretem a hazámat, szeretem az otthonomat. Remélem, Hongkong hamarosan visszatér a békéhez – mondta a 2020-as tüntetések idején.

Jackie Chan az elmúlt években megvető szavakkal nyilatkozott a Pekinggel mostanában ellenséges viszonyt ápoló, de facto független Tajvanról is, az Egyesült Államokat a világ legkorruptabb országának nevezte, egy japán–kínai területi vitáról pedig 2012-ben azt mondta: „A Tiaojü- (japánul Szenkaku-) szigetek Kínához tartoznak, de az én véleményem nem számít. A kormány dolga foglalkozni vele. Bárcsak Superman lehetnék, akkor közelebb húznám a szigeteket Kínához.”

Jackie Chan azonban Hollywoodban a filmalkotás mestersége mellett azt is megtanulhatta: nem a katonai manőverek és a kemény politika vezet sikerre a nemzetközi diplomáciában, hanem az úgynevezett soft power, a kulturális értékek népszerűsítése, mint a hollywoodi filmek, a Netflix-sorozatok, a török szappanoperák vagy a dél-koreai popzene, melyek mind-mind bejárták saját világmeghódító útjukat. Az elmúlt évtizedekben a kínai cégek hollywoodi filmstúdiókba és mozihálózatokba vásárolták be magukat, Hollywood pedig gyakran a kínai piac igényeire szabva gyártja az újabb és újabb produkciókat.

Gazdag kultúránk van, amelyet érdemes lenne szórakoztató filmekben megelevenítenünk. Van kungfunk és van pandánk. Mégse mi csináltuk a Kung Fu Pandát, hanem Hollywood

– panaszolta Jackie Chan, hozzátéve: a jobb minőségű, angol feliratokkal ellátott kínai filmek könnyebben betörnének az amerikai piacra.

Jackie Chan maga is mindent megtesz azért, hogy ne csak szavakkal, hanem tettekkel is támogassa a kínai kormányzat ez iránti törekvéseit: színészként, rendezőként és producerként is nagyszabású kínai akciófilmekre és történelmi alkotásokra fókuszált az utóbbi években, mint például A vonatrablás című 2016-os filmjével, amely a japán megszállók ellen harcoló kínai vasúti dolgozók történetét meséli el. Jackie Chan maga is elismerte, hogy a kínai filmpiac egykoron jelentéktelen volt, de az egyre nagyobb profitot hozó alkotásoknak köszönhetően a szakmabeliek kínaiul lesznek kénytelenek megtanulni, „ahelyett, hogy mi tanulnánk meg angolul”.

Borítókép: Filmforgatás Hadzsar al-Aszvadban, Jackie Chan neve is feltűnik a producerek között. Büszke kínainak érzi magát. (Fotó: Europress/AFP)