Tankok, fegyverek, harcosok zajától volt hangos néhány héttel ezelőtt egy Damaszkusz-közeli város, al-Hadzsar al-Aszvad. A polgárháború sújtotta Szíriában nem szokatlan látvány egy porig rombolt város, ám ez esetben nem a harcoló felek, hanem egy filmstáb tagjai vonultak be, s vették birtokba néhány napra a települést. Szíriának ez a nyugati része már jó néhány éve biztonságosnak mondható, miután 2018-ban a kormányerők orosz katonai támogatással visszafoglalták az Iszlám Állam terrorszervezettől. A fővárostól mindössze négy kilométerre fekvő al-Hadzsar al-Aszvad így remek forgatási helyszínnek bizonyult annak a kínai filmstúdiónak, amely a Jemenben ragadt kínai állampolgárok 2015-ös evakuálásának hősies történetét kívánja filmvászonra vinni.
A produkciót azonban számos bírálat érte, elsősorban az etikátlannak tartott forgatási helyszín miatt, másrészt azért, mert a kínaiak ezzel „legitimálják” azt a Moszkva által támogatott Bassár el-Aszad szíriai elnököt, akit a nyugati országok megpróbáltak eltávolítani a hatalomból. Nem kedvez a film megítélésének az sem, hogy Jackie Chan neve is feltűnik a producerek között, ami a kritikusok szerint újabb bizonyítéka annak, hogy a világ egyik leghíresebb kínai filmsztárja teljes mellszélességgel kiáll a kommunista hatalom mellett. – Látom a Kínai Kommunista Párt nagyságát. Azt teszik, amit mondanak, és megvalósítják az ígéreteiket. Amit száz éven belül akartak elérni, elérték néhány évtized alatt – magyarázta el egy tavalyi kijelentésében Jackie Chan, miért akar előbb-utóbb a Kommunista Párt tagja lenni.
A színész már tagja a kormányzathoz erősen kötődő Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testületnek, tavaly pedig fellépett a párt megalapításának századik évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen, és elénekelte a Sárga-folyó megvédéséről szóló, második világháborúból származó hazafias dalt.
A Kommunista Párthoz való közeledését nehezen értik kritikusai, hiszen Jackie Chan nem a kommunista Kínában, hanem a még az Egyesült Királysághoz tartozó demokratikus Hongkongban született és nőtt fel, fiatalkorában Ausztráliában dolgozott, majd amerikai és hongkongi stúdiók akciófilmjeiben kapott kisebb-nagyobb szerepeket, mígnem a 90-es években hollywoodi sztár lett belőle. Az 1989-es Tienanmen téri tüntetések idején még támogatásáról biztosította a demokráciapárti tiltakozókat, ám az elmúlt tíz-tizenöt évből fellelhető nyilatkozatai már egy erősen Pekinghez hű, nacionalista, patrióta, Kína felemelkedésében reménykedő művész képét tükrözik vissza. – Ha túl szabad vagy, akkor olyan leszel, mint amilyen jelenleg Hongkong. Nagyon kaotikus. Tajvan is kaotikus. Egyre inkább úgy érzem, hogy bennünket, kínaiakat irányítani kell. Ha nem irányítanak, csak azt tesszük, amit akarunk – hangzott el sokat idézett kijelentése 2009-ben.
A Kínához 1997-ben visszakerülő Hongkongban zajló tüntetéseket többször elítélte, miközben támogatta két évvel ezelőtt azt a nemzetbiztonsági törvényt is, amely kiterjeszti Peking befolyását és hatalmát az egykori brit gyarmat felett. – Büszke kínainak érzem magam, bárhol járok a világon. Az ötcsillagos vörös zászlót (a kínai nemzeti lobogót) a világon mindenhol tisztelik. Hongkong és Kína a szülőföldem és az otthonom. Kína a hazám. Szeretem a hazámat, szeretem az otthonomat. Remélem, Hongkong hamarosan visszatér a békéhez – mondta a 2020-as tüntetések idején.
