– Jól van Pista elvtárs, de ha mind elmegy a városba, ki fogja itt a földet túrni?
– Fentről majd megmondják. Egyelőre az a direktíva, hogy akit lehet, fordítsunk az ipar felé. Ne heveskedj, ne kapkodj. Mindent a maga idejében. Értve vagyok? Majd jönnek a kitelepítettek. Mi meg dologra fogjuk őket. Megvannak a módszereink, nem igaz? Most már aztán azt húzd Gazsi, hogy „nékem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel…” Jut eszembe, megállapodhatnál Jóska. Egy téeszelnök ne hajkurássza a fehércselédeket nyakra-főre. A tavaszon megházasítunk. Lerendezem a pártban, keresünk neked egy vonalas, ropogós menyecskét.
– Köszönöm, de tudod, van én nekem babám, bár oltárhoz még nem megyünk.
– Oltárról szó se lehet! Még csak az kellene. Anyakönyvvezető elé állsz húsvét után. De nem azzal a Rózsival, akinek a bátyját félholtra kellett verni, mire belátta, hogy nem érdemes hergelni a gazdákat ellenünk. Meglesz tavaszra a neked való lány. Nem a Te dolgod. Bízz a pártban! Majd én lerendezem ezt is. Ácsi! „Elöl járunk a harcban,/És bátran támadunk./ Vagyunk az ifjú gárda,/Kegyelmet nem adunk.”
*
Amint hatalomra kerültek, kezdődött a tánc. Éjszaka is fölzavartak, idegeneket kerestek rajtunk, meg rejtegetett takarmányt. Halmai Sanyit bevitték, összeverték nagyon, és azt mondták, beadod a földet a téeszbe, vagy internálunk, de úgy, hogy az anyád temetésére se jöhetsz haza. Aláírt. A föld állami tulajdonba került, ezt csúfolták felajánlásos módszernek. Egyébként a földek java megmaradt a gazdák tulajdonában – papíron. Valójában elvettek mindent, és cselédkedhettél a sajátodon. Negyvenkilencben olyan beszolgáltatási kötelezettséget írtak elő, hogy a disznóvágás is elmaradt. Apámat kétszer is lecsukták, mert képtelen volt teljesíteni a fizetési kötelezettségét. Szabotőr. Így mondták akkoriban. Akire ráfogták, jobban tette, ha a városba menekül. Apám nem ment. Egész életét a földnek szentelte. Sírt az örömtől, mikor negyvenötben megkapta a jussát. Nagy tervei voltak, végre a sajátját művelhette. Három évig se tartott a jó világ. Hova ment volna? Legfeljebb a pajtába, hogy felakassza magát a keresztfára. Onnan vágtuk le szegényt. A pap el se merte temetni.
Borítókép: Mulatozók, 1949 (Fotó: Fortepan/Album018)
