Két irodalmi breviárium

Petőfi Sándor és Tamási Lajos életműve kései korszakának legfontosabb költeményei kerültek két lenyűgöző olvasókönyvbe.

Budapest, 2014. március 8. Petõfi Sándor szobra egy nemzeti színû lobogóval a háttérben. Fotómontázs az 1848-as márciusi események illusztrálására. MTVA/Bizományosi: Faludi Imre *************************** Kedves Felhasználó! Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítõje vállalja a felelõsséget. Fotó: Faludi Imre

Röviddel a pesti forradalom nagy napja után, 1848. március 27-én Petőfi papírra vetette e sort: „Oh, szabadság, hadd nézzünk szemedbe!” A szabadsághoz című költemény kezdősora adja annak az ikerkötetnek a közös címét, amelyet Benke László szerkesztett, és amely két magyar költő munkásságát szemlélteti, a középpontban forradalmi lírájukkal. 

Egyikük Petőfi Sándor, másikuk Tamási Lajos, az előbbi kétszáz éve, az utóbbi kereken száz éve született, és mindketten éppen január 1-jén – ebből az alkalomból jelent meg az igényes küllemű kötetpár.

Petőfi is, Tamási Lajos is – bár nagyon különbözően – sokat írt a szabadságról, a lázadásról, a halálról, azután a szerelemről, a barátságról, a férfias önérzetről, a családról, a hazáról, a magyar tájakról – ilyen témájú verseik, egyben életművük kései korszakának legfontosabb költeményei kerültek a két olvasókönyvbe. 

Az ikerkönyvek a manapság ritka könyvműfaj, az irodalmi breviárium szabályai szerint készültek; olyan szöveg­gyűjtemények, amelyek anyagának gerincét a tematikusan válogatott lírai művek alkotják, mellettük a költőkről és munkásságukról szóló szakirodalomból vett szemelvények. Vagyis a Szabadság, hadd nézzünk szemedbe! egy Petőfi- és egy Tamási Lajos-olvasókönyv, forradalmaink költőinek életművében kalauzoló kiadványok, amelyek gondolati centrumában a pályájuk csúcsát jelentő forradalmi korszak és tematika áll.

A Petőfi Sándor kétszázadik születésnapjára alcímű első kötet kézbevételekor az olvasó arra gondolhat, Petőfi életének valamennyi korszaka alaposan dokumentált, összes művét behatóan elemezte az irodalomtörténet. Az összeállító Benke László célja nem is új ismeretek nyújtása volt, hanem az, hogy az életmű jellemző összefüggéseire nyissa rá az olvasók szemét. 

Például arra, hogy Petőfi nagy témakörei – a hazafiság, a szerelem, a magyar tájak,­ a szabadságvágy, a forradalmas indulat – egymást inspiráló, egymást erősítő motívumok. A versválogatás, valamint a szakirodalmi szemelvények sora arra is rávilágít, hogy e költészetben egyesült a lírai alany magányos vívódása, az önkifejezés attitűdje a közösségi cselekvés tettrekészségével, a nyílt agitációval. Minden témája magas hőfokon élt Petőfi Sándor lelkében, és miközben fűtötte a honszerelem, 25 évesen a halálra készült.

E témamotívumok szerint épül föl a Petőfi-breviárium, amely a költő élete utolsó két és fél évének terméséből nyújt reprezentatív válogatást és róla szóló szak- és szépirodalmi szemelvényeket. 

A lázadó férfi, a szabadságimádó hazafi és a magyar költő hivatástudatát megtestesítő vátesz munkái kerültek a breviáriumba. További fejezetek a mártír költőre és a nagyszerű időkre emlékező túlélők, így Vörösmarty Mihály, Arany János, Tompa Mihály, Vajda János emlékidéző verseit tárják az olvasók elé. 

Szabadság, hadd nézzünk szemedbe! I. kötet: Petőfi Sándor kétszázadik születésnapjára, Budapest, 344 oldal, Ára: 2500 forint

Aztán megszólalnak az utókor magyar lírikusai, azok, akik 1848/49 emlékét és Petőfi szellemét éltették akkor is, amikor újabb vereségek és zsarnokságok nyomorították a nemzetet: Márai Sándor, Illyés Gyula, Nagy László, Szilágyi Domokos, Utassy József, Kányádi Sándor.
A Szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Petőfiről szóló kötete tehát nem szolgál új adalékokkal az életmű ismeretéhez, ám számos fontos összefüggésre irányítja a mégoly tájékozott olvasó figyelmét is.

A Tamási Lajos századik születésnapjára alcímű második kötet bemutatása összetettebb feladat, mint a Petőfié. Pedig fölfedezhetők közös vonások a két költő életművében. Ahogyan Petőfi költészetében is a csúcsot jelentő időszak 1848/49 volt, úgy Tamási lírája is 1956 őszén, telén ért zenitjére. 

Közös jellemzőjük, hogy a magyar nép legtisztább álmát, reményét és akaratát, illetve sorsvállalását jelenítették meg. Mindkettejük lírájában a nemzet elszántnak, nagynak, szabadnak akarta látni önmagát. Ahogyan 1848 márciusában a Nemzeti dal, úgy 1956 őszén a Piros a vér a pesti utcán lázította és rendítette meg az embereket. Ugyanakkor a két költő személyes sorsa épp ellentettje egymásnak.

Petőfi a szabadságharc hősi halottja volt, Tamási Lajos 1956 után életben maradt, még büntetést sem kellett elszenvednie, és miközben próbált új életet kezdeni, a kulturális élet peremére szorult. Személye, életművének megítélése máig vitatott. 

Pályájának első, 1948 és 1956 közötti szakaszában élmény- és ihletkörét a proletár múlt határozta meg; hangjának fölszabadultságát, lelkesültségét épp e múlttól való megszabadulás hitelesítette. Így természetes módon kapcsolódott az 50-es évek elejének korszelleméhez, és felelt meg ideo­lógiai, esztétikai elvárásainak. 1956 hozta meg igazi föllobbanását, ekkor ért költészetének csúcsára, és alkotta meg ikonikus verseit (Piros a vér a pesti utcán; Egy körúti sírkeresztre). 

A megtorlás, majd a kádári „konszolidáció” korszakában önmagát kereső lírikussá vált, aki csöndben hű maradt a forradalom eszméihez, miközben olykor gesztusokat tett az új hatalomnak, például A csepeli gyorsvasúton című versével. 

Az irodalmár értelmiségi nem feledte első alkotói korszakának kommunista elkötelezettségű műveit, ugyanakkor az 56 novemberében létrejött új hatalom sem feledte forradalmas verseit. Mindkét politikai oldal fönntartásokkal viseltetett iránta. Benke László azt írta: „sorsa a halálig tartó hűség volt, csöndes szembeszegülés”. 

Kárpáti Kamil viszont így emlékezett rá: „én két Tamási Lajost ismertem […] 1949-es letartóztatásom idején Tamási kommunizmusa riasztó volt: inkvizitori. Vak és kérlelhetetlen. […] A másik Tamási Lajost nem ebből a versből (értsd: Piros a vér a pesti utcán) ismertem meg. Inkább úgy írnám, hogy a régi Tamási ebben a versben önmagát gyújtotta föl és égette el.”

II. kötet: Tamási Lajos századik születésnapjára. Szerk.: Benke László. Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 394 oldal. Ára: 2500 forint

Érthető, hogy a Tamási-breviárium szerkesztőjének célja aligha lehetett más, mint hogy a költőt kiszabadítsa az ellentmondásos alkotó pozíciójából. A kötet azt sugallja, hogy Tamási Lajos a forradalom eszméihez hű maradt, de gyötrődő, tépelődő lélek lett.

Ez a kötet is a Tamási-oeuvre tematikai csomópontjai szerint épül föl. Képet nyújt rövid, ám kimagasló jelentőségű költői korszakának terméséről, majd több esszé és tanulmány mellett olvasható Benke Lászlónak már a címével sokat mondó dolgozata, A vállalt sors: Tamási Lajos. A következő fejezetekből összeáll az 56 után írott fontos versek antológiája, amely áttekintő képet ad érett lírájának karakteréről. 

Külön részbe kerültek a Tamási-életművet méltató szerzők – Fekete Gyula, Varga Domokos, Gyárfás Miklós, Pomogáts Béla, Alföldy Jenő, Benke László, Fodor András, Hernádi Miklós, Képes Géza, Major Ottó, Mezey Katalin, Oláh János és mások – esszéi, emlékezései, kritikái. Az imponáló névsor egyrészt Tamási Lajos megbecsültségére utal, másrészt e szerzők dolgozatai segítik az életműben való eligazodást, a tisztánlátó értékelést.

A Tamási Lajosról szóló kötet ismertetőjétől aligha várható el, hogy igazságot tegyen a pályáját vitatók vagy méltatók között, mindössze szempontokat villanthat föl a véleményalkotáshoz. Az egyik szempontot maga a költő adta meg Tükör című verse első szakaszában: „Ő azt hiszi, hogy én vagyok, / de én tudom, hogy ő nem én, / s még annyi, amit tudhatok: / hogy egyikünk csalóka fény. / Ha bal kezem fölemelem, / felém ő jobbját emeli, / valahogy nem tetszik nekem, / valahogy nem tetszem neki”. A tükörbe néző Tamási mintha maga is megerősítette volna a róla kialakult kép bizonytalanságát.

A két forradalmunk emblematikus költői­nek szentelt ikerkötet első, Petőfit ünneplő része a jól ismert portrét árnyalja. A Tamási-oeuvre bemutatása az ellentmondásos pályát és hullámzó életművet a fontos költemények újraközlésével, illetve alapvonalainak kritikai elemzésével próbálja tisztázni, egyértelművé tenni. Ugyanakkor mindkét könyv forradalmaink versekben őrzött képét is tükrözi, a mai olvasó közelségébe hozva emberi drámáikat is.

Borítókép: Petőfi Sándor szobra egy nemzeti színű lobogóval a háttérben. Fotómontázs az 1848-as márciusi események illusztrálására (Fotó: MTVA/Faludi Imre)