Jordan Peele filmje újraértelmezi a társadalmi thrillert

Jordan Peele egyike azon rendezőknek, akik pusztán a nevükkel képesek eljuttatni a közönséget a mozikba.

Forrás: UIP-Dunafilm

Jordan Peele egyike azon rendezőknek, akik pusztán a nevükkel képesek eljuttatni a közönséget a mozikba. No nem azért, mert megbízható iparos Holly­wood franchise-gépezetében, vagy netán mert ötven éve készítene megbízható minőségű filmeket, hanem mert a legelső filmje akkora eget rengető siker lett eredetiségével, pazar, Oscart érdemlő forgatókönyvével és újszerű látásmódjával, hogy a közönség tűkön ülve várja: vajon mi lesz a következő dobása? Így indult el annak idején Christopher Nolan kultusza a visszafelé elmesélt Mementóval, vagy Robert Eggers vizionáriussá való kikiáltása A boszorkánnyal. Eggershez hasonlóan Peele is mindössze három játékfilmnél jár, ám ennyi idő alatt is hatékonyan megalkotta saját műfaját, amelyet előszeretettel neveznek társadalmi thrillernek. Amíg viszont a Tűnj el! és a Mi határozottan különböztek egymástól, harmadik kísérletével a rendező megint egy újabb megközelítést alkalmaz: az IMAX technológiával forgatott Nem Peele eddigi leglátványosabb alkotása, lenyűgöző képekkel és egy hihetetlenül tehetséges szereplőgárdával.

Otis Haywood (Daniel Kaluuya) örökölt egy tanyát apjától, aki furcsa incidensben halt meg: leesett egy érme az égből, és a jobb szemén keresztül behatolt az agyába.

 Otis lókiképzőként dolgozik Hollywoodban, egy olyan iparágban, ahol az emberi karakterek kivételével szinte mindent felváltanak a digitális trükkök. Húgával, Emeralddal (Keke Palmer) egyszer csak észrevesznek az égen egy csészealj alakú dolgot, amelyet földönkívülinek gondolnak, így, noha ez a valami megijeszti a lovakat és az embereket is, a testvérek pénzt látnak benne. Megpróbálnak hiteles videót felvenni róla, hogy aztán eladhassák a felvételt, ám mielőtt mindez összejönne, felfedeznek egy rémisztő dolgot, és rájönnek, hogy az életüket valós veszély fenyegeti.
Kaluuya megbízhatóan zord szerepében, de a nagy meglepetés Palmer, aki könnyedén hozza az életvidám, vállalkozó szellemű fiatal lány karakterét. Michael Abels zenéje és hangeffektusai nagyban hozzájárulnak a „túlvilágiság” aurájának megteremtéséhez az égbolt körül. Érdekes szembeállítások vannak a szemkápráztató és az igazán taszító képek között: Peele-nél mindez nem újdonság, ám jelen esetben a végletek közötti szakadék jelentősen megnő. Hoyte van Hoytema holland operatőr korábban Christopher Nolannel dolgozott együtt olyan filmekben, mint a Csillagok között, a Dunkirk vagy a Tenet, a Nemben pedig olyan vizuális nyelvet hoz létre, amelyet a lehető legnagyobb képernyőn kell megnézni. Peele pályafutása kezdetétől előszeretettel alkalmaz egyfajta látáspszichológiát, de játszik a filmek technológiájával is, méghozzá Martin Scorsese A leleményes Hugójára emlékeztető módon – a digitális és optikai képek kontrasztját felhasználva.

A Nem gyakran nehézkes tempójú alkotás, szimbolikája pedig noha helyenként be-beárnyékolja a cselekményt, ám összességében kijelenthető, hogy Peele ismét igazán eredeti filmet készített, amely tele van lenyűgöző ötletekkel. 

Találkozhatunk klasszikus sci-fi horrorokra, Lovecraftra, sőt még a bibliai mítoszokra tett utalásokkal is, mindezek ellenére a Nem egyáltalán nem tisztelgés, hanem szerzői mű, amely egyszerre szórakoztat akciókkal és borzongással, illetve mesél az emberiség félelméről, amelyet a világegyetem hatalmas üressége iránt érez.
A mozi lényege pedig elvégre maga a szimbólum – olyan cselekmény megfilmesítése, amely valami mást jelent, és amely a vásznon kívüli dolgokból nyeri identitását. A Nemet műfaji kísérletnek is tekinthetjük: tudományos-fantasztikus film, amely egyben modern western és szociothriller is. A politikát intergalaktikus szintre helyezi, ami a rasszizmus egyetemességének gúnyos víziója – a megváltás illúzióját tálcán kínálva.

Társadalmi allegóriáival és műfaji sokszínűségével azonban Peele nem vitatkozik, hanem kérdez: fajról, ökológiáról, munkáról és a modern populáris kultúra mérgező, ám elbűvölő erejéről. 

Kritikájának fő célpontja egyben vonzalmának fő tárgya is: úgy hívják, hogy mozi. Az író-rendező mozi iránti rajongása igazán mély: olyan mesterek felé kacsint, mint Alfred Hitchcock, Steven Spielberg vagy M. Night Shyamalan. Mielőtt a rendezés felé fordult, a korábban sikeres komikusi karriert befutó Jordan Peele soha nem vette magától értetődőnek azt, hogy melyik ötlete fog működni és melyik nem, ezért minden egyes karakterének teret ad, hogy felfedezhessük a furcsaságait és a különféle árnyalatait. A mozifilmek lehetnek ijesztőek, elbűvölőek, viccesek és különösek – nagy ritkán pedig ezek mind egyszerre.
(Nem – amerikai horror, 135 perc. Rendező: Jordan Peele, forgalmazó: UIP-Duna Film. Premier: augusztus 18.)

Borítókép: Otis Haywood (Daniel Kaluuya) hátborzongató felfedezést tesz (Fotó: UIP-Dunafilm)