Otis Haywood (Daniel Kaluuya) örökölt egy tanyát apjától, aki furcsa incidensben halt meg: leesett egy érme az égből, és a jobb szemén keresztül behatolt az agyába.
Otis lókiképzőként dolgozik Hollywoodban, egy olyan iparágban, ahol az emberi karakterek kivételével szinte mindent felváltanak a digitális trükkök. Húgával, Emeralddal (Keke Palmer) egyszer csak észrevesznek az égen egy csészealj alakú dolgot, amelyet földönkívülinek gondolnak, így, noha ez a valami megijeszti a lovakat és az embereket is, a testvérek pénzt látnak benne. Megpróbálnak hiteles videót felvenni róla, hogy aztán eladhassák a felvételt, ám mielőtt mindez összejönne, felfedeznek egy rémisztő dolgot, és rájönnek, hogy az életüket valós veszély fenyegeti.
Kaluuya megbízhatóan zord szerepében, de a nagy meglepetés Palmer, aki könnyedén hozza az életvidám, vállalkozó szellemű fiatal lány karakterét. Michael Abels zenéje és hangeffektusai nagyban hozzájárulnak a „túlvilágiság” aurájának megteremtéséhez az égbolt körül. Érdekes szembeállítások vannak a szemkápráztató és az igazán taszító képek között: Peele-nél mindez nem újdonság, ám jelen esetben a végletek közötti szakadék jelentősen megnő. Hoyte van Hoytema holland operatőr korábban Christopher Nolannel dolgozott együtt olyan filmekben, mint a Csillagok között, a Dunkirk vagy a Tenet, a Nemben pedig olyan vizuális nyelvet hoz létre, amelyet a lehető legnagyobb képernyőn kell megnézni. Peele pályafutása kezdetétől előszeretettel alkalmaz egyfajta látáspszichológiát, de játszik a filmek technológiájával is, méghozzá Martin Scorsese A leleményes Hugójára emlékeztető módon – a digitális és optikai képek kontrasztját felhasználva.
A Nem gyakran nehézkes tempójú alkotás, szimbolikája pedig noha helyenként be-beárnyékolja a cselekményt, ám összességében kijelenthető, hogy Peele ismét igazán eredeti filmet készített, amely tele van lenyűgöző ötletekkel.
Találkozhatunk klasszikus sci-fi horrorokra, Lovecraftra, sőt még a bibliai mítoszokra tett utalásokkal is, mindezek ellenére a Nem egyáltalán nem tisztelgés, hanem szerzői mű, amely egyszerre szórakoztat akciókkal és borzongással, illetve mesél az emberiség félelméről, amelyet a világegyetem hatalmas üressége iránt érez.
A mozi lényege pedig elvégre maga a szimbólum – olyan cselekmény megfilmesítése, amely valami mást jelent, és amely a vásznon kívüli dolgokból nyeri identitását. A Nemet műfaji kísérletnek is tekinthetjük: tudományos-fantasztikus film, amely egyben modern western és szociothriller is. A politikát intergalaktikus szintre helyezi, ami a rasszizmus egyetemességének gúnyos víziója – a megváltás illúzióját tálcán kínálva.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!