időjárás 5°C Vilma 2022. december 5.
logo
Zsebők Csaba versei a haiku tömörségével

Balkáni lélek

Bertók T. László
2022.11.11. 18:30 2022.11.11. 18:32
Balkáni lélek

Van úgy, hogy verset olvasva a sorakozó költői képek valóságos mozit vetítenek lelki szemeink elé. Fogyasztóbarát költemények ezek sztorival, érzelemmel és gondolattal átitatva. Ilyenkor a test, a lélek és a szellem teljessége bontakozik ki. Az a szentháromság, amelyet a művészet nélkülözhetetlen ismérveként tart számon a világ.

Zsebők Csaba versei legtöbbször ilyenek, de van, hogy szó sincs történetről. Inkább mint egy jól sikerült fotó, egy pillanatfelvétel, amely hangulatba hoz. Érzékelteti a helyzetet, a táj illatát, ízét, színeit, de így is behoz gondolatot, drámát, traumát, feje tetejére állítja a kezdeti illúziót, aztán jön a csattanó is, amely vagy lezár, vagy épp továbbgondolásra késztet. Zsebők Csaba költészetének ez az oldala kifejezetten szórakoztató.

Költői hangjának legjellemzőbb vonása a végletes tömörség. Szinte kínos akkurátussággal törekszik arra, hogy mindent egy-egy végtelenül precízen megválasztott szóval mondjon el. Az egyetlen lazulás, amelyet megenged magának, az a nyelvi lelemény, a saját készítésű szókapcsolat, a geg, amellyel gyakran oldja a feszültséget.

Irigylésre méltó a tömörítésnek ez a képessége, amelyet talán még újságíróként fejlesztett tökélyre magában. Zsebők Csaba haikuszerű bonszaiversei olykor annyira tömörek, hovatovább tömények, mint a pálinka, amely gyümölcsillatával valami simogatót ígér, de aztán hirtelen keményet üt, éget és odahat.

Zsebők Csaba: Bűvölet, révület. Fotó: Püski Kiadó

Zsebőköt történész évfolyamtársként ismertem meg hazafias gondolkodásmódjával, érvelési tudományával, láttam újságokban és képernyőn vitézkedő, fényben fürdő és sebzett pályatársként, most pedig figyelem őt, a Balkánba beleszerelmesedett, bolgárul tudó egyetemi oktatót, aki hétvégeken magyar és délszláv népzenei motívumokat ötvöző, saját szerzeményű „világzenével” lép fel klubokban. Gitározik, énekel és versel.

A napokban jelent meg harmadik verseskötete Bűvölet, révület címmel, amelyet olvasva megállapítható, hogy mind témaválasztását, mind formanyelvét illetően – Kégl Ildikó író, költő és esszéista szavaival élve – folytonosságot mutat, „ami meggyőző érv lehet arra vonatkozóan, hogy korán megtalálta, stabilan szólaltatja meg költői hangját”.

Zsebők Csaba témaválasztása érzelemdús lényéből, kulturális és történelmi érdeklődéséből fakad. E gondolatiság ellenpontozza a díszítetlen tömörséget. Önmagáról szólva ezt így foglalja össze egyik dalszövegnek írt versében:

„Szent György kép a sarkon / időkapszula / Balkáni lelkemnek / pesti kapuja / Aztán jött kamaszként / az ősi Szófia / Macedón dallamok / bolgár otthona.”

Zsebők költeményei olyanok, hogy nem lehet őket „csak úgy” olvasgatni, élvezni a ritmikát, ízlelni a rímeket, a gondolat fejlődését. Helyette minden szót emészteni kell. Fárasztó, de megéri, legyen szó egy tengerparti láblógatós impresszióról, komoly sorskérdésekről vagy nemritkán hitvesről, vágyról, szenvedélyről vallott merész gondolatokról: „Kéjt napalmmá téve / lüktetünk / míg lehet.”

(Zsebők Csaba: Bűvölet, révület. Püski Kiadó, Budapest, 2022, 72 oldal. Ára: 1980 forint)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.