A fiatal felnőttkor járványhelyzet nélkül is sok szempontból kihívás elé állítja az egyént. A szülőkről való leválás, az önállósodás, a párkapcsolati és szakmai elköteleződés legtöbbször ebben az időszakban valósul meg, és ez számos krízist okozhat. Nem meglepő, hogy gyakran ebben az időszakban alakulnak ki olyan pszichés problémák, amelyek kezeletlenül, az életkor előrehaladtával, akár súlyosabb életvezetési problémákat, krónikus megbetegedéseket okozhatnak. A fiatal felnőttkorral együtt járó életfeladatok mellett az egyetemi képzésben való teljesítés, a gyakran diákmunkával párhuzamos tanulás, illetve a vizsgák okozta stressz is komoly mentális megterhelést tud okozni. A kutatások szerint a hallgatók körében nagy arányban fordul elő kiégés a tanulmányaik terén. A fiatalok szorongás- és depressziószintjének vizsgálati eredményei vegyes képet mutatnak. Néhány tanulmány szerint a depresszió szintje nem változik a serdülőkor és felnőttkor között, míg más szerzők szerint a huszonévesek 62 százaléka számolt be a depresszió jeleiről, és 91 százalékuk mutatta az általános szorongás jeleit.
A WHO egy 2018-as nyolc országban folytatott kutatásából kiderült, hogy az egyetemista populáció mintegy egyharmadánál fordult már elő valamilyen mentális zavar. A leggyakoribb kórkép minden vizsgált országban a depresszió volt, ezt követte a szorongás.
Stresszes élethelyzetek
Ezek a kutatások ugyan több dimenziót vizsgáltak, de nem adtak átfogó képet a hallgatói mentálhigiénés állapotról, inkább egy-egy jellemzőt helyeztek fókuszba, és annak megragadása, kiemelése és a köztük lévő kapcsolatok felderítése volt a cél. A Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület a hazai hallgatókról akart minél teljesebb képet kapni. A kérdőívet 2021. december hatodikáig összesen 10 196-an töltötték ki, ebből 7639-en hiánytalanul, ez utóbbi eseteket értékelték – a kitöltők átlagéletkora 23,7 év volt. Az ország 47 egyetemének hallgatóitól érkeztek visszajelzések. (A kutatást az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar vezetésével a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Corvinus Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem munkatársai végezték. A kutatást Karner Orsolya szakpszichológus, az ELTE egyetemi adjunktusa vezette.)