A hangosítás adta lehetőségek miatt pedig a Góbé zenekar ma nyilván százszor több mindent megtehet, mint a legprofibb csángó banda az elektromosság kora előtt. Olyan kiállásokat, díszítéseket, atmoszférákat pakolhatnak egymás hegyére-hátára, amelyeknek anno nem lett volna értelmük, hisz nem lehetett volna belőlük hallani semmit. Ilyen értelemben (is) roppant igényes, stiláris rongyszőnyeget szövő együttest hallunk, akik latin dallamokat, reggae-t, hiphopot, funkot, dzsesszt és pszichedelikus elszállásokat ötvöznek moldvai balladával, tánccal, kuruc nótával, andalgóval, verbunkkal vagy kalotaszegi dallamokkal. És ez a fölsorolás még messze van a paletta teljességétől.
A szövegvilág és a zenei miliő tematikája a betyárvilág, ez a téma most szintén reneszánszát éli, úgy is, mint a betyár reális-mitikus figurájának kontextusba helyezése a közelmúlt és napjaink toposzfigurájával, a betondzsungel gengszterével (vö.: aszfaltbetyár).
A Góbééhoz hasonló játékot űz (és zeneileg is hasonlóan kalandos, sokrétű világot épít) a Ferenczy György és a Rackajam, például náluk is fölbukkan a reppelés mint a mai „betyárélet”, az alvilágiság egyik zenei jele. A Góbé lemezén Busa Pista reppel a Hajsza című nótában, ami hamisítatlan csárdaatmoszférából tágul egyszerre lendületes és utaztatós lüktetésbe, a vonósok és a duda összjátéka filmzenei üldözős jeleneteket idéz.
Az Ellenpontozóban a dupla basszus ad már-már elektrós lüktetést a nótának: remek asszociáció a kurucok lovainak trappolására és vágtatására. Az Én is voltam című számban is a rap és a ska pattogása tereli a drámai kesergő(k) némiképp átírt, kiegészített, kompilált szövegvilágát és hangulatát egy keményebb, dacosabb hangvétel irányába. A keserűségben már ott a dac, a dacban pedig ott a továbblépés, föloldozás lehetősége.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!