Ugyanezt az aggodalmas szigort alkalmazta a politikára. Kiterjed ez adatainak gyűjtésétől kezdve országgyűlési beszédeinek stilizálásáig. Most, az évforduló alkalmából csodálkozva fedezték föl az első magyar falukutatót abban, akit feszesen dikciózó s mondatainak ritmusára mindenek fölött ügyelő szónoknak ismertek. A valóságban a magyar nép életének és viszonyainak vizsgálata ugyanabból az aggodalmas lelkiismeretességből fakadt nála, mint a körmondatok zengzete. A tökéletesség szomja mindenütt: a tökéletes szépségé és igazságé. S ennek csak végső betetőzése, hogy mikor a megváltozott utasítások folytán nem cselekedhetett többé eszményei és elvei szerint, lemondott képviselői megbizatásáról, s visszavonult a politikától.
[…] Szó sincs róla, hogy szabadságrajongása csak a korszellemből fakadt volna, a század liberális áramából. Ezt magával hozta, „büszke magyar”, keletről, ahol „fájának törzsöke nőtt”. Ifjúkorában szerelmi ódát írt a szabadsághoz, Hozzá címen, sapphói mértékben. Később, amikor a Himnusz-ban a magyar történet viszontagságait sorolja föl, a legnagyobb szerencsétlenség, amire gondolni tud, ami a végső fohászt előkészíti és indokolja, nem a tatár, nem a török pusztítása, nem a „vérözön” és a „lángtenger”. Nem, hanem az, hogy „a holtnak véréből” nem virul szabadság, hogy mindez a sok szenvedés és vértanuság nem szerezte meg számunkra az egyetlen, a legnagyobb kincset… Az egész költemény ezen sarkallik. Nemzeti himnuszunk igazában a szabadság himnusza. Káromlás szolgaszívvel énekelni.
A szabadság, amire a politikus-költő szomjazik, amit őriz és kiterjeszteni akar, a történeti magyar szabadság, a magyar nemzet és a magyar ember ősi szabadsága, az ősi alkotmány szabadsága. Ebben az egyben konzervatív, noha egyébként mindenben újító, „reformszellem”, aki nem azt nézi, „mi van most”, hanem „ha az ami van, jól van-e? S a nemzet és a kor szükségi változást, eltörlést és újítást nem kívánnak-e?”
Nem mintha kritikátlanul leborulna a korszellem előtt; sőt gyakran gúnyolja is annak „mágiás” hatalmát. Nagy tanulság nekünk abban is, amiben haladó és európai, abban is, amiben makacs és magyar. Magyarországot modernné kívánja, boldog nyugati országok társává, egyenlő színvonalon. De eszeágában sincs, hogy az ősi magyar alkotmányt odaadja a korszerű haladás tállencséjéért.
Magyar tükör
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!