Aki eddig kisétált a Fiumei úti sírkertbe, a művészparcella szélén Munkácsy Mihály síremlékét láthatta magasodni. A szobor a közeljövőben eltűnik a helyéről, ám aggodalomra nincs ok: májusra felújítva vissza is kerül oda.
Munkácsy a húszas évei közepétől Párizsban élt, ám élete vége felé foglalkoztatta a hazatérés gondolata. Megvalósításában az gátolta meg, hogy idegei felmondták a szolgálatot, és családja a Bonn melletti endenichi szanatóriumba szállíttatta. Itt érte a halál 1900. május 1-jén – elborult elmével, ötvenhat esztendős korában.
A magyar állam saját halottjának tekintette a világhírű festőt. Földi maradványait különvonat szállította Budapestre, az 1900. május 9-én tartott temetés ünnepélyes külsőségek között zajlott. A szóban forgó szobor 1911-ben került a festő sírja fölé. Alkotója, Telcs Ede elsősorban a fővárosi Vörösmarty téren látható szoborcsoportról, valamint a millenniumi emlékmű Szent László-szobráról ismert. Noha Munkácsy özvegye oszlopra helyezett, egyszerű mellszobrot látott volna szívesen a férje sírján, Telcs Ede terveiben más szerepelt: életnagyságnál nagyobb női alak, a magyar géniusz, amint örökzöld babérkoszorút – az el nem múló dicsőség jelképét – tart Munkácsy sírhelye fölé.
– Telcs Ede ebben az időszakban súlyos kedélybetegséggel – ma úgy mondanánk: depresszióval – küzdött. 1910 februárjában ugyanis elhunyt első felesége, akivel tíz évig élt együtt. Önéletrajzában úgy emlékezik vissza: akkori hangulatához tökéletesen illett a síremlék tervezése. Úgyhogy miután benyújtotta terveit, bevonult egy Drezda melletti szanatóriumba, hogy kezeltesse magát. Itt érte egy tanítványa, Mansfeld Nóra levele, hogy a bírálóbizottság az ő elképzelését ítélte megvalósításra érdemesnek, térjen hát haza, és lásson neki – mondja Farkas Edit, a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) történész szakértője, aki egyben a temetőben szervezett túrák kalauza.
Telcs Ede így is tett: a mészkőből faragott női alakhoz Mansfeld Nóra állt modellt. A Pesti Napló 1911. június 20-i számában tudósított a leleplezési ünnepségről. A cikk kiemeli: beszédében Andrássy Gyula Deák Ferenchez és Arany Jánoshoz hasonlította Munkácsyt. Szerzője ugyanakkor némi kritikát is megfogalmaz a hazai befogadó közeggel szemben: „Sajnálnunk kell […], hogy nem magyar kastélyok fogadták be [Munkácsy] legszebb vásznait […], és nem Magyarországon kellett megkeresniök a világhírű embert azoknak, akik New York-i vagy londoni palotájukat Munkácsy-képpel akarták díszíteni. […] Egy ember hiába nagy, hiába zseniális és magyar, ha nem áll előtte a megértők, a talentumos és áldozatkész megértők csapata, amelyet semmiféle hivatalos méltánylás nem pótolhat. Ezek a magyar megértők, mecénások, megrendelők, vagy akár üzletemberek hiányzottak Munkácsy mellől”.
És hogy a festő alakja és teljesítménye a későbbiekben is erősen foglalkoztatta a művészet pártolóit és a mecénásokat, arra a síremlék jelenlegi felújítása a legjobb példa: a munka finanszírozója ugyanis Pákh Imre, aki szintén Munkácson született, mint az 1868-ban Liebről Munkácsyra magyarosító alkotó, és aki több Munkácsy-alkotás tulajdonosának mondhatja magát.
– Pákh Imre 2022 júniusában, a Petőfi család felújított síremlékének átadásán keresett meg a Munkácsy-síremlék felújításának gondolatával. A Pákh família ugyanis fontos szálakkal kötődik a Fiumei úti sírkerthez: Pákh Imre Albert keresztnevű apai felmenője – aki családjával itt nyugszik – Petőfi személyes barátja volt, annak idején együtt próbálkoztak a vándorszínészettel. A családi legendárium szerint Pákh Albert beszélte le Sándort arról, hogy ezt a mesterséget válassza, így lett végül a nemzet költőóriása – mondja Móczár Gábor, a NÖRI főigazgatója. – Pákh Imre felajánlotta, hogy finanszírozza a Munkácsy-síremlék restaurálását és környezetének megújítását. Szívéhez közel áll a gondolat, hogy tehetős emberek mecénásként áldozzanak az általuk tisztelt történelmi személyiségek emlékezetének ápolására.
A Munkácsy-síremléken lévő szobrot tehát a közeljövőben darabokra szedik, és fővárosi kőfaragó műhelybe szállítják, ahol a teljes alkotást restaurálják. Május 9-re – a festő temetésének 123. évfordulójára – felfrissített külsővel tér vissza oda, ahol eddig magasodott.
A szobrot és a talapzatát az 1911-es, eredeti formájában állítják helyre, és közvetlen környezete is megújul.
Borítókép: Telcs Ede szobra a Fiumei úti temetőben (Fotó: Kurucz Árpád)
