A nyolcvanéves Arató Antal vallomása a kitűnő mesélő elevenségével, az emlékezet rendszerező logikájával és természetes spontaneitásával, az anekdotázó izgalmas stílusával ad számot az elmúlt évtizedek kortörténelméről, kultúrpolitikájáról, művelődési törekvéseiről, értelmiségi magatartásformáiról. És arról, miként vált egy osztályidegen, a társadalom perifériájára lökött, látássérült fiatalemberből a magyar könyvtárosság országszerte ismert és becsült személyisége, egyben jeles értelmiségi, aki sokat tett azért, hogy mások is elinduljanak a mélyen gondolkodó entellektüellé válás útján.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
