Nyári emléktöredék

Nem véletlenül okoz izgalmat premierje óta Charlotte Wells első filmje. A Volt egyszer egy nyár érzelmileg lebilincselő felnövéstörténet kiemelkedő színészi alakításokkal.

Forrás: ADS Service Kft.

A házi videóknak köszönhetően a Volt egyszer egy nyár képeiben van valami szokatlan személyesség, amely intimitást kölcsönöz a jeleneteknek. Emlékekben járunk, és noha Sophie a visszaemlékező, Charlotte Wells önéletrajzi ihletésű történetet írt, ami még átélhetőbbé teszi ezt a jóformán cselekmény nélküli másfél órát. Emlékfoszlányokban, töredékekben képes elmesélni a drámát, amely mélységet ad a hétköznapinak tűnő jeleneteknek is. Apró mozzanatok sorából ismerhetjük meg a két szereplőt. Calum első ránézésre túl fiatalnak néz ki ahhoz, hogy tizenegy éves lánya legyen, később tudjuk meg, hogy a kislány egy átmulatott éjszaka véletlenül becsúszó következménye. Calum jó apa szeretne lenni, és próbálja kihozni a maximumot a közös nyaralásból, noha érezzük, hogy nincs mindig teljesen jelen. Sophie lehetne bármely gyerek tétovázása, aki meg akarja mutatni az apjának, hogy szereti, de nem tudja, hogyan. Az újonc Frankie Corio természetesen játssza a kislányt, aki készen áll arra, hogy nagylánnyá váljon, Paul Mescal pedig ugyanazt a megtört, bonyolult figurát hozza remekül, mint ami a Normális emberekben, Sally Rooney bestsellerének adaptációjában híressé tette két éve. A fia­tal ír színész Oscar-jelölése abszolút megérdemelt, nem véletlenül kapkodnak érte olyan rendezők, mint Ridley Scott vagy Kevin Macdonald.
Nehéz a szívfájdalom előtti pillanatokra gondolni és nem beléjük látni olyasmit, amit akkor még nem is sejtettünk. Elménk gyakran próféciákká formálja az emlékeket, a színek felerősödnek, az érzelmek pedig megszilárdulnak. Nehéz beszélni róluk, nemhogy elképzelni őket, ezért is olyan nagyszerű Charlotte Wells filmje: a rendezőnő valahogy megtalálta a megfelelő szavakat és képeket, megragadta a megragadhatatlant. Nem úgy nézzük az eseményeket, ahogy voltak, hanem úgy, ahogy emlékeznek rájuk – például egy idősebb Sophie szemüvegén keresztül egy szórakozóhely villogó fényei alatt, vagy ahogy próbál visszajátszani egy régi videókazettát, hogy rájöjjön valami rejtett igazságra, amelyet a Volt egyszer egy nyár már soha nem fog felfedni. Calum és Sophie közös utazása valaminek a végét jelentette. Történetük mélységes hiányérzetet hagy maga után, és ez az egyik legerősebb érzelem, amelyet az elmúlt évben moziban átélhettünk.

(Volt egyszer egy nyár – angol–amerikai filmdráma, 96 perc. Rendező: Charlotte Wells. Bemutató: március. Forgalmazó és nyitókép: ADS Service Kft.)