Ifjúságkutatás: a hagyományos értékrend elleni propaganda befolyásolja a fiatalok jövőképét

Nemrég még a koronavírus-járvány miatt aggódtunk, majd hirtelen az orosz–ukrán háborúval és annak hatásaival, az energiaválsággal, az inflációval kellett szembesülnünk. A mai fiatalok legnagyobb problémája a bizonytalanság és a kiszámíthatatlan jövő. A Mathias Corvinus Collegium Alapítvány keretein belül működő Ifjúságkutató Intézet friss vizsgálati eredményeiről Kiss-Kozma Georginával és Székely Leventével beszélgettünk.

20210318, Budapest, A Honvédség emberei fertőtlenítik a Patrona Hungariae Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti iskola épületét. Fotó: Keller Mátyás, Ripost Fotó: Keller Mátyás Forrás: Ripost

Minden évben kihirdeti az év szavát a Collins English Dictionary. 2022-ben az év szava a permakrízis lett, amely a hosszú ideje tartó instabilitást és bizonytalanságot írja le a permanens, azaz állandó, folytonos jelentésű előtaggal. Nyelvünk tükre az aktuális társadalmi közérzetnek. Az Ifjúságkutató Intézet reprezentatív vizsgálatot végzett a 15–29 éves magyarországi fiatalok lelki állapotáról, az adatfelvétel januárban véget ért, a friss kutatási eredmények pedig megerősítik: a külső válságok mellett belső válságok is mélyítik a problémákat.

 Székely Levente és Kiss-Kozma Georgina Fotó: Mirkó István

A lelki gondok még az egészséges felnőtt szervezetet is megviselik – mi a helyzet a fiatalokkal? Hogyan élik meg a váratlan fordulatokat, foglalkoznak-e egyáltalán a hazánkat és az egész világot sújtó problémákkal? Milyen hatással van rájuk a média, az információs társadalom, a digitális világ? Mi jellemzi a XXI. századi fiatalok életmódját? Kiknek a kezében van a jövőnk?

Járvány és klímaszorongás

– A válságok évtizedeit éljük: a 2008-as gazdasági világválság után jött az európai migrációs válság, majd a klímaszorongás, a koronavírus-járvány, egy éve kitört az orosz-ukrán háború, most itt az energiakrízis, az infláció, és még nincs vége a sornak! A következő évekre is folyamatos változást prognosztizálnak a kutatók, válságos időszaknak nézünk tehát elébe – állítja Kiss-Kozma Georgina, az Ifjúságkutató Intézet kutatója. – A vizsgálatok szerint foglalkozunk ugyan az okokkal és megoldásokkal, ám annál kevesebb figyelmet fordítunk a mentális egészségünkre, arra a lelki teherre, amelyet a XXI. század helyez a vállunkra.

Hacsa Mónika, az Iberican Táncegyesület vezetője az otthonából tanítja a diákjait táncolni. Home office, 2020. 04. 02., Szekszárd Fotó: Tolnai Népújság/Makovics Kornél

A külső kríziseken túl a belső válság jelei is megmutatkoznak az életünkben: a jóléti államok ma demográfiai és morális válsággal küzdenek, a hagyományos értékrend elleni propaganda ráadásul nagymértékben befolyásolja a felnövekvő nemzedék jövőképét. 

Azt a legfrissebb kutatások is megerősítik, hogy a fiatalok lelki ellenálló képességének fejlesztésében kulcsfontosságú a család, mint elsődleges szocializációs közeg, csakhogy épp a szemünk láttára kérdőjeleződik meg a család szerepe a társadalomban, és a fiatalok lelkébe is egyre inkább beeszi magát a bizonytalanság.

 Kiss-Kozma Georgina elemzése szerint a felnőtt-társadalom értékrendje és lelkiállapota többféleképpen is visszahat a felnövekvő nemzedék életminőségére: a koronavírus-járvány idején például a szülők félelmeit átvették a gyerekek, akik kevesebb információval rendelkeztek, ezért kevesebb eszközük is volt arra, hogy a szorongásaikat leküzdjék.

– A szociális szorongás egyre inkább erősödik a fiatalok életében – mondja a kutató –, ez a Covid idején megnyilvánulhatott például abban, hogy féltünk elmenni a nagyszülőkhöz, nehogy veszélynek tegyük ki őket, aztán már féltünk elmenni az iskolába vagy a boltba is. 

Fogyasztói társadalomban élünk, így a teljesítményhez kapcsolódó szorongások is felerősödtek. 

A lezárások után vissza kellett térni az iskolába, megjelent tehát a félelem, hogyan fog ez menni: az online oktatás után mi lesz a vizsgákkal, sikerül-e megfelelni a követelményeknek?

Korszakhatáron

Hogyan reagál a krízisre az emberi lélek? Felértékelődik vagy épp devalválódik az életbe vetett hit elhúzódó válságok idején és a halál közelében? Történelmi léptékben vizsgálva a kérdést Székely Levente intézetvezető felidézi, hogy az előző korokban sokkal gyakoribb volt a halál és a veszteség megtapasztalása, mint napjainkban. A középkor embere úgy gondolkodott a jövőről, hogy az kiszámíthatatlan és fenyegető, az előttünk járó generációnak viszont már az lehetett alaptapasztalata, hogy az egymást követő nemzedékek életesélyei egyre nőnek, a fejlett világban legalábbis nőtt az életbe vetett bizalom.

– Száz évvel ezelőtt a magyarországi várható élettartam épp a fele volt a mostaninak – mutat rá Székely Levente –, az életfeltételek javulása azt mondatja velünk, hogy óriási fejlődés áll mögöttünk. De mi van előttünk? Az utóbbi évtized kutatásai már azt prognosztizálják, hogy a következő generációk előrehaladását nem lehet a megszokott ütemben biztosítani. 

Jó ideje arról beszélnek az Egyesült Államokban, hogy a mostani fiatalok gazdasági környezete kedvezőtlenebb lesz, mint a szüleiké volt.

 Sokszor érezhettük úgy az elmúlt időszakban, hogy korszakhatárra érkeztünk: a fejlődés megtorpant, felsejlik az „út vége”, és a várható kataklizmák óriási hatással lesznek a fiatalok elkövetkező évtizedeire.

Történelmi tapasztalataink azonban a reményt is megcsillogtatják, hiszen korábban is voltak a maihoz hasonló kataklizmák, amelyekből valahogy mégis mindig tovább tudott lépni az emberiség. Korábban is megjósolták az út végét, aztán egy fordulattal mégis konjunktúra következett. A vágyott jólét azonban a teljesítmény növeléséhez és a világunk felgyorsulásához vezetett:

– Csak kapkodjuk a fejünket – állapítja meg az intézetvezető –, a Budapesti Corvinus Egyetem egyéves MA-képzéseket hirdet, a nagy autóipari cégek pár évente újabb modellel jelentkeznek, hihetetlen ez a tempó, amellyel koncentráltabb is lett a világunk. A koronavírus-járvány mára megszelídült, felkerült a „polcra” a többi lefutott dolog mellé: tudunk róla, és együtt tudunk élni vele.

 A Covid generációs hatása például abban az élményben megragadható, hogy a fiatal aláírta a munkaszerződését, és küldték is haza azonnal. Egy nemzedék kezdett el dolgozni úgy, hogy a szó szoros értelmében mégsem lépett be a munkaerőpiacra. Ez is egyfajta veszteség.

 Az idős korosztály tagjai az első oltások után fellélegezhettek, ám a fiatalok – hacsak nem halt meg közeli hozzátartozójuk, vagy ők maguk nem tapasztalták meg a betegség súlyosabb lefolyását – nem érezhették magukat a Covid után sem túlélőnek, sem győztesnek. Az elszigeteltség élménye erősebb volt annál.

Digitális távoktatás a pandémia alatt: táblagépe előtt fekvőtámaszozik egy általános iskolás lány, 2020. március 17. Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Ifjúságkutatás: megküzdési stratégiák

A középiskolásoknak különösen nagy szükségük van a kortárs kapcsolatokra. A kamasz életkoránál fogva is bizonytalan, szorongató kérdései között a leggyakoribbak, hogy lesznek-e barátai, átéli-e az első szerelmet. Az elszigetelődés hónapjaiban ez a fajta szorongás még inkább felerősödött – eleveníti fel Kiss-Kozma Georgina. A megküzdési stratégiákban is hiányok mutatkoznak: mivel a kapcsolattartás a virtuális térre korlátozódott hónapokra, sok fiatal megtanulta, hogy bármilyen konfliktus vagy nehézség esetén egyszerűen ki lehet lépni a beszélgetésből. Visszatérve a közösségi életbe hamar kiderült: ez a fajta hozzáállás tarthatatlan, hiszen a fizikai valóságból nem lehet egyszerűen csak kilépni. A megküzdési stratégiák ráadásul ebben az életkorban alakulnak ki – vajon lesz-e a mai ifjúságnak elegendő eszköze a tarsolyában?

A Covid után kitört a háború, majd jött az energiaválság, amelynek következtében őszi szünet helyett hosszabb lett a téli szünet, és az egyetemek is bezártak a leghidegebb hónapokban. 

A szóbeli vizsga élményét sok fiatal idén sem tapasztalhatta meg, maradt az írásbeli számonkérés a kihelyezett helyszíneken vagy az online teszt.

– A másik oldalról is beszámolhatok – meséli Székely Levente –, mert nagyon rosszul éltem meg, amikor úgy kellett előadást tartanom, hogy negyven elsötétített ikont láttam magam előtt a képernyőn. „Normális vagy? – kérdezgettem magamtól. – Te tényleg egy monitornak beszélsz?!” S miközben tartottam az előadást, próbáltam megmagyarázni a bennem berzenkedő belső hangnak, hogy most ez van, ebből kell kihozni a maximumot. Mit mondjak, motiváló volt!

Mi nyomasztja a mai fiatalokat?

A fiatalok társadalmi csoportként elsőként rezonálnak a korszellemre, ezt tükrözi is a friss kutatás eredménye: 

a 15–29 éves korosztály ma Magyarországon legnagyobb problémaként a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlan jövőt említi. 

Az Ifjúságkutató Intézet vezetője így összegzi a januárban lezárult reprezentatív vizsgálat eredményét: a bizonytalanság után, második helyen az anyagi gondok állnak – ami teljesen érthető a mai inflációs környezetben –, harmadik helyen a céltalanság jelent meg – a fiatalok nem igazán tudják, mit csináljanak, mihez kezdjenek az életükkel –, negyedik helyen pedig a baráti társaságok, közösségek hiánya található.

– A baráti társaságok hiánya már 2020-ban látható volt a problématérképen, friss kutatásunkban azonban nemcsak megőrizte, hanem meg is erősítette a pozícióját: 2023-ban még többen mondják, hogy a közösség hiánya gondot okoz az életükben. Ezzel összefüggésben gyakoribb a család felé fordulás – állítja a szociológus –, sokan elmondják:

 a család a legfontosabb érték, a legfontosabb információforrás, gravitációs pont, amely megtart a nehézségek közepette.

A 3. osztályos Ákos (balra) és az 1. osztályos Áron az online kapott feladatokat oldják meg Nagykőrösön 2021. március 8-án Fotó: MTI/Ujvári Sándor

Mitől tartanak leginkább a fiatalok? Már 2020 őszén a négyévente lefolytatott nagymintás ifjúságkutatás is rákérdezett erre. Egy újabb járványtól – válaszolták akkor a legtöbben. A második helyen az állt, hogy a politikusok rossz irányba kormányozzák az országot, a harmadik helyen pedig a gazdasági kérdések is megjelentek. A háborútól való félelem 2020-ban alig volt jelen, de 2022-re ez megváltozott:

 az Ifjúságkutató Intézet tavaly őszi felmérése szerint a fiatalok a leggyakoribb félelmeik között az inflációt, második helyen az orosz–ukrán háborút említik, és a többség már szóba sem hozza a koronavírust.

– A 15–29 éves korosztály problémaérzékelésére jellemző, hogy az olyan konkrét, jól megfogható, kormányzati intézkedéssel kezelhető nehézségek, mint például a munkanélküliség már alig vannak jelen. 2008-ban a munkanélküliség volt a fiatalok legégetőbb gondja, a friss kutatásban viszont csupán három százalékuk említi, hogy a munkanélküliség nemzedékének nagy problémája. Ehhez képest a bizonytalanság 28 százalékon áll – veti össze az eredményeket Székely Levente.

Kiss-Kozma Georgina ehhez még hozzáteszi, hogy mind a pszichológiai, mind a szociológiai kutatások arra mutatnak, hogy a család megtartó ereje átsegíti a fiatalokat a nehézségeken. Bár a mai gyerekek intenzív technológiai környezetben szocializálódnak, és szinte folyamatosan elérhetők online, ettől függetlenül a családnak még mindig kiemelkedő szerepe van az életükben.

Értékrend

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) a Nézőpont Intézettel együttműködésben hozta létre az Ifjúságkutató Intézetet 2021-ben. Az intézmény nemzetközi reprezentatív kutatása az elmúlt évben arra kereste a választ, hogy mit gondolnak a britek, olaszok, németek, franciák és magyarok a táradalom értékeiről, és mi az, amit át is szeretnének adni a gyermekeiknek. A legutóbbi vizsgálatban a fiatalok problémáira, mentális állapotára irányultak a kérdések, és 2023-ban is számos aktualitással készül az intézet: az első negyedévben friss kutatási eredményeket publikál arról, hogyan hat a gazdasági válság a magyarországi fiatalokra, valamint a fiatalok körében népszerű, feltörekvő közösségimédia-platformokról.

Borítókép: Katonák fertőtlenítik a budapesti Patrona Hungariae óvoda és iskola épületét a koronavírus-járvány időszakában, 2021. március 18-án (Fotó: Ripost/Keller Mátyás)