– Az idősebb nemzedék tagjai emlékezhetnek még arra, hogy a falvakban sok helyen áram sem volt az 1950-es, 60-as években, az emberek hiányállapotban éltek, ezért sokkal jobban megnézték, hogyan tudnak félretenni, biztonságos hátteret teremteni maguknak és a családjuknak. Lesz-e meleg étel mindennap az asztalon?
A történelem az emberi alkalmazkodóképességről is szól. Mostanában rezilienciának, vagyis rugalmas ellenállási képességnek nevezzük azt a lelki hozzáállást, amellyel a váratlan, megterhelő, szorongást keltő helyzeteken is úrrá lehetünk.
A megküzdésre, a reziliencia fejlesztésére kinek-kinek a világjárvány is alkalmat adott, a Covid-helyzettel felerősödő problémákon ráadásul lemérhető, milyen állapotban van jelenleg a magyar társadalom. Az adatok szerint megnőtt az obezitások – kóros elhízások – száma, de válaszul, ennek mintegy ellenhatásaként növekedett az aktívan sportolók száma is.
Földi Rita szerint a jelenségek hatás-ellenhatás mentén vizsgálandók, mert a pozitív és negatív válaszok társadalmi szinten egy időben megfigyelhetők.
– Akik rendszeresen kirándulnak, futnak, bicikliznek, úsznak, azok nemcsak a testi, hanem a lelki egyensúlyuk szempontjából is nagyon hasznos tevékenységet végeznek – állapítja meg a pszichológus.
– Ellenpéldaként ott vannak azok, akik magukba fordultak a bezártság időszakában, így lelki értelemben megtapasztalták a hiányállapotot. Mitől függ, hogy ki hogyan reagál a váratlan helyzetekre?
Nem mindegy, milyen megküzdési stratégiákat sajátítottunk el gyerekkorunkban a korai évektől a serdülőkor végéig. Fontos mozzanat ugyanakkor annak megtapasztalása is, hogy egy korábbi krízisre adott válaszunk hatékony megoldáshoz vezetett. Saját, megerősítő élményeinken túl jelentős részben mégis a családi mintától függ, megtanultuk-e, hogyan lehet konfliktusokat megoldani és váratlan helyzetekhez alkalmazkodni.
A választás dilemmája
A szocializmus utolsó évtizedében sokan már csak megszokásból is fogukhoz verték a garast. A mindenáron való spórolás egyfelől fokozta a biztonságérzetet, másfelől ráirányította a figyelmet az életminőség kérdésére. A kor lenyomatát adja Polcz Alaine rendszerváltozás utáni sikerkönyve, már a címválasztásával is: Főzzünk örömmel! – Egészségesen, gyorsan, olcsón.
A szerző három éhezési időszakon és több jegyrendszeren esett át, megélt néhány inflációt (románt és magyart), mégis állítja, az ilyenféle válságok alig érintik az élet célját: az örömöt, a boldogságot, a harmóniát, ha van valami kis létalapunk anyagi és lelki értelemben is. Szakácskönyve életvezetési kalauz, amely nem téveszti szem elől, hogy „enni mindig most kell”, vagyis a tervezés, a jövőért való aggodalom közepette sem szabad megfeledkezni a jelen pillanat örömeiről.
Életfeladat: mindent a saját értékén kezelni – a fogyasztói társadalom ezen a ponton átesett a ló túloldalára. A pazarló életforma tünet, erre figyelmeztetnek az elképesztő méretű ételadagok, meg a maradék, amely a szemétben landol.
– A jelenlegi gazdasági helyzetben is a tényleges szükségleteinkre hallgassunk – ajánlja Merza Péter, a Humusz Szövetség alelnöke, oktatási programvezetője. – Most, hogy magasabb rezsit kell fizetni, talán egyre többen áttérnek a fenntartható fogyasztásra. A környezettudatos szemlélet a vízfogyasztásunkra és más energiahordozók használatára is kiterjeszthető.
A magyar átlagpolgár naponta több mint egy kilogramm hulladékot termel – mi ez, ha nem pazarlás?! Sok tekintetben nem is a fogyasztót terheli a felelősség, hanem azt az infrastruktúrát, amelyben élünk, mégis azt gondolom, eddig voltunk túlságosan elkényeztetve, mert nem szembesültünk a következményekkel. Amit meg tudunk tenni a saját környezetünkben, tegyük meg most: fogyasztóként az energiatakarékos megoldást, vásárlásnál a csomagolásmentes vagy újratölthető terméket részesítsük előnyben. És nem kell mindig mindenből a legújabbat venni.
Jellemző módon a társadalmi fejlődés egyik fokmérője, hogy mennyi háztartási géppel rendelkezünk. A lakosságot valóban elégedettséggel tölti el az eszközök használata, sőt pusztán már a birtoklása is, a tapasztalatok szerint ugyanis számtalan kihasználatlan háztartási gép, elektronikus eszköz lapul a fiókok, szekrények mélyén.
A pazarlás kultúrája azonban nemcsak a kiapadhatatlan bőséggel, de a hiányainkkal is szembesít: nem biztos, hogy mindig mindent meg tudunk venni, vagy ha igen, akkor sem az adja a boldogságot. Hamar elévülnek, lecserélhetővé válnak a dolgaink, és ez sajnos nem csak a tárgyainkra érvényes. Az árubőséggel és az információdömpinggel átéljük a választás folyamatos dilemmáját, amely igénybe veszi alkalmazkodóképességünket.
A nehézségeket tetézi az elhúzódó vírushelyzet és az attól való félelem, hogy a következő hónapokban visszatérnek a korlátozások. A szorongást még inkább fokozza az instabil gazdaság és a háború veszélye.
– A bizonytalanság érzésének enyhítése érdekében az anyagi segítség mellett a családok mentális támogatására is érdemes nagyobb figyelmet fordítani válság idején – mondja Földi Rita.
– Az elmúlt év Covid-kutatásai megmutatták, hogy a családi, baráti kapcsolatoknak kiemelt szerepük van a szorongás csökkentésében. Ez egybevág Kopp Mária és Skrabski Árpád magyar lelkiállapotról szóló, korábbi vizsgálatával, amely bizonyítja, hogy mind mentálisan, mind fizikailag egészségesebb életet él az, aki számíthat társas támogatásra. A tudomány képviselői már a hatvanas években leírták, hogy a modern világ a figyelem hiányától szenved.
Mit mondjunk akkor most? Meghallgatjuk-e a másikat, vagy mindenki egyszerre mondja a magáét? Sokat segíthet a közérzetünkön, ha élővé tesszük kapcsolatainkat, mert a másik ember az, aki a nehéz élethelyzetekben valódi támogatást adhat. Klinikai interjúkban is azt kérdezzük a nehéz élethelyzetbe került személytől: kire tud támaszkodni?
