Nem mindegy, milyen megküzdési stratégiákat sajátítottunk el gyerekkorunkban a korai évektől a serdülőkor végéig. Fontos mozzanat ugyanakkor annak megtapasztalása is, hogy egy korábbi krízisre adott válaszunk hatékony megoldáshoz vezetett. Saját, megerősítő élményeinken túl jelentős részben mégis a családi mintától függ, megtanultuk-e, hogyan lehet konfliktusokat megoldani és váratlan helyzetekhez alkalmazkodni.
A választás dilemmája
A szocializmus utolsó évtizedében sokan már csak megszokásból is fogukhoz verték a garast. A mindenáron való spórolás egyfelől fokozta a biztonságérzetet, másfelől ráirányította a figyelmet az életminőség kérdésére. A kor lenyomatát adja Polcz Alaine rendszerváltozás utáni sikerkönyve, már a címválasztásával is: Főzzünk örömmel! – Egészségesen, gyorsan, olcsón.
A szerző három éhezési időszakon és több jegyrendszeren esett át, megélt néhány inflációt (románt és magyart), mégis állítja, az ilyenféle válságok alig érintik az élet célját: az örömöt, a boldogságot, a harmóniát, ha van valami kis létalapunk anyagi és lelki értelemben is. Szakácskönyve életvezetési kalauz, amely nem téveszti szem elől, hogy „enni mindig most kell”, vagyis a tervezés, a jövőért való aggodalom közepette sem szabad megfeledkezni a jelen pillanat örömeiről.
Életfeladat: mindent a saját értékén kezelni – a fogyasztói társadalom ezen a ponton átesett a ló túloldalára. A pazarló életforma tünet, erre figyelmeztetnek az elképesztő méretű ételadagok, meg a maradék, amely a szemétben landol.
– A jelenlegi gazdasági helyzetben is a tényleges szükségleteinkre hallgassunk – ajánlja Merza Péter, a Humusz Szövetség alelnöke, oktatási programvezetője. – Most, hogy magasabb rezsit kell fizetni, talán egyre többen áttérnek a fenntartható fogyasztásra. A környezettudatos szemlélet a vízfogyasztásunkra és más energiahordozók használatára is kiterjeszthető.
A magyar átlagpolgár naponta több mint egy kilogramm hulladékot termel – mi ez, ha nem pazarlás?! Sok tekintetben nem is a fogyasztót terheli a felelősség, hanem azt az infrastruktúrát, amelyben élünk, mégis azt gondolom, eddig voltunk túlságosan elkényeztetve, mert nem szembesültünk a következményekkel. Amit meg tudunk tenni a saját környezetünkben, tegyük meg most: fogyasztóként az energiatakarékos megoldást, vásárlásnál a csomagolásmentes vagy újratölthető terméket részesítsük előnyben. És nem kell mindig mindenből a legújabbat venni.
Jellemző módon a társadalmi fejlődés egyik fokmérője, hogy mennyi háztartási géppel rendelkezünk. A lakosságot valóban elégedettséggel tölti el az eszközök használata, sőt pusztán már a birtoklása is, a tapasztalatok szerint ugyanis számtalan kihasználatlan háztartási gép, elektronikus eszköz lapul a fiókok, szekrények mélyén.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!