Gulag-kutatás: „A magyar hadifogolytáborokban és a Szovjetunióban is úgy földelték el a halottat, mint a kutyát”

A második világháború utáni magyar társadalom egyik legégetőbb kérdése, mindennapos téma volt a foglyok hazahozatala. A katonákon kívül jogtalanul – „málenkij robot” vagy igazoltatás ürügyén – polgári lakosokat is tömegesen vetettek hadifogságba, s hurcoltak szovjetunióbeli kényszermunkára. Sok család hiába várt: az elhunytakról semmilyen információ nem érkezett.

On the edge of an old Soviet parade ground, peeling murals show an instruction mural for guarding prison camps seen in this army boot camp in the former East German peninsular called Halbinsel Wustrow near Rostock. For the benefit of recruits or as reminders of Soviet discipline, the picture shows a soldier standing at the barbed wire of a generic Gulag holding his AK-47 weapon and dressed in fur hat and uniform from that era. Perhaps those training here were eventually to guard political prisoners though it is a reminder of a fallen ideology. Wustrow was once a WW2 German anti-aircraft artillery position then housed civilian refugees before the eventual Soviet occupation of the former DDR during the Cold War, up until 1990 and the fall of communism and the Berlin Wall. The camp was ransacked and all its assets stripped before its desertion that summer. | Locatio (Photo by In Pictures Ltd./Corbis via Getty Images) Fotó: Richard Baker Forrás: Getty Images

A Vorkuta Gulag foglyai – az egyik legnagyobb szovjet munkatábor, Oroszország, Komi Köztársaság, 1945. Fotó: Laski Diffusion/Getty Images

 

Akikről nincs adat

A polgári lakosság tömeges elhurcolása azzal magyarázható, hogy hatalmas munkaerőhiány volt a Szovjetunióban. A kommunista állampárt nemcsak hadifoglyokkal pótolta a hiányt, hanem az elfoglalt országok állampolgáraival is, mivel azok tömeges és ingyenes munkaerőt jelentettek.

– A foglyok adatait néhány kivételtől eltekintve a kinti céltáborokban vették fel, ezért a szovjet kartonok nem tartalmazzák azokat, akik a vonatúton vagy a közép- és kelet-európai táborokban meghaltak.

A Tárnokról civilként elhurcoltak egyharmada bizonyítottan meghalt, ennek az egyharmadnak a 83 százaléka még a Kárpát-medencében vesztette életét – nekik esélyük sem volt arra, hogy listába vegyék őket –, a többi 17 százalék a vagonokban vagy a kiérkezést követően a Szovjetunióban lehelte ki lelkét.

 Egy korabeli honvédségi dokumentumban leírják, hogy a ceglédi fogolytáborban 130 ezer fő tartózkodott 1945 májusában. Mivel Cegléd közlekedési csomópont, ott tranzitláger működött a második világháború végén – eleveníti fel Bognár Zalán. – A kutató időnként olyan számokkal szembesül, amelyek józan ésszel fel sem foghatók: naponta száz-százhúsz embert földeltek el a szegedi gyűjtőtáborban. A hatszáz főre épített Csillagbörtönben 12 ezer embert tartottak fogva 1945-ben. Egyszemélyes cellákba bezsúfoltak tucatnyi személyt – el sem tudtak dőlni –, két hét után már egymáson feküdtek, tömegesen haltak meg a rabok. Velük sem számolnak a szovjet források.

Borítókép: Falfestmény a Halbinsel Wustrow nevű, egykori keletnémet félszigeten (Fotó: In Pictures Ltd./Corbis a Getty Imagesen keresztül)