Mostanában ismét föllángolt a szenvedélyes kutatómunka, hogy vajon hol lehet I. Ottó szíve. Ásató csoport keresi immár évek óta, és mindig azzal szerez újabb pénzeket, hogy megígéri: még idén siker koronázza fáradozásukat. Kaiserpfalz határában remélnek rábukkanni a császári maradványokra, ugyanis az uralkodó szívét előbb az ottani Mária-templomban helyezték el, de már ennek sem találják a nyomát, pedig az Alpoktól északra ez volt a legnagyobb szakrális építmény. Kétszáz évig állt, aztán – ki tudja, miért? – lebontották. Csak feltételezik, hogy éppen a helyén épült a szenzációs késő román stílusú kripta, amely ma is látogatható turisztikai látványosság. A XVI. századi parasztháborúk ezt valahogy megkímélték, de egyéb dokumentumok nem maradtak fenn, mert mindent leromboltak vagy elégettek a lázongók.
A szív temetése
Tegyük fel, hogy megtalálják Ottó császár szívét. Mihez kezdenek vele? Ugyan milyen állapotban lehet az az egykor izmos húsdarab? Az angol Oroszlánszívű Richárd szívét 1199-ben sokkal gondosabban balzsamozták be, mint I. Ottóét, de így is diónyi morzsalékos poros semmi maradt belőle. Ma is látható a roueni katedrálisban. Legfeljebb csak mementó, hogy „porrá leszel”.
A szív külön temetése egyébként a Habsburg-házban is általános gyakorlat volt. Erről Bécsben, a kapucinusok templomának kriptájában magunk is meggyőződhetünk. Ezt a hagyományt törte meg Habsburg Ottó, aki iskoláinak egy részét Pannonhalmán, a bencéseknél végezte, és úgy végrendelkezett, hogy az ő szívurnáját Magyarországon, a főapátság altemplomában őrizzék.
Borítókép: I. Ottó a Lech-mezei csata forgatagában, a magyarok legyőzőjeként XIX. századi fametszeten (Fotó: Getty Images/Bildagentur-online/Universal Images Group)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!