Tellér Gyula emlékére: könyvtár a konyhában és a lépcsőházban

Kevésbé érdekes könyvoszlopnál volt egy dartstábla a kötetek előtt. Nem emlékszem már biztosan, mi volt a céltábla mögött, de talán Lukács György művei.

Budapest, 2014. november 24. Tellér Gyula szociológus, miniszterelnöki főtanácsadó az Országos Roma Önkormányzat és a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekvédelmi Szövetsége Esélyek és lehetőségek a XXI. században című konferenciáján a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2014. november 24-én. MTI Fotó: Kovács Attila Fotó: Kovács Attila

Az évek során ugyanis a könyvek a konyhát, a mosdót, később a lépcsőházat is elfoglalták. Mindent. Talán nehéz elképzelni, de ez az igazság. Nálunk is van néhány könyv, és a szomszédok rácsodálkozva meg szokták kérdezni: és ezt mind el is olvastad? Természetesen nem minden könyvet olvasunk el azonnal, viszont tudjuk, mikor lesz rá szükség. Mostanában úgy tűnhet, a könyvnek vége van, mégis, a nyomtatott írások olvasása egyelőre nem nélkülözhető. 

Kevésbé érdekes könyvoszlopnál volt egy dartstábla a kötetek előtt. Nem emlékszem már biztosan, mi volt a céltábla mögött, a különösen veszélyeztetett helyen, de talán Lukács György művei. És a tábla nagyon szét volt hajigálva a nagy társasági élet jeleként.  

Ott aztán vígan célozhatott a kompániához tartozó művészvilág. Nagy, összetartó társaság volt, életre szóló barátságokkal és időnként komoly, végleges összeveszésekkel. Különféle tudós- és művészemberek. Tellér Gyula számára a művészet szeretete és művelése kicsit családi örökség is volt. Mindegyik formájában otthon volt, az irodalomhoz hasonlóan a képzőművészetben és a zenében is. De ami még ennél is jobban meglepett, az a természettudományokban való jártassága. 

Amikor műfordítással kezdett foglalkozni, Weöres Sándorhoz vitte első próbálkozásait. Először tőle hallottam a legendás történetet: Weöres ugyan házasságkötésekor tett írásba fektetett ünnepélyes fogadalmat borfogyasztási szokásai megregulázására. Ez a csöngei kis kúriában ma már ki is van állítva. Ám olykor szükségét érezte, hogy túljárjon Károlyi Amy eszén. Ezért a hozzájuk vendégségbe igyekvőknek először jelezniük kellett megérkezésüket, hogy a nagy költő spárgára kötözött kis kosarat eresszen le az ablakon. Ebbe kerülhetett a vendégségbe hozott bor, hogy Weöres megmentse az ajándékot felesége esetleges aggódó szigorától. A virágot pedig a vendégek ünnepélyesen átadhatták az előszobában a ház asszonyának. 

Aztán a nappaliban rátérhettek a műfordítások kérdésére. Tellér Gyula a világirodalom szinte minden korszakából fordított, ha jól emlékszem, diákkorától kezdve. Hozzám legközelebb Verlaine-munkái állnak, de azért az oroszok és a németek közül is elég sok felejthetetlen fordítása van. Meg persze angol és francia. 

De nemcsak műfordításokat készített, jó néhány igen jelentős esszéje is született. Az egyik ilyen Pilinszky János-elemzés volt, amelyet még sikerült megvitatnia a költővel. Legendás az 1985-ben megjelent Mallarmé-fordítása és a kötet végén olvasható fantasztikus tanulmány a Kockadobásról, amelyik soha nem törli el a véletlent.  

Ez a művészvilágba ágyazódó kapcsolatrendszer és barátságháló soknemzedéknyi alkotót fogott össze. Elmesélte, hogyan találkozott a közelben lakó Kassákkal, talán Mándy Ivánnal, Ottlikkal. Ha belegondolunk, a Kassák–Babits-vita a magyar irodalom korábbi időszakához kalauzol, ahogyan a Weöres Sándort felkaroló Babits Mihály segítőkészsége is a Nyugatnál. A valóban értékes irodalom szövete nagyon tarka – és mégis egységes.  

Ebbe a lakásba igyekeztek az újévi mulatók. Az ifjú műfordító elmondta a társaságnak, hogy nem találja a megfelelő jambikus sort munkájához. Élete jelentős részében foglalkozott Rabelais-val, azt hiszem, még a legvégén is.  

Elmondta a francia sort, barátai kiabálva latolgatták a lehetséges fordításokat. Fekete Géza grafikus képzőművész pedig a Margit-sziget felé harsogta: „Velőt rázó herezacskó”.  Ez lett a megoldás. Ha sikerült befejezni, biztosan ez a késő középkori abszurd szókapcsolat lesz a fordításban. 

Borítókép: Tellér Gyula szociológus, miniszterelnöki főtanácsadó 2014 novemberében (Fotó: MTI/Kovács Attila)