Nem merem leírni az eredeti címötletemet, amely egy Tellér Gyula által fordított Rabelais Pantagruel-átültetés történetéhez kapcsolódik. Bár Villonhoz hasonlóan Faludy György is készített Rabelais-szöveget, amely meg is jelent, ám ez nem az eredeti értelemben vett fordítás. Inkább szabad átköltés. Mind a mai napig nincs megbízható magyar Rabelais-fordítás. Nem tudom, hogy Tellér Gyula munkája végül elkészült-e az elmúlt fél évszázad alatt, csak azt, hogy kitartóan dolgozott rajta.

Ő mesélte pár hónapja e munka egyik háttérepizódját. A hatvanas évek végén, szilveszter éjszakáján fél tucat bohém fiatal kelt át Pestről Budára. Talán kicsit kapatosan, de mindenképp örülve az együttlétnek és az év fordulójának. A Margit hídon vonultak át, és a budai Szomolnok utca felé tartottak. Hangosan, Rabelais-sorokon morfondírozva, az éjszakába kiabálva a megoldásokat.
A Szomolnok utca volt a Tellér-birodalom. Szülői örökség. Bérház második emeletén, szerény körülmények között. Talán két szoba, konyha. A könyvespolcok teljesen beborították a falat, erre már gyerekkoromból is emlékszem. Régebben nem volt nagy jelentősége, hiszen minden értelmiségi családnál ezt láttam. Ha megértettem a könyvcsoportosítás lényegét, szinte még azt is tudtam, akár egészen idegen dolgozószobában is, hova kell nyúlni egy-egy könyvért. Legalábbis a hazai könyvpiacról származókért…
Csakhogy a Szomolnok utcában a házi könyvtár folyamatosan gyarapodott. Először akkor tűnt fel, amikor a kilencvenes évek végén az SZDSZ első választási programja miatt kerestem föl Tellér Gyulát. Valami egyházpolitikai íráshoz kellett, és sajnos akkoriban egyetlen közgyűjteményben sem volt megtalálható ez a fontos dokumentum, amelyre emlékeztem ugyan, ám pontosan akartam idézni. A Szomolnok utcában megkaptam.
Leültem egy asztalhoz, és kijegyzeteltem a fényes műnyomópapírra sokszorosított választási füzetet. Jól emlékszem, volt az asztal másik sarkán egy szardíniakonzerv is. Félig elfogyasztva. Ültem az asztalnál, és írogattam. Majd fölnéztem. Akkor vettem észre, hogy különös módon immár a konyhában is polcok vannak, tele könyvekkel. Tellér Gyula, vagyis Buksi bácsi a konyhaasztalhoz ültetett le. Nyilván a dolgozóasztalán nem volt hely.