A napokban múlt kilencven éve, hogy Szindbád, a hajós, író és úriember végre hazament. Egy másik óbudai író és úriember csütörtökön ment el a minden élők útján. Júliusban töltötte volna be a 89. életévét. Majd harminc éve ismertem, régóta mesteremnek tartottam, akitől alighanem többet tanultam, mint egyetemi tanáraimtól együttvéve. Pedig Tellér Gyula nem is végzett egyetemet, mivel a Rákosi- és a Kádár-rendszerben polgári származása miatt sehova nem vették fel.
Barátsággal nekem dedikált könyvei (némelyik születésénél társszerkesztőként magam is bábáskodtam), így a Hatalomgyakorlás az MSZP–SZDSZ-koalíció idején címmel megjelent, 1999-es, Magyar Nemzet-beli cikksorozata, A történelem főutcáján című kétkötetes cikk-, esszé- és elemzésgyűjteménye, A kockadobó című válogatott műfordításai több ezer könyvem legbecsesebbjei közé tartoznak. A ’90-es évek második felében a Magyar Nemzet, majd a 2001-ben induló Heti Válasz publicisztikai rovatvezetőjeként számos cikkét, esszéjét én olvastam először és gondoztam a nyomdába küldés előtt. A számomra megvilágosodást jelentő tartalom mellett az is mindig meglepett, hogy milyen akkurátus és aprólékos precizitással csiszolta, finomította a szövegét, sokszor lapzárta előtt is módosított még egy-egy szót, kifejezést.
Tellér Gyulát a legtöbben politikusként és politikai elemzőként ismerik. Mégis talán kevesen tudják, hogy a rendszerváltás rendszere fogalmat először ő írta le és értelmezte a lapunkban 1994-ben közölt elemzésében. Aztán ugyanitt írt alapvetően fontos cikkeket a polgárlét tartalmáról, a magyar polgárosodásról, a rendszerváltásról, a baloldali hatalom polgári alternatívájáról.
Egész létét meghatározta a kamaszkorától meglévő szenvedélyes tudásvágya, irodalom- és nyelvszeretete.
Irodalmárnak készült, s általános iskolai tanárként és műfordítóként kezdte pályáját. Weöres Sándor 1956 nyarán, 22 évesen „avatta” műfordítóvá. Angol, francia, latin, német és orosz költők verseit ültette át magyarra, és drámákat, regényeket is fordított. Munkásságáért 1985-ben József Attila-díjat kapott. Az egyik legnehezebb fordítása Mallarmé Kockadobás című verse volt. A műfordításkötetét szerkesztő Kulin Ferenc irodalomtörténész kockadobónak nevezte Tellért, aki az összeroskadó ember talpra állása, lelki-szellemi újjászületése lehetőségének a hitét a költészetből sajátította el, műfordítóként adta tovább, s társadalomtudósként és politikusként tette próbára.
