2021-ben a magyar sportsajtó is felkapta Stejarel Olaru román történész munkáját, elsősorban a bulvárrészletekre helyezve a hangsúlyt: az 1970-es, 80-as évek román tornászlányainak vér folyt az orrukból, miközben bántalmazták, éheztették és kövér tehénnek nevezve szidalmazták őket a világsiker érdekében.
A Corvina kiadó gondozásában magyarul most megjelent Nadia Comaneci és a Securitate című kötet feltárja ezt az abszurd valóságot, a Ceausescu-rendszer borzalmas diktatúrájának mindennapjait, benne szertornával, sportpolitikával, folyamatos intrikákkal, besúgásokkal, nemzetiségek közötti ellentétekkel és a mindezekből születő jelentésekkel, a mindenkit mindenhol megfigyelő Securitate-ügynökökkel. Mégis, a kérdés adja magát: hogyan emelkedhetett ki ebből a rettenetből, ráadásul annak hátországában, a moldvai Onesti-en a huszadik század egyik legnagyobb sportolónője, Nadia Comaneci?
Alighanem veleszületett tehetségének, valamint szorgalmának és vasakaratának, azaz „csaknem” ugyanazoknak a tulajdonságoknak köszönhetően, amelyek edzőit, elsősorban az erdélyi magyar Károlyi Bélát és Mártát is jellemezték. Az egész világ, köztük például a Comaneci-csel közel egyidős Michelle Obama is lélegzet-visszafogva figyelte, ahogy ez a törékeny román kislány a világ első tökéletes tízpontos gyakorlatával az első helyen végez az 1976-os montreáli olimpián. Pontszámát a digitális eredményjelző sem tudta megjeleníteni, mert nem programozták be 9,99-esnél jobb gyakorlatra.
De a világ előtt teljesen rejtve maradt az 1960-as, 70-es évek fordulója óta megtett út, Comaneci-nek az onesti-i tornalíceumban mutatott alázatossága, ahogy a ravasz és ambiciózus Károlyi Béla helyzetfelismerése is, amellyel – ha akár csak hárommal osztjuk a beszámolók és az irtózatos mennyiségű román ügynökjelentés igazságtartalmát – kitaposta, kiverte, kialázta, kiéheztette, kiügyeskedte tanítványából azokat a páratlan sportsikereket, amelyekre Nicolae Ceausescu diktátor is büszke lehetett, sőt a továbbiakban is szomjazta, mert rendszere igazolásának tartotta azokat.
Károlyi nemcsak Comaneci-ből hajtotta ezeket ki egyébként, hanem a vele együtt olimpiai bajnok Teodora Ungureanuból vagy a magyar származású Éberle Emíliából is. Rájött, hogy a gyerekek egyfelől jobban faragható tornászanyagok, de könnyebben manipulálható személyiségek is. Összehasonlításul: Keleti Ágnes Melbourne-ben csaknem 36 évesen – azaz Comaneci-nél huszonkét esztendővel idősebben – lett olimpiai bajnok tornában. (Magyarországról nézve egyébként az is meghökkentő, hogy Románia csak 1952-ben nyerte meg az első olimpiai aranyát, ráadásul a győztes utóbb öngyilkos lett.)
A tornaszakértőnek jó történész, történésznek jó tornaszakértő Olaru könyve lebilincselő betekintés a sport, a kommunizmus, valamint Románia történelmébe, de fontos magyar vonatkozásai is vannak. Így a rendkívül strapabíró, sőt törtető Károlyi Béla, aki kiváló bukaresti kapcsolatait is felhasználva lesz részese a torna istennőjének nevezett tanítványa sikereinek, mégpedig a szekus módi szerint úgy, hogy ő is jelent és róla is jelentenek. Például Pozsár Géza, a tornacsapat koreográfusa. Mindeközben egy jelentés aggodalmasan állapítja meg a kényes nemzetiségi egyensúlyról: Onesti-en a tornászok több mint fele magyar vagy zsidó. A másik fontos magyar vonatkozás Comaneci 1989. novemberi szökéséhez kapcsolódik. Ekkorra unta el Ceausescu aranyketrecét, a neki juttatott bukaresti villát, amelyet ugyanakkor nem volt pénze kifűteni, valamint a korlátozott életlehetőségeit, és lépte át a magyar határt, hogy az Egyesült Államokba távozzon. Ma Comaneci, Károlyiék, Éberle és Pozsár is a tengerentúlon élnek. Mindez akár meglepő is lehetne, de aki elolvassa Olaru könyvét, annak már nem lesz az.
(Stejarel Olaru: Nadia Comaneci és a Securitate. Corvina Kiadó, Budapest, 2023. Budapest, 296 oldal. Ára: 5990 forint)
Borítókép: Nadia Comaneci gerendagyakorlata az 1976-os montreáli olimpián (Fotó: Getty Images/Bettmann)
94. Ünnepi Könyvhét
