A 2021-es Savaria Filmszemlén konferenciát rendeztek a magyar filmfesztiválok helyzetéről, az itt elhangzott előadások írott változatából készült el a Filmfesztiválkörkép – A magyar filmfesztiválok működése és lehetőségei 2011–2020 között című kötet. A konferencia célja az volt, hogy a magyar filmfesztiválok szervezői megismerjék egymást, e kötetből pedig az olvasó is képet kapjon a hazai seregszemlék történetéről és fontosságáról. Miután az ELTE folyóirata, a Metropolis lapjain egyetemi tanárok foglalkoztak a filmfesztiválok jelentőségével és működésével, ezúttal a szervezők nézőpontját is megismerhetik az érdeklődők.
Fesztiválok nélkül nincs közönség
A kötet első tanulmánya Kollarik Tamás (a könyv szerkesztője) és Vincze Zsuzsanna munkája, ami saját kutatásukon, adatgyűjtésükön alapul. Számításuk szerint évről évre egyre több filmfesztivál indul el (31-et találtak), és az állami támogatottságuk is egyre nő. A paletta változatos: rövid-, dokumentum-, animációs-, gyerek- és nagyjátékfilmes fesztiválunk éppúgy van, mint operatőri (a szegedi Zsigmond Vilmos) és látványtervezői (a szolnoki Alexandre Trauner) munkára fókuszáló. A tanulmány konklúziója szerint a magyar filmfesztiváloknak egy konferenciánál több szükségük lenne munkájuk összehangolására, összefogásra, hogy nagyobb közönséget érjenek el.
Hogy a magyar filmfesztiválok szervezőinek több önképviseletre lenne szükségük, azt jól példázza a következő tanulmány, amit az Uránia Nemzeti Filmszínház programigazgatója, Buglya Zsófia jegyez. Mozis szemszögből arról ír, hogy a kisebb mozik látogatottsága hanyatlik a multiplexek dominanciája, valamint a streaming térhódítása miatt, így a réteg- és művészfilmek forgalmazásának leghatékonyabb eszköze a fesztivál, ami egyedi eseményt csinál a vetítésekből, ezzel tűnve ki Hollywood és a streaming átláthatatlanul gazdag kínálatából. A sikeres rendezvények tömegeket vonzanak és brandépítésre is alkalmasak, sőt nem csak a fesztivál erősíti a mozit, de fordítva is, a legjobb fesztiválok mögött áll egy-egy mozi, ami egész évben közönséget vonz és reklámfelületet is biztosít.
Szosznyák Dominika tanulmánya hozzáteszi, hogy a fesztiválok nem csak a forgalmazás és a közönségszervezés, de a filmipar számára is hasznosak, sőt megkerülhetetlenek.
A fesztivál a kapcsolatépítés legkiválóbb terepe, keretében filmes vásárokat is gyakran rendeznek. Nemcsak kész, de készülő projektek útját is számos fesztivál egyengeti, a filmeseknek pedig remek tanulási lehetőséget biztosítanak a mesterkurzusok és workshopok. Nem csak pályakezdők hívhatják fel magukra a figyelmet rövidfilmjeikkel, hanem iskoláknak is kiugrási lehetőség lehet a fesztiválokon való szereplés, amit a szerző a MOME világszerte elsőrangúként elismert animációs oktatásának sikerével példáz.
A kötet helyzetértékelésekkel, beszámolókkal folytatódik: Paszternák Ádám a Kreatív Európa program pályázati lehetőségeiről ír, ezt követően Lovass Tibor a zalaegerszegi Göcsej Filmszemlét és a szombathelyi Savaria Filmszemlét, Bíró Tibor a CineFestet, Demeter Éva a szolnoki filmfesztiválokat, Zágoni Bálint az erdélyi Filmtettfesztet, Mikulás Ferenc pedig a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál történetét mutatja be (Bartók Csaba a felvidéki állapotokról ír, ahol a sok probléma egyike, hogy nincs filmfesztivál).
A Filmfesztiválkörkép hiánypótló munka: nagyon fontos a jelen archiválása a jövő számára, és ez nyomtatott formában a leghatékonyabb, hiszen egy domainnév elévülésével könnyen láthatatlanná válhat a múlt. Kollarik Tamás folytatást is ígér a kötethez, amiből kiderülhet például, hogyan alakult a magyar filmfesztiválok sorsa a pandémia után.
Borítókép: Csáji László Koppány, az MMA MMKI igazgatója (Fotó: Teknős Miklós)
