Rövidre nyírt ősz hajat és keskeny bajuszt viselő, idős férfi fogad a kapuban, hogy megmutassa kaktuszgyűjteményét.

– Atilla vagyok, így, ahogy mondom: egy t-vel és két l-lel – közli közvetlen modorban, s a jobbját nyújtja, majd kérdésünkre elárulja, miért ezt az alakot használja: – Apai ágon fehér kunoktól, anyai ágon jászkunoktól származom. Budapest XVII. kerületében nőttem fel, tehát fővárosi gyerek vagyok, de Kunhegyesen jöttem világra, és az ottani jegyző ezt a névváltozatot vezette be a születési anyakönyvi kivonatomba. Egyébként emiatt rendszeresen összekülönböztem a hatóságokkal, többször cserélték a papírjaimat. Hol az eredetileg bejegyzett, általam helyesnek tartott alakban szerepelt bennük a nevem, hol nem. A mostaniakban például a téves változat olvasható – meséli.
Várongon járunk, e Dombóvártól mintegy huszonöt kilométerre eső településen. Itt tekinthető meg a már említett gyűjtemény, itt lakik létrehozója és tulajdonosa, Hegyi Atilla Antal.
– Édesanyám családja régi kertészfamília volt, így én is ezt a szakmát választottam. Először a kertészeti technikumot végeztem el – ahol megismerkedtem egy szép szőke lánnyal, Erzsikével, aki immár hatvan éve a feleségem –, aztán főiskolát is. Sokáig a Fővárosi Kertészeti Vállalat művezetője voltam, de korábban Tolnában is dolgoztam: a lengyeli tangazdaság mezőgazdasági-kertészeti iskolájának oktatójaként, Bonyhád város főkertészeként. Megszerettem a dombvidéket, úgyhogy 1994-ben Várongra költöztem. Ötvenéves voltam, és „csak” hatezer növényem volt.
A kaktuszgyűjtemény gondozása megerőltető
Ezzel meg is érkeztünk a lakóház mögött kialakított növényház bejáratához. Az ajtó előtt – különféle ládákban és dobozokban – jópár kaktusz várakozik a szabad ég alatt, a megszürkült műanyag kerti bútorok mellett.
Ez már a segélykérésem utáni hetek fejleménye
– mondja a házigazda, hangjában keserűség csendül.
Néhány héttel ezelőtt ugyanis kórházba került – súlyos vérmérgezést kapott, megfogalmazása szerint „összedurrantak” a szervezetében évek, évtizedek alatt lerakódott anyagok –, és miután hazaengedték, felesége, a combnyaktörésműtét után lábadozó Erzsike ápolása kötötte le az idejét, energiáját. Be kellett látnia: ennyi idősen, ilyen állapotban a kaktuszgyűjtemény gondozása, fenntartása végképp meghaladja az erejüket. Ezért közzétette az interneten: bizonyos feltételek mellett átadja a kollekciót annak, aki vállalja, hogy átveszi, és utána méltóképpen gondoskodik róla. A felhívásra öt konkrét ajánlat érkezett.