A Dörögdi-medence nyugati szélén, a Dél-Bakony lábánál fekvő 655 lelkes településre, Taliándörögdre érkezünk. Északnyugati határánál, nem messze a dabosi templomromtól, erdős területen található a remeteséget őrző kis sziget. Az Insula Pilup Sanctae Helenae temploma apró kiemelkedésen áll, három oldalról víz veszi körül, és egy mesterséges földhíddal érhető el. A mellette lévő bővizű forrás őrzi a Szent Ilona nevet.
A pálos rend kialakulása
A pálos rend legkorábbi emlékei eddig az elvonult mecseki szerzetesekről maradtak fenn. Bertalan pécsi megyés püspök 1225 körül a Patacs és Ürög közötti Jakab-hegyen idősebb Jakab apostol tiszteletére kolostort emelt a remetéknek, és bőven ellátta azt birtokokkal. Boldog Özséb esztergomi kanonok a Pilis-hegység szerzeteseit 1250 körül gyűjtötte össze és formálta renddé. Itt már 1221-ben volt remetelak, források bizonyítják az ekkor kapott szőlőadományt. Egy 1263-as jegyzék szerint Pál veszprémi püspök végigjárt több közösséget. Későbbi levelében nyolc, a rendhez kapcsolódni kívánó remeteséget sorolt fel vagyonukkal együtt, első helyen az Insula Pilup Sanctae Helenae-t. Utóbbi azonosítása a kutatók több nemzedékének adta fel a leckét. Keresték Kesztölcön, Budakalászon és Révfülöpön is.
A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetével együtt dolgozó Veszprém vármegyei önkéntes, Sütő Krisztián egy 1827-es térkép alapján kezdett el a környéken kutatni a középkori falvakra és templomokra specializálódott kollégájával, Kaszás Zsolttal együtt. A térképen szerepel a Rudera St. Helena felirat. A kutatási folyamat a múzeum önkénteseivel és civil segítőkkel zajlott, ami a közösségi régészet jó példája.
– Amikor először megláttuk a helyszínt, a szinte átláthatatlan, szederrel benőtt bozótból csak néhány, falra utaló kő látszott ki. Ha csak egy héttel később jövünk ki, akkor már a friss, zöld növény annyira elfedi, hogy esélyünk sem lett volna meglátni. Így viszont még a kolostortájat is sikerült részleteiben azonosítani. A korabeli térképek tartalmazzák a bakonyszentjakabi és a dabosi romokat is, ami azért nagy segítség, mert az eddig ismert források a környékről ezeket keverik, összecsúsznak a vonatkozó adatok. Itt viszont mindhárom jelölve, titulussal és valós helyszínen található
– meséli Papp Attila, a Nemzeti Régészeti Intézet kutatásvezető régésze.
Felszíni leletek
A helytörténeti gyűjtésekben szerepel egy kicsi, tornyos templom romja, amit már a lejegyzéskor is visszaemlékezésből ismertek, de a helyét nem találták. Most sikerült retrospektív módon azonosítani, vagyis találtak egy helyszínt, amelyről a vizsgálatok során kiderült, hogy tökéletesen illik rá a leírás, és van hitelesítő leletanyag is. A terepbejárás és a műszeres kutatás után a területet megtisztították, így már kevésbé gyakorlott szemmel is jól láthatók a templomépület omladéka alatt lévő maradványok, illetve a korabeli sziget járószintje is. A geofizikai mérések alapján egy Árpád-kori templomokhoz hasonló nagyságú épülethez tartozott, amelynek az omladéka a helyszínen maradt, így az alapozás feltehetően szintén érintetlen. Az omladékban talált vasszögek típusa és mennyisége alapján a templomot zsindelytető fedte és fakerítés határolta. Egy két részre tört gótikus kulcsot is találtak a földhíd szigeti bekötésénél, ahol feltehetően a terület bejárata lehetett. A felszíni leletanyag kerámia és fém tárgyai között van egy olyan bécsi pfennig is, ami Pál püspök látogatása alatt volt forgalomban.
Találtak továbbá egy, a limoges-i kereszt díszeként szolgáló aranyozott bronz lemezkét is. Ezek a liturgikus tárgyak a tatárjárás után érkeztek Magyarországra.
Papp Attila szerint a pálos rend kialakulása előtti eseményekről alig van információ, a felfedezett helyszínen viszont egy nagyon korai állapot vizsgálható. A pálosok az életmódjukon nem változtattak, csak Nagy Lajos uralkodása idején hagyták el az azóta érintetlen Insula Pilup Sanctae Helenae-t. A rend akkor már annyira megerősödött, hogy komoly fejlesztések, nagyobb volumenű építkezések zajlottak. Itt viszont a bővítés fizikailag lehetetlen volt, ezért elhagyták. Az Árpád-ház idejéből ilyen állapotban megmaradt remeteség egyedülálló lelet, ezért óvatosan kell vizsgálni, a kutatók egy bizonyos szint alá nem mentek. Most őszre végeztek el minden felmérést, rendbe hozták a területet. A későbbiekben ásatások kezdődnek, majd a falak állagát kell megvédeni: speciális vakolattal úgy kell konzerválni, hogy hosszú távon látható és látogatható legyen a terület. Remélhetőleg jövő tavasszal vagy nyáron el is kezdődhetnek a munkák.
Sztyeppei piramist találtak Kazahsztánban
Bronzkori, a szkíta-szaka korra datálható, hatszög alakú, piramisszerű építmény maradványaira bukkantak Kazahsztánban, a Karagandi régióban, a Taldi folyóra néző dombon – számol be a Heritage Daily. A labirintusszerű struktúra valószínűleg elit temetkezési helyszín volt. A lelőhelyen négy szezonon át dolgoztak a Karagandi Egyetem régészei.
Az eurázsiai sztyeppe, ahol a mai Kazahsztán is található, központi szerepet játszott a bronzkorban, amikor a bronz szerszámok készítése és azok felhasználása volt a jellemző. Gazdálkodásuk részben pásztori lehetett, nagy számú állatot legeltettek a sztyeppéken. A kutatók szerint a piramis egy mauzóleumkomplexum, amely egy, a begazi-dandibaji kultúrához köthető uralkodó számára készült. A struktúrában feltárt leletek szénizotópos elemzése alapján a piramis az időszámítás előtti 12–14. században épült. A régió egykori lakói uralkodóikat gyakran temették lépcsős mauzóleumokba. A kutatók azt feltételezik, hogy a piramis nemcsak síremlékként, hanem vallási szertartások helyszíneként is szolgált. Ulan Umitkalijev, az Eurázsiai Nemzeti Egyetem munkatársa szerint nagy pontossággal építették. Aibar Kassenali, az ásatások vezetője úgy véli, az, hogy ilyen hatalmas piramist építettek a száraz sztyeppén, arról árulkodik, hogy a begazi-dandibaj kultúra nagy tudású, művészetértő és spirituális hitvilágú nép volt. A piramisok nemcsak sírként szolgáltak, hanem szertartások helyszínéül is. Bár a régészek sztyeppei piramisnak nevezik az építményt, nem hasonlít az egyiptomi piramisokra, de más itteni épület szerkezetére sem. A Kyringuirban található építmény hatszög alakú, egy-egy oldala közel 13 méter hosszú. Belül úgy néz ki, mint egy labirintus, amely a szerkezet közepén lévő sírhoz vezet. A tudósok a piramis vizsgálata közben meglepő rajzokat fedeztek fel a falakon, amelyen több háziállat is megjelent, de leginkább a lovas képek domináltak. Ebből arra következtettek, hogy Kazahsztánban akkoriban kezdték el először háziasítani a lovakat, amely nagy áttörés volt az emberiség történetében.
A feltárások során egy település maradványai is előkerültek, amely ugyanehhez a bronzkori civilizációhoz tartozott. A helység több mint 15 hektáron terült el, és az egyiptomi középbirodalommal egy időben létezhetett. A települést falak vették körbe, kidolgozott utcahálózat szőtte be és vízgyűjtő rendszere is volt.
