Kázmér 2024. március 4.
logo

Országnyi városok: Metropoliszok, ahol kétszer annyian élnek, mint Magyarországon

László Dávid
2023.12.07. 05:50
Országnyi városok: Metropoliszok, ahol kétszer annyian élnek, mint Magyarországon

Másfél milliárd ember. Leírni könnyű, elképzelni nehéz, meglátni pedig letaglózó. Kína méretei magyar ésszel nehezen felfoghatók, ahogyan egyébként a kínaiak sem értik meg, mit keres egy apró, senki máshoz nem hasonlító nép Európa közepén. Délnyugat-kínai látogatásom során rövid bepillantást nyerhettem néhány olyan város életébe, ahol több ember lakik, mint egész Magyarországon. Óriásiak, zsúfoltak, nyüzsgők – igen. De nem arctalanok. És úgy tűnik, a problémáik is éppen olyanok, mint bármelyik nyugati nagyvárosé.

Kína hatalmas. Több mint 9,6 millió négyzetkilométerével területe, és 1,4 milliárdot meghaladó lélekszámával népessége is bő százszorosa Magyarországénak. Az országban meghatározni is nehéz a metropoliszok méretét, mert a megállíthatatlanul terjeszkedő települések egymásba nőnek.  

Nyolcvanezer? Hiszen az egy falu! 

– nevetnek jóízűen a pekingiek, mikor meghallják, hányan lakják szülővárosomat, Szolnokot, ami ráadásul még vármegyeszékhely is.

Mások a léptékek: Kínában akkora egy nagyobbacska település, mint nálunk az ország. Hallottak már például Csangsáról? Nem éppen a legismertebb kínai város, pedig Hunan tartomány központja, népessége egy magyarországnyi – és ez is csak a 19. helyre elég. Vagy meg tudták volna mutatni a térképen a koronavírus-járvány előtt Vuhant? Pedig az meg Hupej tartomány székhelye, ahol 13 millióan élnek. Ilyenkor tudatosul csak az emberben, mit jelentett egy ekkora várost teljes karantén alá vonni. A sort még hosszan lehetne folytatni, az országban ugyanis nagyjából hatvanöt egymilliósnál nagyobb, és több mint háromszázhatvan egymillió és százezer fő közötti település van. Mikor ezek a számok életre kelnek, az letaglózó. Hogy milyen egy Pekinghez hasonló metropolisz, ahol kétszer többen élnek, mint az egész hazámban? Magasba tör. Zsúfolt. De nem személytelen.

 

Nagy város, nagy gond

– Nehéz autóval közlekedni, különösen csúcsidőben. Még nehezebb parkolni. Drága ingatlanhoz jutni – sorolják a problémákat a fővárosiak, amivel lényegében bármelyik európai nagyvárost is lefesthették volna. Ami a forgalmat illeti, azért tényleg nem egyszerű a helyzet. 

Peking útjait több mint hétmillió gépjármű járja a 2022-es adatok szerint, és ennél sokkal többre lenne igény, ha nem vezettek volna be bizonyos korlátozásokat.

 Ennek egyike, hogy rendszám alapján leosztják, hogy mikor és mely területekre hajthatnak be az autósok. A másik, hogy erősen limitált a kiadott rendszámok, azaz végső soron az üzemeltetett gépjárművek száma is. Olykor akár éveket kell várni, mire a 2011-ben több városban bevezetett úgynevezett rendszámlottón kisorsolják az embert. A rendszerben jobb helyzetből indul, ahol például nincs a családban másik gépjármű vagy elektromos meghajtású autót vásárolna, de még így is egy százaléknál kevesebb az esély a sikerre.

forgalom,dugó
Tömött utak Pekingben. Fotó: AFP

Nem csoda, hogy rengetegen inkább a robogót választják: tavaly év végén már több mint 350 millió embernek, azaz minden negyedik kínainak volt ilyen járműve. Nagy előnyük, hogy jóval olcsóbbak, kevesebbet fogyasztanak, illetve ami a fő, kikerülik a dugókat, és könnyű velük parkolni. 

Igaz, cserébe nem szántják fel az aszfaltot, 25 kilométer per órás a sebességhatáruk. 

No meg télen alaposan fel kell hozzá öltözni. Hasonló módon reneszánszukat élik a kerékpárok is. A 90-es évek közepéig Kína még a „biciklisek birodalma” volt, akkoriban több mint félmilliárdan taposták a pedált. Aztán éppen a járműipar fellendítése érdekében igyekeztek visszaszorítani a közlekedési módot, például az autóknak adták a kijelölt sávokat, sőt egész negyedekből tiltották ki a bicikliseket. Most ismét fordult a kocka, annyi különbséggel, hogy a Mol Bubi rendszeréhez hasonló, telefonos alkalmazással kölcsönözhető kerékpárokat használnak. Kicsit túl is tolták a biciklit: a hirtelen felvirágzó piacon sorra jelentek meg a különböző applikációk, de nem mindenki bírta a versenyt, így több vállalat csődbe ment, az internetet pedig ellepték a „kerékpártemetőkről” készült képek.

A robogó és bicikli nemcsak praktikus, de trendi is: az öltöny, sőt a magas sarkú sem akadály, hogy valaki nyeregbe pattanjon. 

Érdekes módon hiába hemzsegnek hangyamód milliószám és kerülgetik egymást a járművek, nem veszett dudálás és káromkodás uralja az utakat.

Talán mert már úgyis hozzászoktak az állandó dugókhoz, de a sofőrök fegyelmezettek, például Kairóhoz vagy még Rómához képest is valósággal a nyugalom szobrai. További alternatíva lehet még egyébként a remekül kiépített tömegközlekedés, a pekingi metró például huszonhét vonalon és több mint nyolcszáz kilométeren át, naponta tízmillió utast szállít – összehasonlításul a budapesti négy vonalon a nyolcszázezret sem éri el a szám.

Stunning photos show graveyard for abandoned shared bikes in Shanghai
bicikli temető
Sanghaji bicikli temető. Fotó: AFP

Szmogban úszó városok

A közlekedés szabályozása nemcsak a forgalom, de a légszennyezettség miatt is kulcsfontosságú. Kínában az elmúlt bő harminc évben háromszorosára nőtt a gépjárművek száma, ami a levegő minőségén is tetten érhető. 

Különösen feltűnő a szmog Vuhanban, amelyet a Jangce vág ketté: a városra mintha egész nap sűrű köd ereszkedne le, a folyó egyik partjáról semmit nem látni a másikból.

 A látvány kissé ijesztő, de rövid távon egyébként nem sok érezhető belőle. A levegő legfeljebb nehéz, de nem büdös vagy fojtogató. A legtöbb metropoliszban a levegőminőség még mindig messze elmarad az egészségestől, de a problémát felismerték, és az elektromos járműveknek hála az elmúlt öt-tíz évben rengeteget javult a helyzet. Jól láthatóan ügyelnek arra is, hogy a városok ne váljanak zord betondzsungelekké. Peking belvárosában a felhőkarcolók között megbújik egy-egy kis park, az utcákat fák övezik, a lakótömbök tövében zöldséget termesztenek. Így aztán nem ritka látvány az olykor 30-40 emeletes házak aljában berendezett kis kertben kapával kapirgáló idős néni.

Beijing to wage broad smog fight
szmog jangce
Vuhanban nem a köd, hanem a szmog miatt nem látni a Jangce túlpartját. Fotó: AFP

Az égbe törő, magyar léptékkel szinte felhőkarcolónak tűnő lakóházak sűrű tömege néhol szinte a Star Wars bolygóvárosait idézi, ahol az égitest teljest felülete lakott. Ha valami hiányzik a kínai metropoliszokból, az a kertváros. A robbanásszerű demográfiai robbanás után a gombamód szaporodó lakótelepek szivacs módjára szívták fel a tömegeket. 

Míg 1960-ban a népesség tizenhat százaléka, addig 2020-ra hatvanhárom százaléka élt városokban.

Lakásból mára nincs is hiány, sőt lassan túl sok is van belőlük. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése szerint a kínai lakosság nem tudná feltölteni az összes üresen álló lakást, szélsőséges becslések alapján ehhez már most hárommilliárd emberre lenne szükség. A túlkínálatot a piac is megérzi, míg az elmúlt két évtizedben meredeken emelkedtek az árak, 2021 harmadik negyedéve óta folyamatosan csökkentek, a tavalyi év végére a csúcshoz képest nyolc százalékot zuhantak. 

Néhányan már a „kínai ingatlanlufi kipukkadásától” tartanak, márpedig a kínai GDP majd harmadát adó építőipar az egész gazdaságot magával ránthatja. A probléma az, hogy az ágazat az úgynevezett borrow to grow üzleti modellre épül: ennek lényege, hogy a hitelből finanszírozott, félig kész épületek korai értékesítéséből befolyt összeget a kölcsön törlesztésére és további növekedési projektekre fordították. Amíg a lakásokat vitték, mint a cukrot, addig az üzlet dübörgött. Mivel azonban az ingatlannal rendelkezők aránya megközelítette a természetes maximumot – az ország lakosságának csaknem kilencven százaléka lakik saját lakásban –, hirtelen elfogytak a potenciális vásárlók.

Reall Estate Market
Kína építkezés
Dübörög az építkezés. De van kinek? Fotó: AFP

 A helyiek elmondása alapján azért nem ennyire fekete-fehér a helyzet. Pekingben például a saját ingatlan még mindig hatalmas érték, ráadásul nagyon nem mindegy, hogy mekkora és milyen helyen van. 

A fővárosban átlagosan negyvenezer jüan (kétmillió forint) a négyzetméterár, egy egyszobás lakás bérléséért pedig négy-tízezer jüant (két-ötszázezer forintot) is elkérhetnek.

 Egy fiatal pekingi lány elmeséli, élt egy ideig Nagy-Britanniában is, és ott sem voltak jobbak az árak, viszont jóval drágább volt az élet. – És hogy tetszett, lecserélnéd Pekingre? – faggatom. – Egyáltalán nem – rázza tapintatosan a fejét. – Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a szüleim saját lakást vettek nekem. Ráadásul kétszobásat, a metró mellett – meséli a fővárosi lány, aki úgy becsüli, egyébként legalább tíz-tizenötezer jüant fizethetne az albérletért. London, Párizs – sorolja azokat a helyeket, ahol szívesen lakna. Majd egy mosollyal még hozzáteszi az aprócska Budapestet is.

Borítókép: Egy a több ezer lakótelep közül Pekingben. (Fotó: AFP)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.