Sporttörténelmet írt az amerikai Ilia Malinin, amikor a decemberi Grand Prix döntő rövid programját négyfordulatos axellel kezdte. Az ugrás a legnehezebb a műkorcsolyában, mert valójában félfordulattal több, mint a többi ugróelem. Malinin régóta „kvadraistenként” hivatkozik magára (többek között Instagram-neve is ez), és szórni szokta a négyfordulatos ugrásokat, de az axelt eddig ő sem kísérelte meg versenykörülmények között. Saját bevallása szerint azért, mert a pontozási rendszer nem ad annyival többet egy hibátlanul kivitelezett kvadra axelért, mint a második legnehezebbnek számító kvadra lutzért, viszont egy esetleges eséssel arányaiban jóval több pontot lehet veszíteni.
Ugrástörténelem
A műkorcsolyában régóta vita tárgya, vajon jó irány-e a minél több fordulatot kívánó programok összeállítása. Egyes szakértők szerint a jégtáncosok jobb korcsolyatudással rendelkeznek, mint a többi szakág versenyzői, mivel nem kell ugrásokat gyakorolniuk. A sportág első éveiben is a korcsolyázótudáson, a tiszta éleken volt a hangsúly. A norvég Axel Paulsen az 1880-as években alkotta meg a szimpla axelt, de olimpiát csak harminc évvel később nyert a róla elnevezett ugrással a svéd Ulrich Salchow. A nők a térd alá érő szoknyájuk miatt az 1924-es olimpiáig nem próbálkoztak levegőbe emelkedni. A norvég Sonja Heine azonban 11 évesen, jóval rövidebb szoknyában megnyitotta az utat a női korcsolyázás fejlődése előtt is. A negyvenes évekre mindkét nemnél elterjedtek a dupla ugrások, az ötvenes években a férfiaknál az első tripla is megjelent. A junior lányok a hatvanas évek óta ugranak triplákat.
Az első négyfordulatost versenykörülmények között a kanadai Kurt Browing kísérelte meg, az orosz Ilia Kulik nyert olimpiai aranyat kvadrával tíz évvel később. A nőknél a kilencvenes években a francia Surya Bonaly próbálkozott többször négyfordulatossal, de elesett a versenyeken. A juniorok között a japán Miki Ando megugrotta 2002-ben a kvadra salchowot, de felnőttként csak triplákkal versenyzett. A 2006-ban bevezetett új pontozási rendszer a nehezebb ugrásokhoz magasabb pontszámot köt. (Minden ugrásnak, forgásnak, lépéssornak meghatározott pontértéke van.) Így a versenyzőknek megéri egyre több és nehezebb ugrással jégre állni.
Lesznek ötfordulatosok a kvadra axel után?
A kérdés az, hogy a tendencia meddig folytatható. Pekingben a nők között Kamila Valieva a csapatverseny során először ugrott kvadrát, ám megbukott a doppingteszten, amely a kvadrák esetén az ugrás terhelése miatt különösen fontos. A versenyző 0,65-0,7 másodpercet tölt a levegőben, mialatt négyszer forog a tengelye körül, és a testsúlya hétszerese is nehezedhet az érkező lábára. Tara Lipinski, Nagano olimpiai bajnoka szerint a négyfordulatosból való esés semmi máshoz nem hasonlít. Orvosok szerint a versenyzőknek új térdre vagy új csípőre lesz szükségük negyvenéves korukra, mivel az edzésen több ezerszer gyakorolják ugyanazt a mozdulatsort, az ilyen ugrások pedig mikrotöréseket okoznak. Valieva edzője, Eteri Tutberidze a tinédzser lányok könnyűségét és hajlékonyságát használta ki, akik már a földről emelkedés előtt meg tudták csavarni a felsőtestüket, így előforogták az ugrásokat, azonban 18 éves korukra hátsérülés miatt kénytelenek voltak visszavonulni. A Nemzetközi Korcsolyaszövetség ezért emeli a 2026-os olimpia előtt minimum 17 évre a felnőtt korhatárt.
A férfiak esetében is kérdés a jövő. Az ugrások pörgethetőségéhez az ideális testalkat a vékony, keskeny derékkal és csípővel. Ez az ázsiaiakra jellemző. Nem véletlen, hogy Malinen kívül a jelenleg sikeres versenyzők ázsiai génekkel rendelkeznek. Deborah King, az Ithaca College sportprofesszora szerint a 2030-as évekre elterjednek az ötfordulatos ugrások, azonban fizikusok szerint ennél többet az emberi test nem bír el. Sőt James Richards, a Delaware Egyetem biomechanikusa úgy véli, már a kvadra a fizikai határ, mivel a kvint forgáshoz gyakorlatilag ceruzához kellene hasonlítania a testnek.
Borítókép: Ilia Malinin a 2023-as Grand Prix-n (Fotó: Getty Images)
