Demkó Attila: Ki árulja el valójában Ukrajnát?

Az ukrán offenzíva sikertelensége elindította a bűnbakkeresést a nyugati sajtóban: ki tehet arról, hogy az álmok Oroszország legyőzéséről nem váltak valóra? Sőt van, aki úgy teszi fel a kérdést: ki árulta el Ukrajnát? Az elemzések, publicisztikák nagy része hárítás: mindenki felelős, csak a világ „haladó” erői nem. Megjelentek kritikák az ukrán haderővel és politikai vezetéssel szemben – amire eddig nem volt példa. Célkeresztbe kerültek az amerikai republikánusok, és természetesen gyorsan előkerült Magyarország neve is. A valóság azonban nagyon messze van a progresszív narratíváktól.

1429936857 Fotó: Getty Images

Az agressziót egyértelműen Oroszország követte el 2022-ben, szinte minden tekintetben hamis érvelésre alapozva, de a mai helyzet kialakulásában az Egyesült Államoknak és az Egyesült Királyságnak is van szerepe. A nyílt orosz fenyegetések ellenére ki ígért NATO-tagságot a kérdésben belsőleg is mélyen megosztott Ukrajnának 2008-ban? Ki nem hagyta annyiban a dolgot Grúzia véres példája után? Az az agresszív és vak politika, amit ma a Biden-adminisztráció­ban Victoria Nuland jelképez, de ami a Bush-adminisztrációt sokkal jobban uralta 2001–2009 között. Azok, akik vereségekbe vezették a USA-t Irakban és Afganisztánban, ha nem is szándékosan, de nagyban megerősítve Oroszország és Kína pozícióit a világban. A Wolfowitzek, Nulandok és Kaganek szobrot érdemelnének Pekingben, annyit tettek Kína emelkedéséért. Fanatikus világmegváltásuk árát sok nép fizeti, 2014 óta az ukrán is.

De az Egyesült Államoknak legalább van ereje. Boris Johnson viszont erő nélkül játszotta a nagy nyugati vezetőt Kijevben 2022 tavaszán. Azt nem lehet tudni, hogy volt-e szerepe az orosz–ukrán tárgyalások lezárulásában, de hogy Kijevben Zelenszkij elnök köreiben is elkezdték felvetni ezt a kérdést, az tény. Annak az országnak, amely 2022-ben alig több mint kétszáz harckocsival és kilencven önjáró löveggel rendelkezett – azaz sokat eleve nem tudott adni –, talán több szerénységgel kellett volna nyilatkoznia a győzelmi esélyekről. Mert az átadott 14 Challenger harckocsi és 32 önjáró löveg még papíron sem mutat jól, a harcmezőn meg jelentéktelen, a Storm Shadow robotrepülőgép pedig ugyan látványos csapást tud mérni az oroszokra, de az átadott mennyiség szintén erősen korlátozott. Nem mentes a felelősségtől néhány európai ország sem, meg az a vélemény- és ideológiai buborék, amit a realitásoktól elszakadt befolyásoló elit fújt nagyra. Az európai progresszió élharcosai 2022 előtt mindent megtettek a kontinens katonai erejének és energiabiztonságának aláásásáért, a hadseregeket vagy éppen a nukleáris energiát ellenségnek kikiáltva. Ma az az Annalena Baerbock Németország harcos külügyminisztere, aki évtizedeket töltött a fegyverkezés és az atomenergia elleni küzdelemmel. A német zöldek is a fő felelősei annak a hangulatnak, ami leépítette a Bundeswehrt és a német hadiipart. Euró­pa legerősebb országát szellemileg és fizikailag is a progresszió üresítette ki.

Az európai progresszió olyan, mintha a lufi magyarázna a tűnek

Mégis mit ér az a misztifikált európai egység, ami nem tud elég fegyvert és lőszert adni, mert magának sincsen? Az európai progresszió az ukrán háború ügyében olyan, mint amikor a lufi magyaráz a tűnek. Az oroszok joggal nevetik ki. Egyébként meg ki épít lőszergyárat, fegyvergyárakat? Ki erősíti a való világban Európát? Nem ők, hanem az általuk szankcionált Magyarország és Lengyelország. 

Ha Ukrajna elbukik, az amiatt történik, mert eleve nem volt túl sok esélye Oroszországgal szemben, ráadásul messze nem kapott annyit, amit ígértek neki. Nem Magyarország ártott az ukrán népnek, hanem azok, akik felelőtlenül ígérgettek 2008 óta. A realitások kimondása nem árulás, azok ignorálása viszont minimum naivitás. Ukrajna szörnyű szenvedésének sok oka van. De egyikért sem Magyarország a felelős.

Borítókép: Lerombolt orosz hadibázis Ukrajnában (Fotó: Getty Images)