David Wallechinsky amerikai olimpiatörténész szerint az 1924-es Chamonix-i olimpia nemzetközi színtéren nem volt neves esemény, ám sikeres lefolytatása követendő példát és mércét állított. Pierre de Coubertin már a modern olimpiák létrehozásakor szerette volna a téli sportokat is bevonni, nem véletlen szerepelnek az 1894-es Olimpiai Chartában is. Azonban az első olimpiai városok nem rendelkeztek megfelelő hegyvidéki infrastruktúrával, így Coubertin álma harminc éven keresztül megvalósítatlan maradt (bár a műkorcsolya már londoni és az antwerpeni, illetve a hoki szintén az antwerpeni nyári játékokon már szerepelt a programban).

A téli sportok alapvetően elit szórakozásnak számítottak, illetve a skandináv államok is tiltakoztak, mivel 1901 óta a saját maguknak szervezett Északi Játékokon versenyeztek. A franciák szerettek volna egy nemzetközibb eseményt, így adott végül engedélyt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) az 1924. január 24. és február 4. között megrendezett La Semaine International des Sports d’Hiver de Chamonix-ra (Chamonix-i Nemzetközi Télisport-hét), amelyet csak utólag, két évvel később ismertek el az első hivatalos téli olimpiai játékokként.
Chamonix-ra nem véletlenül esett a választás. Több mint háromezer méteren fekszik az Aiguilles Rouges és a Mont Blanc között, így Nyugat-Európa egyik legmagasabban található városa. Az egykori kis plébániát William Windham és Robert Pococke angol utazók írták le külföldiként először, miután 1741-ben arra jártak. Mindkettejüket lenyűgözték a magas csúcsok, a völgy számos gleccsere és az egyedülálló élővilág. A Mont Blanc 1786-os megmászása után, illetve a XIX. század ipari forradalmának kezdetével elkezdett kiépülni a helyi turizmus, tehetősebb brit turisták igyekeztek minél magasabb négyezres csúcsokat meghódítani, így szállodák épültek, kialakult a hegyivezető-szakma, végül a kényelmesebb és a kevésbé kényelmes magashegyi turizmus. 1912-ben turisztikai testület is létrejött a környék megfelelő ellátása érdekében. A XX. század fordulójára Chamonix-t az alpinizmus és a hegymászás fővárosaként tartották számon, az első téli olimpia helyszínválasztása pedig ennek a hírnévnek köszönhető (amellyel nem versenyezhettek a korábban jelölt pireneusi települések).