Tizenöt éve szúrták szíven Marian Cozmát

Az Európai Parlament januárban kezdeményezte a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények uniós bűncselekmények közé sorolását. Az elmúlt harminc évben született magyarországi szabályozás a szakértők szerint kielégítő, illetve a hazai gyűlöletbeszéddel vagy a polgári jogi személyiségvédelemmel kapcsolatos eljárások euró­pai összehasonlításban sem tömegesek. A kérdésben Magyarországon többé-kevésbé nyugalom van. Azonban az olyan évfordulók, mint Marian Cozma halála felvetik a kérdést, mi okozta a kétezres évek elejének etnikai jellegű villongásait, illetve az erre adott felfokozott közhangulati választ, és hogyan sikerült ezeket az indulatokat lecsendesíteni.

Marian Cozma szobor avatás Fotó: Veres Viktor

Február 8. szomorú dátum a magyar és a román kézilabda történetében. A magyar sportban talán csak Simon Tibor labdarúgó 2002-es agyonverése társítható Marian Cozma tragédiájához, akit 2009-ben késeltek halálra a veszprémi Patrióta lokál előtt, ahol csapattársaival Iváncsik Gergő gyerekének születését és Nikola Eklemovics születésnapját ünnepelték.

Kézilabdarajongók és gyászolók virrasztanak Marian Cozma meggyilkolása után a Veszprém Arénánál. Fotó: AFP

Az összesen három szinten folyó bírósági tárgyalássorozat során kiderült, hogy hajnali három óra előtt támadt a sportolókra az enyingi bűnbandaként elhíresült csoport. Az indíték a mai napig kérdéses. Az egyik verzió szerint a banda védelmi pénzt akart szedni a szórakozóhelyen, és a sportolók rossz időben voltak rossz helyen. Ez szerepel több, az esetről később megjelent elemzésben is, annak ellenére, hogy a lokál üzemeltetője kategorikusan cáfolta a védelmi pénzről szóló feltételezést. A véletlenek szerencsétlen össz­játéka a második magyarázat kulcseleme is: a banda összetévesztette Marian Cozmát egy keresett személlyel. A harmadik indoklás szerint a bandatagok kötekedtek egy pultoslánnyal, akit a sportolók meg akartak védeni. Ez némileg egybecseng a következő lehetőséggel, hogy a gyilkosságban és a testi sértésben részt vevőket zavarta, hogy a kézilabdázókat körberajongják a szórakozóhelyen lévő lányok, míg az ő közeledésüket elutasítják. A pultoslány történetéről ugyanakkor szintén jelentek meg cáfolatok. Az utolsó verzió szerint a két társaság többször összeütközött a táncparketten, és így alakult ki a kevesebb mint három perc alatt Cozma szíven, Ivan Pesic vesén szúrásához és Zarko Sesum fejbe rúgásához vezető dulakodás.

Az ügy fő vádlottjai, Raffael Sándor, Németh Győző és Sztojka Iván későbbi vallomásai és beszámolói szerint életveszélyben érezték magukat, és ezért léptek fel támadóan. Tény, hogy Marian Cozma a 211 centiméterével és 120 kilójával nem mindennapi jelenség volt. (Magassága tette lehetővé, hogy három és fél méteren passzoljanak neki, ahova a védők már nem tudtak felugrani.) Kovács Kristóf sportpszichológiai szakpszichológus szerint valóban elképzelhető ilyen reakció is, mivel az ember hasonló stresszhelyzetekre adott reakciói között három szint különböztethető meg: a fókuszáltság, a kétségbeesés-pánik és az összeomlás. A biztonság szintjétől függ, melyik kapcsol be. Elsődleges reakcióként a segítségkérési próbálkozás jelenik meg, majd támogatás híján a „küzdj vagy fuss!” reakció lép életbe. Ha nincs lehetőség elmenekülni, akkor a szervezet lefagyással védi magát. A veszély olykor kikapcsolja a bevonódási rendszerünket, növeli a fenyegető ingerekkel szembeni tűrőképességet, és támadásra sarkall (ilyen például a közúti düh is). A megfagyás a döntés- és/vagy mozgásképtelenséget hozza magával, ami leginkább a hüllőkre jellemző. A támadó vagy menekülő attitűd aktívabb forma, de az is utalhat beszűkült állapotra. A fókuszáltság azokra jellemző, akik már vagy voltak hasonló helyzetben, vagy nagy tudással rendelkeznek az adott szituációról és annak hatékony megoldási lehetőségeiről. Ez viszont viszonylag keveseknél fordul elő.

Változó ítéletek Marian Cozma ügyében 

Az eset után összesen heten kerültek a veszprémi bíróság elé, amely első fokon Raffael Sándort és Németh Győzőt életfogytiglani fegyházbüntetésre, Sztojka Ivánt pedig húsz év fegyházra ítélte, a többedrendű vádlottak esetén néhány év szabadságvesztést szabott ki. A Győri Ítélőtábla enyhítette a büntetéseket, mire az ügyészség a Kúriához fordult, amely Raffael és Né­meth esetén változatlanul hagyta a másodfokú eljárás eredményét, Sztojka ügyében viszont nyolcról 13 évre súlyosbított. Sztojka Iván kiváló magaviselettel 2018 nyarán szabadult, ám hamarosan ismét visszakerült a börtönbe, mivel az új eljárás szerint egy prostitúcióra kényszerített nőtől pénzt vett el. 

Czine Ágnes alkotmánybíró egy kerekasztal-beszélgetésen úgy nyilatkozott: tévedés azt gondolni, hogy az eseten és az eljárási döntéseken felháborodott közvélemény bármilyen formában is befolyásolta az eljáró bírókat, a minősítésnek ugyanis mindig meg kell felelnie az aktuális jogszabályoknak, és a Cozma-ügyben kiszabott büntetési tételek ezt meg is valósítják. A kritikusok ugyanakkor vitatják, hogyan lehet egy cselekményt a különféle bírósági fokokon máshogy értelmezni.

Az ügy nyomán kialakuló felfokozott közvélekedés Kovács Kristóf szerint nemcsak az emberölés brutalitásának volt köszönhető, hanem annak is, hogy a sportolóknak mindig társadalmilag kitüntetett szerepük van, és ez már a közösségi média korszaka előtt is jellemezte a közéletet. Más elemzések arra mutatnak rá, hogy a magyar társadalomban a rendszerváltás felszínre hozta a különféle társadalmi csoportok közötti különbségeket. Ezt a kilencvenes évek hurráoptimizmusa némileg palástolta, ám a kétezres évek első évtizedében kulminálódtak a villongások, ami súlyos etnikai konfliktusokat okozott, és a probléma például az olaszliszkai eset vagy a Cozma-gyilkosság kapcsán is előkerült. 

A következő évtizedben folyó társadalmi változások, mint a 2015-ös menekültválság, a közösségi média nyomán terjedő trollháborúk, illetve a politikai korrektség formálta annyiban a társadalmat, hogy a törésvonalak ma egyfelől nem ennyire egyértelműek, illetve sokkal fragmentáltabb a társadalom, másrészt sokan kínosan ügyelnek megszólalásaik és cselekvéseik tartalmára.

A gyűlöletbeszéd kérdései

A változásoknak is köszönhető, hogy a Cozma-ügy kapcsán felmerülő gyűlöletbeszéddel kapcsolatos kérdések ma már más megítélés alá esnek. A gyűlöletbeszéd, illetve a gyűlölet-bűncselekmények szabályozása a rendszerváltás óta van napirenden, korábban a pártállami jogrendszer esetén ugyanis nem került elő a szólásszabadság lehetősége.

– Az első alkotmánybírósági döntés 1992-ben született, amit 2008-ig másik három követett. Ezek nagyjából egy irányba mutatnak, és mivel az Alkotmánybíróság mind a négy esetben részben megsemmisítette a büntető törvénykönyv vonatkozó rendelkezését, jelentősen szűkült a bíróságok és a jogalkotó mozgástere a gyűlöletbeszéd korlátozásában. Nagyon leegyszerűsítve a beszédkorlátozás mércéje azt irányozza elő, hogy ha egy társadalmi közösséget (legyen az vallási, etnikai vagy más csoport) véleménynyilvánítás útján bántalom ér, akkor ez a megnyilvánulás egészen sokáig a szólásszabadság védelmét élvezi. Azon vélemények korlátozhatók, amelyek közönségre gyakorolt hatása miatt a megtámadottakra tényleges veszélyek is leselkednek. Ehhez az kell, hogy valaki ne csak kifejezze gyűlöletét, hanem ezt úgy tegye, hogy legalább néhányakban felmerüljön az adott közösség tagjával szembeni erőszakos cselekmény elkövetésének eshetősége. Ha ez a hatás hiányzik, és pusztán a gyűlölködő szavak hangzanak el, akkor a bűncselekmény nem állapítható meg – magyarázza Koltay András egyetemi tanár, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke.

A médiaszabályozás, illetve a polgári jogi személyiségvédelem esetében máshol vannak a határok. Koltay András szerint ugyanakkor ha a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát vizsgáljuk, gyűlöletbeszéddel kapcsolatos magyar ügyet – az önkényuralmi jelképek tilalmát leszámítva – nem találunk. Azokban az országokban azonban, ahol eltérő kultúrájú és vallású közösségek élnek egymás mellett, a gyűlöletbeszéd súlyosabb probléma. Így német vagy francia ügyek például nagyobb számban fordulnak elő. Magyarország ebben a tekintetben szerencsésebb, hiszen kisebbségeivel nagyrészt hasonló kulturális és vallási alapokkal rendelkezik.

Ráadásul, bár az ország aligha tekinthető konfliktusmentesnek, egyre inkább léteznek olyan társadalmi normák, amelyek a legdurvább támadásokat a jogi szabályozáson kívül, kulturális vagy társadalmi gyakorlat alapján akadályozzák. Más országokban – főként a közösségi média miatt – brutálisabb a közéleti véleménynyilvánítás. Ennek is köszönhető az Európai Parlament január közepi állásfoglalása, amely a gyűlöletbeszédet és a gyűlölet-bűncselekményeket az uniós bűncselekmények közé sorolná. A képviselők szerint ugyanis probléma, hogy az uniós szintű szabályokat csak akkor kötelező alkalmazni, ha a bűncselekményeket faji, vallási, nemzeti vagy etnikai okokból követik el, az országok egyébként eltérően kezelik a gyűlöletbeszédet és a gyűlölet-bűncselekményeket. Az internet és a közösségi média hozzáférhetősége, illetve a lehetséges névtelenség azonban olyan határokon átnyúló lehetőségeket teremt, amelyek szabályozása európai környezetben hatékonyabb lehetne.

Borítókép: Marian Cozma szobrának avatása Veszprémben (Fotó: Veres Viktor)