A zsidóság története évezredek óta a kirekesztés és a befogadás ellentétpárjának históriájaként is értelmezhető, amelynek legzordabb, legembertelenebb arcára a holokauszt halálos áldozatai emlékeztetnek minket. A zsidóság ősatyáinak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak a bibliai történetei vándorlásukról, üldöztetésükről és az őket körülvevő népek, nemzetiségek és államok rájuk szegeződő, gyanakvó tekintetéről szólnak. A zsidóságot az I. és a II. század fordulójától a szétszórattatás sújtotta. Sikertelen Róma-ellenes felkelésük bukása után ugyanis annak büntetéseként el kellett hagyniuk a Szentföldet.

Az emancipációtól a holokausztig
A magyar állam történetével szinte egyidősek a magyar zsidó közösségek. A modernitás pedig meghozta a hazai zsidóság számára előbb a polgárjogi emancipációt (1867-ben), majd a felekezeti egyenjogúságot (1895-ben). A dualizmus korában a zsidó közösségek roppant fontos szerepet vállaltak a polgári, modern Magyarország születésénél, kivették részüket az állam gazdasági, társadalmi és politikai megújulásából. Annak ellenére, hogy nem volt egységes sem felekezetileg, sem kulturálisan, sem nyelvileg a magyar zsidóság, jelentős részük asszimilálódni és integrálódni igyekezett a többségi nemzetbe. Jellemző út, hogy előbb nyelvüket és kulturális kötődésüket, később a nevüket – majd egy részük egy idő után az izraelita felekezetet is – elhagyva alkalmazkodtak a többséghez.
A modernizációban vállalt szerepükben fontos elem, hogy bizonyos speciális ismeretrendszerhez és kvalifikációhoz kötött pályákon – ilyen volt a jogi, az orvosi vagy a mérnöki professzió – jóval magasabb aranyszámban voltak jelen, mint a többi magyarországi felekezet hívei. Ennek fő oka az volt, hogy a zsidó közösségek hagyományosan a tudást, a tudományt, a speciális ismereteket mindig is értéknek tartották.
Elsősorban azért, mert a rendi korban az egy-egy településen vagy vármegye területén élő zsidó családok számát meghatározták, ingatlantulajdont pedig nem vagy csak nagyon nehezen szerezhettek. Így tehát folyamatosan mobilisnak kellett lenniük. Aminek egyik garanciája volt, ha olyan vagyonnal rendelkeztek, amit bármikor magukkal tudtak vinni. Ennek legegyszerűbb módja a szakismeret és a tudás megszerzése, szükség esetén másutt való hasznosítása volt.