Izgatott lelkű látnok és telivér forradalmár

Perczel Mór a XIX. századi magyar történelem egyik legkalandosabb sorsú politikusa. Fiatalon részt vett a liberális és radikális szellemű reformkori ellenzék munkájában, a forradalom után országos rendőrfőnök volt, majd a szabadságharc idején tábornokként védte hazánkat. Csaknem két évtizedre emigrációba kényszerült, távollétében halálra ítélték, visszatérve parlamenti képviselővé választották. Gyermekkorában Vörösmarty Mihály tanította, aki később atyai jó barátja lett. Konfliktusba keveredett Kossuth Lajossal, nem kedvelte Görgei Artúrt sem. Élete utolsó három évtizedét a birtokán töltötte.

1848. december 30-án Perczel Mór honvéd tábornok hadteste Mór mellett vereséget szenvedett a Josip Jelačić vezette császári csapatoktól. Fotó: Wikipédia

Fegyverrel védte a magyar függetlenséget, nagy szerepe volt az a pákozdi (1848. szeptember 29.) és az ozorai (1848. október 7.) győzelemben. Nem sokkal később az Országos Honvédelmi Bizottmány tábornokká nevezte ki. Mégpedig úgy, hogy korábban nem volt katonai rangja és tapasztalata. Tüzértisztnövendékként szolgált ugyan fiatalkorában, de magyar hazafias elkötelezettsége és zabolázhatatlan természete miatt le kellett szerelnie. Hadi sikerei és katonái körében való népszerűsége ellenére Mórnál (1848. december 30.) csatát veszített. Az általa is megerősített történet szerint egy cigány asszony jövendölése óvta a nevét viselő településtől.  

Perczelnek 1848–49 fordulójától megszaporodtak a konfliktusai a magyar függetlenségi harcok vezetőivel. 

Görgei Artúr mindig is ellenlábasának és vetélytársának számított (eltérő hadi stratégiájuk mellett a főparancsnokság és a tábornagyi cím elnyerése miatt is volt köztük feszültség), de Kossuth Lajossal is ellentmondásos volt a kapcsolata, amely aztán az emigrációban tovább mélyült, például amikor a konstantinápolyi kormány a török birodalom területén élő magyar menekültek parancsnokává Kossuth helyett őt nevezte ki. Az 1860-as évek elejétől pedig már kifejezetten bírálóan nyilatkozott róla, noha nem tudhatta, hogy Kossuth sem bízott benne és még kormányzó-elnökként elrendelte titkosrendőri megfigyelését.  

Perczel a negyedik hadtest parancsnokaként 1849 tavaszán a délvidéki hadszíntéren tevékenykedett, ahol a magyar kormány ellen lázadó szerb mozgalmak elleni hadműveleteket vezette. A szenttamási győzelme (1849. április 3.) révén sikerült visszaverni a szerbek támadását, és ezzel a Bácskát, sőt részben a Bánságot is fölszabadítani. Ekkor neve egy népdalba is bekerült: 

Perczel Móric katonája / A falakat mind megmászta, / Muszkát, rácot és németet, / Mindet pokolba kergetett. // Perczel Móric aranycsillag, / Ott Szenttamás alatt ballag, / Siratgatja halottait, / Kossuth Lajos katonáit.

Perczel a Görgeivel való sorozatos konfliktusa miatt távozott a magyar haderő vezetéséből 1849 nyarán, augusztusban a szőregi és a temesvári csatában már „csak” mint önkéntes vett részt. A forradalom és a szabadságharc bukása után külföldre menekült. Távollétében 1851-ben halálra ítélték és jelképesen kivégezték (nevét egy táblára írva fölszögezték a bitófára).  

Egy ideig a Nagy-Britanniához tartozó Jersey szigetén élt, ahol többek között Victor Hugóval és Karl Marxszal is tartotta a levélkapcsolatot, majd Brüsszelben telepedett le. Feleségével, Sárközy Juliannával tizennégy gyermeket neveltek. A kiegyezést követően visszatért Magyarországa, híve lett a dualista rendszernek (már csak azért is, mert Kossuth politikáját zsákutcának vélte), sőt parlamenti mandátumot is szerzett: Zalaegerszeg népe választotta képviselőjévé. Perczel ekkori politikai szerepléséről Kosáry Domokos történész, akadémikus így írt: 

Hogy az egykori telivér forradalmárból a kiegyezés híve lett, s egykori vezetőivel szembekerült, az nagyrészt abból érthető, hogy Kossuth tetteit és terveit teljesen elítélte, s nem tudott bízni bennük.

1869-ben visszavonult a politikai élettől és bonyhádi birtokán gazdálkodott. Iratainak egy részét maga rendezte sajtó alá és saját költségén adta ki 1883-ban.  

Kolta László címzetes főiskolai docens, bonyhádi történész, Perczel életútjának alapos ismerője és egyik összefoglalója a következő szavakkal értékelte a reformer politikus és szabadságharcos tábornok pályáját:

Perczel Mór egész élete, működése, cselekedetei, tépelődései mind bizonyítékai annak, hogy ez az »izgatott lelkű látnok« a hazát, a szabadságszeretetet állította életműve középpontjába. Perczel Mór pályafutása sok követendő példát állít elénk!