Az egyik ezek közül az, ha egyszerre több dolgot tanulunk, egymással párhuzamosan. Az Educational Psychology Review című szaklapban megjelent tanulmány szerint azáltal, hogy nem egyetlen dologra koncentrálunk egy időben, hanem rákényszerítjük az agyunkat a változó feladatokhoz való folyamatos alkalmazkodásra, sokkal mélyebb megértésre tehetünk szert. Az intervalvingnak nevezett módszer nem hagyja, hogy a készségek automatikussá váljanak, hanem folyamatosan újragondolásra és adaptációra késztet. Például, ha prezentációt készítünk, ne csak az előadásra koncentráljunk, hanem gyakorlás közben kombináljuk más készségekkel is, mint például a vizuális segédeszközök használata vagy a kérdések kezelésének módjai.
A tanulás esetében sem mindegy a „hogyan“
Egy másik hatékony módszerről a Johns Hopkins Medicine című szaklap számolt be. A tanulmány szerint ha újra és újra megismételsz valamit abban a reményben, hogy elsajátítod az adott feladatot, az bizonyos esetekben még a készségeidet is csökkentheti, ezért érdemes várnunk az ismétlések között. Ugyancsak a prezentációs példánál maradva, fussunk át rajta kétszer is, ugyanolyan körülmények között, mint amilyenekkel végül élőben is szembesülni fogunk.
Természetesen a második alkalom jobb lesz, mint az első, de ahelyett, hogy harmadszor is átmennénk rajta, inkább várjunk, és adjunk magunknak legalább hat órát, hogy a memóriánk megszilárdulhasson.
Ezek után változtassunk a prezentálás módján, beszéljünk gyorsabban, vagy lassabban, bontsuk részekre, változtassunk a körülményeken. Mindegyik esetben hibákat fogunk elkövetni, de ezek is segítenek felkészülni a váratlanabb helyzetekre. A módszer akár meg is duplázhatja a tanulás hatékonyságát.
Ezzel némileg átfedésben a Psychological Science című szaklap a hosszú szünetek beiktatására hívja fel a figyelmet. Ha hagyunk időt a tanulási szakaszok között, lehetőséget adunk az agyunknak a hosszú távú memóriába való rögzítésre.
A tanulmány szerint az előhívási kísérletek erősítik az emlékeket, és a kontextuson alapuló előhívás is javul, az agyunknak pedig kevésbé kell a hosszú távú memóriára támaszkodnia. Az információhoz ugyanis a kontextus egy része is rögzül, ezért van az, hogy egy régi dal meghallgatásakor eszünkbe juthat, hogy hol voltunk, mit éreztünk, amikor először hallottuk a dalt.
A Psychological Science in the Public Interest című szaklapban megjelent tanulmány szerint az önellenőrzés is rendkívül hatékony módja a tanulási folyamat felgyorsításának, legyen szó akár a memóriáról, akár a motoros készségekről. Ha teszteljük magunkat és hibázunk, jobban fogunk emlékezni a helyes válaszra, miután kijavítjuk. Ezenkívül jobban megjegyezzük, hogy nem emlékeztünk valamire, ami tovább motivál minket a tanulásra. Például, ne csak próbáljuk el a teljes prezentációt, hanem kérdezzük meg magunkat arról, hogy mi következik az egyes szakaszok után, és hogyan reagálunk a leggyakoribb kérdésekre vagy ellenvetésekre.
A hangos gyakorlás is egy rendkívül erőteljes módszer az emlékezet javítására.
Ezt a Journal of Experimental Psychology kutatása támasztja alá, a tanulmány szerint ugyanis a beszéd sokkal aktívabbá és emlékezetesebbé teszi az információkat. Például, ne csak fejben gyakoroljuk a prezentációnkat, hanem mondjuk el hangosan is. A tanulás és a memória javára válik az aktív részvétel, ugyanis ha egy szóhoz aktív intézkedést vagy produkciós elemet adunk, az a szó jobban elkülönül a hosszú távú memóriában, és így emlékezetesebbé válik.
Végül, de nem utolsósorban nagyon fontos, hogy egyszerűen aludjunk eleget. A Psychological Science 2016-os tanulmánya szerint azok az emberek, akik lefekvés előtt tanultak, majd aludtak, és másnap reggel gyorsan átnézték a tananyagot, nemcsak kevesebb időt töltöttek tanulással, hanem ötven százalékkal növelték a hosszú távú emlékezetüket is. Ennek két oka is van, az egyiket alvásfüggő memóriakonszolidációnak nevezik a pszichológusok.
A molekuláris és fenomenológiai bizonyítékok egybecsengése nem hagy kétséget afelől, hogy az alvás közbeni memóriafeldolgozás fontos összetevője annak, ahogyan az emlékeink kialakulnak és végül formálódnak.
A tanulás utáni alvás mindenképpen jó stratégia, de a két tanulás közötti alvás még jobb. Az alvás ugyanis nemcsak segít az agyunknak elraktározni a tanultakat, hanem könnyebben hozzáférhetővé is teszi az információt – különösen, ha a tanulási metódust úgy daraboljuk, hogy másnap reggel is tanulunk egy kicsit.
