A választáson a legtöbb mandátumot a kereszténydemokrata-jobbközép Európai Néppárt (EPP) szerezte. A szocialisták (S&D) és a liberálisok (Renew) bár látványosan meggyengültek, a három pártcsaládnak együttesen elég mandátuma van a parlamenti többséghez, míg a jobboldali pártok (Európai Konzervatívok és Reformerek – ECR, Identitás és Demokrácia – ID) kibékíthetetlen ellentétei és a Néppártnak a radikális jobboldaliakkal való együttműködéstől való elzárkózása miatt nincs esélye a nagy jobboldali tömb kialakulásának.

A szuverenista és euroszkeptikus oldal megerősödése ugyanakkor azt hozhatja magával, hogy az új ciklusban az ECR és ID érdekérvényesítő képessége és hangja növekedhet. Ez azonban nem jelent szükségszerűen jó hírt a nemzeti kisebbségek ügyének. Az ECR és ID tagjai ugyanis az előző parlamenti ciklusban is határozottan felléptek a nemzeti kisebbségek uniós szintű védelme ellen. Jó példa erre a Minority SafePack nemzeti kisebbségi kezdeményezésről szóló EP-állásfoglalásról szóló szavazás 2020-ból. Akkor a baloldali és liberális csoportok, valamint az EPP többsége is támogatta a javaslatot (néhány román, spanyol, francia és szlovák képviselő kivételével), az ID és ECR képviselőinek túlnyomó többsége viszont ellenezte azt, ideértve különösen a lengyel Jog és Igazságosság (ECR), az Olaszország Fivérei (ECR), a spanyol Vox (ECR), a francia Nemzeti Tömörülés (ID) és a német Alternatíva Németországért (ID) pártokat. A javaslat mellett a radikális jobbról csak a Fidesz és az olasz Liga képviselői szavaztak (ráadásul éppen Matteo Salvini az idei EP-választás egyik nagy vesztese; a korábbi 23 helyett csak nyolc képviselőjük lesz).
Hasonló történt Vincze Loránt erdélyi EP-képviselővel az Európai Unió és Európa Tanács közti intézményi kapcsolatról és az uniós szintű kisebbségvédelem előmozdításáról szóló jelentése kapcsán is 2023-ban; a baloldal és középpártok a javaslat mellett, az ECR és ID pedig a javaslat ellen szavaztak vagy tartózkodtak. A nemzeti szuverenitást zászlajukra tűző radikális jobboldali pártok tehát alapvetően – néhány kivétel mellett – ellenzik a nemzeti kisebbségek uniós szintű védelmét. Ennek nyilvánvalóan vannak belpolitikai okai is, hiszen ezen pártoknak nem szerepel hazai napirendjén sem a kérdés. A jelenség azonban azt is jelzi, hogy a szuverenista gondolat némiképpen ellentétben áll azzal az elképzeléssel, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel a nemzeti kisebbségek ügyét.