A Netflix pozitív hozzáállása az idősebb nők és fiatalabb férfiak kapcsolatához nem menti meg a Családi affért

Mrs. Robinsont nem kell bemutatni, ám aligha pozitív példaként áll a filmtörténet klasszikus figurái között. Az idősebb nők és fiatalabb férfiak kapcsolatai Hollywoodban ritkán végződnek happy enddel. Nicole Kidman, Zac Efron és Joey King legújabb vígjátéka, a Családi affér, bár az üdítő kivételek közé tartozik, mégsem elég erős a sztereotípiák megváltoztatásához. Anne Hathaway és Nicholas Galitzine tavaszi filmjével együtt már lehet beszélni trendváltozásról.

A Családi affér főszereplői a premieren. Fotó: Getty Images/Charley Gallay

Feléledni látszik idén Hollywood ezredfordulós hagyománya, hogy különféle stúdiók készítenek ugyanabban a témában filmet. A rólad alkotott kép című film tavasszal rabolta el a nézők és a kritikusok szívét, és a közönség egyhangúlag tapsolt a negyvenes egyedülálló anya (Anne Hathaway) és huszonéves világhírű énekes szerelme (Nicholas Galitzine) egymásra találásának. Az Amazon Prime által kitaposott utat követi a Családi afférban Nicole Kidman és Zac Efron a díjnyertes író és a filmsztár szerepében, ám a Netflix inkább a vígjátéki elemeket hangsúlyozza (egyes jelenetekben hallmarki mélységekkel vagy inkább azok hiányával). A rólad alkotott kép is inkább akkor működött, amikor a kapcsolat árnyoldalait mutatta be.

Kidman és King mint anya és lány a Családi afférban. Fotó: Charley Gallay

Az idősebb nő és fiatalabb szerelme történetét feldolgozó mű komoly előrelépés a Netflix részéről, mivel a négy évvel ezelőtt kezdődött Édes magnóliákban ezt a streaming szolgáltató még nem vállalta. Akkor a Bridgerton inkluzivitásáért tapsolt a világ, de kevesen vették észre, hogy miközben Julia Quinn nem írt kevert rasszú arisztokráciáról, és a Netflix így forgatta le a sorozatot, addig az Édes magnóliákból kiírta az idősebb nő és fiatalabb férfi kapcsolatát. A Sherryl Woods regényeiből készült sorozatban a főszereplőnő pontos életkora nincs megadva, de könnyen kiszámolható, hogy a negyvenes évei elején járhat, amikor húsz év házasság után férje elhagyja, ő pedig beleszeret fia baseballedzőjébe. Woods kifejezetten leírja, hogy az edző harmincéves, tehát fiatalabb a főszereplőnél. A Netflix verziójában az anya és az edző egykorúak.

Az első ilyen kapcsolatot feldolgozó film az 1950-es Sunset Boulevard volt, amelyben a 31 éves William Holden és az 52 éves Gloria Swan­son fedezték fel a kölcsönös előnyöket, azonban a történet nem kaphatott happy endet – ahogy a legtöbb hasonló film sem. Sőt sok esetben az idősebb nőket ezek a mozik egyfajta szexuális ragadozóként mutatják be – nem kell jobb példa a Diploma előtt Mrs. Robinsonjánál. Az új évezred műveiben már tapasztalható némi változás, de Hollywood mégsem vetkőzött le minden stigmát.

Egy amerikai tanulmány már 2003-ban azt találta, hogy a hetvenes évek óta megháromszorozódott azon nők száma, akiknek partnere öt évnél fiatalabb náluk. Az Essexi Egyetem kutatása szerint ennek oka, hogy mivel a nők a XX. és XXI. század folyamán egyre tanultabbá váltak, így egyre előnyösebb fizetésük van, ezért megengedhetik maguknak, hogy ne a férfiak anyagi helyzete, hanem a kinézetük alapján válasszanak. És a fiatalabb férfiak természetszerűleg könnyebben esnek ebbe a kategóriába. Ráadásul a XXI. századi negyvenes-ötvenes-hatvanas hölgyek egyáltalán nem úgy néznek ki, mint harminc-negyven évvel ezelőtt. A kilencvenes években a Szex és New York harmincasai büszkén vallották, hogy a harminc az új húsz, most az És egyszer csak… szerint az ötven az új harminc. A Floridai Egyetem szocio­lógusai úgy vélik, hogy az idősebb nő és a fiatalabb férfi közti kapcsolat stigmája ahhoz köthető, hogy a középkorú nők tradicionálisan aszexuális figurákként jelennek meg. Azonban ahogy a nyugati országok öregszenek, egyre gyakrabban kerül elő, hogy ezek a nők nemcsak a munka frontján aktív részei a társadalomnak. Ráadásul az internet terjedésével egyre többen ismerik meg azokat az afrikai és ázsiai kultúrákat, amelyekben mindennapos az ilyen kapcsolat.

Hollywood persze nem mozog tudományos mélységekben, mindössze reagál az általános elvárásokra. A XXI. század pedig a diszkriminációmentességet tűzi ki célul, és most úgy tűnik, ez a társadalmi csoport kerül terítékre. Mindez azonban nem menti meg a Családi affért. Hiányzik belőle Kidman és Efron előző közös filmjének, Az újságos fiúnak a kémiája, Richard LaGravenese rendezése és Carrie Solomon forgatókönyve pedig nem képes áthidalni azt a szakadékot, hogy a film nemcsak egy hétköznapi életet élő, idősebb író és egy filmsztár szerelméről szólhatna, hanem egy huszonéves (Joey King) felnőtté válásáról is. A forgatókönyv és a rendezés hiányosságai azért is szomorúak, mert rossz alakításokat nem látni. Efron zsigerből hozza a bunkó nagymenőt, King A csókfülkéből átmentett bájjal mozog a kamera előtt, Kidman pedig képes a legostobább romkomban is hiteles maradni. A rólad alkotott kép hiányában talán jobb kritikákat kaphatott volna a Családi affér, a premissza eredetiségét azonban kihúzták a lába alól, így a hiányosságok kerültek előtérbe.